Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
Vörösmarty Mihálytól a drámai költemények első felét hozza a sorozat egyik kötete. Keletkezésük időrendjében jönnek egymásután Salamon király, Hábador, A bujdosók, Csongor és Tünde. Vörösmarty drámaírói egyéniségének: a gondolatok bölcseleti mélységének, a dikczió költői szépségének, a nyelv zengzetességének erőteljes megnyilatkozásai ezek a drámai művek. A sorozat utolsó kötete Vajda János kisebb költeményeit foglalja magában. A kötethez Endrődi Sándor írt bevezetést, melyben találóan jellemzi és igazságosan méltatja ezt a sokat bántott, félreismert és önmagával is meghasonlott költőnket. Vajda költészete a borongós ég, a zúgó oczeán s a komor hegyek hatását teszi az olvasóra. Nem közönséges, nem hétköznapi, sőt inkább rendkívüli és szertelen. Duzzad az erőtől, ég a szenvedélytől, s keserűségében néha úgy süvölt, mint a vihar. Tépelődő, vívódó, magát emésztő lélek, ki a forradalom utáni lírát erős bölcseimi tartalommal mélyítette és új hangokkal gazdagította. A kötet Vajda legjelesebb alkotásait tartalmazza. A Franklin-Társulat Magyar Remekírók czímű vállalata külső kiállítás tekintetében is méltó a gazdag tartalomhoz. A díszes betűk, a finom, famentes papiros, a művészies kötés jelentékenyen emeli a vállalat értékét, a mely a legjobb a magyar remekiró-kiadások között. Az egész gyűjtemény 55 kötetre van tervezve és 220 koronába kerül, de csekély havi részletekben is törleszthető. Irodalomkedvelők, iskolai és egyházi könyvtárak igazi becses könyvtárra tesznek szert, ha a Franklin-féle Magyar Remekírókat megszerzik, a mit én jó lélekkel ajánlhatok. Dr. Urbánus. BELFÖLD. A statisztika tanúbizonysága. Homola István kollegám még mindig forgatja az érmet, pedig jobb lenne, ha zsebre tenné s jó ideig elő se venné onnan. Megmondom, miért! A vitatott kérdés, melyről nem hagyom a figyelmet eltereltetni, bármennyire akarná is ezt tisztelt vitázó felem, — a vitatott kérdés, mondom ez: a vegyes házasságokból született gyermekeknél 1895 előtt volt-e több veszteségünk, vagy 1895 óta? Én azt állítom, hogy 1895 előtt volt több veszteségünk; Homola az ellenkezőt vitatja, még pedig olyan nagy buzgósággal, hogy talán még ez esztendőben sem lenne vége a polémiánknak, ha egy harmadik, ismeretlen egyén segítségünkre nem jő. Ez az ismeretlen jóltevő és nemesszivű emberbarát c lap 12. számában, a 191. lapon, a hiteles adatok alapján egy táblázatban összeállította a Magyarbirodalom vallási statisztikájának 30 évi hullámzását 1869-től 1900-ig. Idéz e táblázatból, és pedig a maga álláspontja mellett idéz a mult számban H. I. is, de ha jól megnézi és megérti az adatokat, azok egyenesen ellene bizonyítanak. Így az én dolgom nagyon könnyű. In te est perditio tua, Israel! Az idézett helyen olvasható statisztikai táblázat szerint az ágost. hitv. evang. népesség százalékcsökkenése volt: 1870—1880 0-0 1881—1890 0"3 1891—1900 0-2 azaz 1881—1890 közt sokkal nagyobb volt a veszteség, mint 1891-től 1900-ig. Az ev. reforméitus népesség százalékcsökkenése: 1870—1880 0-1 1881-1890 0-2 1891—1900 0-1 azaz 1881—1890 közt épen kétannyi volt a veszteség, mint 1891-től 1900-ig! Megemlítem még, hogy a felvett három évtizedben a görög keleti népesség százalékcsökkenése 1*1, 0'4 és 0"6°/o volt, tehát aránytalanul nagyobb, mint a protestáns népességé. A görög keletiek azért tudtommal nem jövendölgetik saját kipusztulásukat. A ki néha hazánk határain is túl néz kissé, azt is tudja, hogy p. o. a Németbirodalomban a legközelebbi 10 év alatt a r. kath. népesség jóval nagyobb százalékkal szaporodott, mint a protestáns népesség. De azért ott sem félnek a protestantizmus végenyészetétől és nem zokognak a Sión hervadásán ! Ennyit a statisztikáról, melylyel hogy miképen függ össze a Homola által hozzám intézett ezen kérés: kövessek el mindent, hogy a Magyar Prot. Irodalmi Társaság jövő évi vándorgyűlése Kassán legyen, megvallom, véges eszemmel felfogni nem tudom. De megfelelek erre is. A kassai református egyház, lelkészével együtt, annak idején a legnagyobb lelki örömmel és készséggel közremunkál abban, hogy a M. P. I. T. egy vándorgyűlését Kassán üdvözölhessük; de azt tartjuk, hogy e tekintetben a kezdeményezés joga és kötelessége az idősebb ikertestvéré: a kassai ág. hitv. két egyházé, melyeknek most napirenden levő egyesítésén az illetékes tényezők sorában különösen Homola István kollegám oly Önzetlen buzgósággal fáradozik. Addig is azonban, azt hiszem, méltán elvárhatjuk, hogy Homola István kollegám, egyházával együtt, haladéktalanul belép a M. P. I. T. tagjai közé s nem marad még mindvégig a most is fényesen tanúsított irkölesi támogatás korlátai között. Révész Kálmán.