Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
az adója lesz kimutatva, a presbitérium egy ülésben vagy még háromban is pontosan állapíthassa meg az osztályozást ? Egy-egy családnak az állami adójával, mint alappal, három-négyféle kulcs szerint kellene foglalkozni. Az ily számítást majd csak maga a pap csinálná ; de a bonyodalmas, részletező számításokkal bizony neki sem lenne a munkája sem gyors, sem könnyű, sőt még makula nélkül való sem. Es ez az észtekerő és kritikus munka még bonyolíttatik azzal, hogy az „esetleg létező terheket" is figyelembe kell venni, meg azzal, hogy a helyben nem lakó, de ott vagyonnal bíró egyén 25% adóval róható az egyháznál. Vájjon az ily munkaközben annak a szegény papnak, igehirdető létére, nem jutnának-e eszébe ama bizonyos „elhordozhatatlan terhek" ? És az ily bürokratikus, vérfeketitő munkában nem esnék-e sok tévedés, vakarás, megannyi anyaga a felszólalásoknak, espereshez, egyházmegyei gyűléshez futkározásnak. Minél bonyolultabbá tétetik az egyház kormányzata, annál inkább hasonlítani fog a pap a masinisztához, ki az egyház rengeteg gépezete mellől más egyéb hivatásos munkájára, önképzésre, igehirdető és pastorális teendőire még mozdulni sem bír. Szó fér még azon ponthoz is (308. §.), mely szerint a belhivatainok az Őt illető fizetést egyháza tagjaitól közvetlenül nem szedheti. Erre a most fennálló törvényeinkben is meglevő pontra már a gyakorlatnak van kész kritikája. A mely helyeken a belhivatalnokoknak fixum fizetésük van, vagy más szóval: a hol azok a fizetésüket magából a fizetés rendszeréből folyólag az egyház egyetemétől kapják, ott ezen tilalomra nincs szükség. A párbér- vagy lukma-rend szerben azonban, hol a belhivatalnokokat az egyház egyesei tartoznak fizetni, ez a tilalom valami nehézkes, természetellenes dologként szerepel. Úgy van, mint a Dunamelléki Egyházkerületnek első tekintélye mondja: „A lukma~rműszernek terhes voltán kivül másik hátránya, hogy annak beszedése zsinati törvényeink (fennálló törv. 255. §.) ellenére a legtöbb helyen ma is közvetlenül a lelkészek és tanítók által történik, a mi gyakorlatilag máskép alig lehet (1897. évi egyházker. jegyzőkönyv 21. lap)." Én ezen bölcs, mert mély belátású szavakat feleslegesnek vélem, sőt átallom is indokolni; csak azt teszem hozzájok, hogy valóban így van, és így van ez a legtöbb helyen. A hol pedig az a lukma-rendszerben másképen, azaz a törvény tilalma szerint volna is, ott sincs benne köszönet. Minek hát az olyan törvény, a mi az ország egyik felében tárgytalan, felesleges, a másik részében pedig természetellenes, jobban mondva: rendszerellenes dolog. A papi és tanítói tekintélyre sem kedvező az, ha azt érthetetlen, erőszakos machinácziókkal lehet vagy kell fenntartani. * * * Ezek volnának az új törvénytervezethez a mondanivalóim. Hogy az általam véleményezett pontok közül már többekre mások is, nálam sokkal hivatottabbak tettek észrevételeket, ez nem tartóztatott vissza a saját gondolataim nyilvánításától. Az előttem czikkezők más oldalról vizsgálták a tárgyat, én pedig néztem azt az egyszerűség szempontjából. Aztán az a kívánatos, úgynevezett „közvélemény-kialakulás" nem is nőhet fel másképpen, mintha a tervezetnek ugyanazon pontjai felett, bár különböző szempontból, de több egybehangzó vélemények nyilvánulnak. Jól esik azért tudnom, hogy a megszületett javaslatnak fiirösztővizéhez néhány cseppet én is adhattam, és a mi a szivemben volt, letehettem. Qödöllei József, lelkész. ISKOLAÜGY. Életezélunkra tanító kalauz. — Nevelési szempontból. — III. Pythagoras három mondása : Légy mértékletes! Csak a józan kedély lehet bölcs. Légy mértékletes! — A túlkövér test elsoványítja a lelket. Légy mértékletes! —Ne tedd soha testedet lelked sírjává. * Imperare sibi maximum impérium est. (Legnagyobb uralkodó, ki önmagán uralkodik!) 10. Aurea libertás. (Arany szabadság.) Ne alkalmazkodjál a divatos szükségekhez. Ezek téged magukhoz lánczolnak és rabszolgájukká tesznek. Ilyen rabláncz pl. a mértéktelen, csaknem folytonos dohányzás (pipázás vagy szivarozás és czigarettázás). Tanuld ezt a rossz szokást állandóan fékezni s utoljára legyőzni. Ez előnyös lesz zsebedre, de kiváltkóp szemed tartósságára s fejed (gondolatod) világosságára és még sok más dologra nézve. Ellenben azok a szükségek, melyekre minket a természet utalt, s melyeket kellő időben és kellő mértékben elégítünk ki: senkit rabszolgává nem tesznek. * Fae ut sapias et liber eris. (Elmélkedj él és szabad lészl) 11. Vigilando, agendo. (.Éberség és tevékenység.) Szent legyen a szent kötelesség hátralévő dolgod iránt! * Soha se halaszd holnapra, a mit ma megtenni kötelességed. A halasztással legjobb szándékunk tüzét vízzel öntjük le. * Rendtartás és szorgalom szüli a lehető legjobb eredményt. * A restség halála a szellem minden frisseségének, a szív minden melegségének. * Az idő folyton halad! —És te azzzal nem?