Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-24 / 21. szám

az adója lesz kimutatva, a presbitérium egy ülésben vagy még háromban is pontosan állapíthassa meg az osztályozást ? Egy-egy családnak az állami adójával, mint alappal, három-négyféle kulcs szerint kellene fog­lalkozni. Az ily számítást majd csak maga a pap csi­nálná ; de a bonyodalmas, részletező számításokkal bizony neki sem lenne a munkája sem gyors, sem könnyű, sőt még makula nélkül való sem. Es ez az észtekerő és kritikus munka még bonyolíttatik azzal, hogy az „eset­leg létező terheket" is figyelembe kell venni, meg azzal, hogy a helyben nem lakó, de ott vagyonnal bíró egyén 25% adóval róható az egyháznál. Vájjon az ily munka­közben annak a szegény papnak, igehirdető létére, nem jutnának-e eszébe ama bizonyos „elhordozhatatlan ter­hek" ? És az ily bürokratikus, vérfeketitő munkában nem esnék-e sok tévedés, vakarás, megannyi anyaga a felszólalásoknak, espereshez, egyházmegyei gyűléshez futkározásnak. Minél bonyolultabbá tétetik az egyház kormányzata, annál inkább hasonlítani fog a pap a ma­sinisztához, ki az egyház rengeteg gépezete mellől más egyéb hivatásos munkájára, önképzésre, igehirdető és pastorális teendőire még mozdulni sem bír. Szó fér még azon ponthoz is (308. §.), mely sze­rint a belhivatainok az Őt illető fizetést egyháza tag­jaitól közvetlenül nem szedheti. Erre a most fennálló törvényeinkben is meglevő pontra már a gyakorlatnak van kész kritikája. A mely helyeken a belhivatalnokok­nak fixum fizetésük van, vagy más szóval: a hol azok a fizetésüket magából a fizetés rendszeréből folyólag az egyház egyetemétől kapják, ott ezen tilalomra nincs szükség. A párbér- vagy lukma-rend szerben azonban, hol a belhivatalnokokat az egyház egyesei tartoznak fizetni, ez a tilalom valami nehézkes, természetellenes dologként szerepel. Úgy van, mint a Dunamelléki Egyház­kerületnek első tekintélye mondja: „A lukma~rműszer­nek terhes voltán kivül másik hátránya, hogy annak be­szedése zsinati törvényeink (fennálló törv. 255. §.) ellenére a legtöbb helyen ma is közvetlenül a lelkészek és tanítók által történik, a mi gyakorlatilag máskép alig lehet (1897. évi egyházker. jegyzőkönyv 21. lap)." Én ezen bölcs, mert mély belátású szavakat feleslegesnek vélem, sőt átallom is indokolni; csak azt teszem hozzájok, hogy való­ban így van, és így van ez a legtöbb helyen. A hol pedig az a lukma-rendszerben másképen, azaz a tör­vény tilalma szerint volna is, ott sincs benne köszönet. Minek hát az olyan törvény, a mi az ország egyik felé­ben tárgytalan, felesleges, a másik részében pedig ter­mészetellenes, jobban mondva: rendszerellenes dolog. A papi és tanítói tekintélyre sem kedvező az, ha azt ért­hetetlen, erőszakos machinácziókkal lehet vagy kell fenntartani. * * * Ezek volnának az új törvénytervezethez a mon­danivalóim. Hogy az általam véleményezett pontok kö­zül már többekre mások is, nálam sokkal hivatottab­bak tettek észrevételeket, ez nem tartóztatott vissza a saját gondolataim nyilvánításától. Az előttem czikkezők más oldalról vizsgálták a tárgyat, én pedig néztem azt az egyszerűség szempontjából. Aztán az a kívánatos, úgynevezett „közvélemény-kialakulás" nem is nőhet fel másképpen, mintha a tervezetnek ugyanazon pontjai felett, bár különböző szempontból, de több egybehangzó vélemények nyilvánulnak. Jól esik azért tudnom, hogy a megszületett javaslatnak fiirösztővizéhez néhány csep­pet én is adhattam, és a mi a szivemben volt, letehettem. Qödöllei József, lelkész. ISKOLAÜGY. Életezélunkra tanító kalauz. — Nevelési szempontból. — III. Pythagoras három mondása : Légy mértékletes! Csak a józan kedély lehet bölcs. Légy mértékletes! — A túlkövér test elsoványítja a lelket. Légy mértékletes! —Ne tedd soha testedet lelked sírjává. * Imperare sibi maximum impérium est. (Legnagyobb uralkodó, ki önmagán uralkodik!) 10. Aurea libertás. (Arany szabadság.) Ne alkalmazkodjál a divatos szükségekhez. Ezek téged magukhoz lánczolnak és rabszolgájukká tesznek. Ilyen rabláncz pl. a mértéktelen, csaknem folyto­nos dohányzás (pipázás vagy szivarozás és czigarettázás). Tanuld ezt a rossz szokást állandóan fékezni s utoljára legyőzni. Ez előnyös lesz zsebedre, de kiváltkóp szemed tartósságára s fejed (gondolatod) világosságára és még sok más dologra nézve. Ellenben azok a szükségek, melyekre minket a természet utalt, s melyeket kellő időben és kellő mér­tékben elégítünk ki: senkit rabszolgává nem tesznek. * Fae ut sapias et liber eris. (Elmélkedj él és szabad lészl) 11. Vigilando, agendo. (.Éberség és tevékenység.) Szent legyen a szent kötelesség hátralévő dolgod iránt! * Soha se halaszd holnapra, a mit ma megtenni köte­lességed. A halasztással legjobb szándékunk tüzét vízzel öntjük le. * Rendtartás és szorgalom szüli a lehető legjobb eredményt. * A restség halála a szellem minden frisseségének, a szív minden melegségének. * Az idő folyton halad! —És te azzzal nem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom