Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-17 / 20. szám

ISKOLAÜGY. Életezélunkra tanító kalauz. — Nevelési szempontból. — n. 5. Sana mens in corpore sano. (F/p test ép lélekben.) Mily drága kincs a jó egészség! Kérdezzétek meg azoktól, kik azt nélkülözik. * Sokan ezt a megbecsülhetetlen kincset kevésbe, vagy épen semmibe sem veszik. Minő nagy vakság ez! * Vakmerően, meggondolatlanul ne cselekedjél, óh ifjú! Őrizd, kiméld egészségedet. Gondold meg, hogy édes anyád mily szerető hűséggel, mily számtalan gonddal őrködött eleitől fogva mindez ideig a te testi jóléted fölött. Ne pusztítsd el hát egy napon, a miért ő évek hossza alatt fordított annyi sok, áldozatra kész gondot! 6. Ruit hora. (Az idő gyors szárnyon repül.) Az idő is tőkepénz, egy hitbizomány; de elpazarolva, többé soha vissza nem nyerhetjük. Hora ruit! Fugit irreparabite tempus, Nec, quae praeteriit hora, redire potest. * Sok pénzzel vagy nyereménynyel lelki kincset még nem birunk. De az idővel ezt mindenki megszerezheti. * Ha sokan utána számítják, hogy renyheséggel mily sok időt vesztegettek el hasztalanul, a minek sziikségképeni eredménye a meggondolatlan vagy irány nélküli és mértéktelen életmód: az elvesztegetett órák megtalált végösszege meglepetéssel és ijedelemmel tölt el. A ki nem számítja az órákat, elveszti a napokat és heteket. * A ki az élet legjobb idejét elvesztegeti: minő szégyen, minő helyrehozhatatlan veszteség! * Felséges mondás bölcs Senecatól: Singulos dies singulas vitás puto (Mindennap úgy élj, mintha másnap már nem élnél!) 7. A segítő-eszköz. Deines Lebens schönste Blüthe Pfliicke sie am Morgen früh! Den je melír die Sonne steiget, Welken sie. (Herder.J * Korán kelj! A reggeli óra annyi, mint jó munka és jó egészség. * A hosszas alvás ártalmas szokás és károsan hat, mind a testi, mind a lelki jólétre. * A korai felkeléssel meghosszabbítód életedet. Ez is oly erény, mely sok más erény anyja. * A valódi életöröm csak azoknak juthat osztályrészül, a kik a nap legszebb óráit nem aluszszák el. Ok mindent idejében végezhetnek, s ez által idejük van mindenre. * Feküdjél le idején! Ez a legbiztosabb eszköz, hogy korán kelj. Mily sok ifjú kisérli meg az utóbbit, — de hiába! Késő felkelésre maradoz ágyában. * Ki a czélt akarja, az eszközt is nem kell akarnia? A mit este tizenegy óra után teszel, az vagy keveset, vagy semmit sem ér. * Egy óra a reggeli időben többet ér, mint két éjjeli óra, főleg annak, a ki tanul. Ezt az igazságot sem álbölcselkedések, sem mentegetőzések le nem dönthetik. * Ezt vallották általában a legkitűnőbb emberek és a legnagyobb tudósok. Idejében lefeküdni s ezáltal korán fölkelni: ők mindig szent kötelességnek tartották. * Oh ifjú, vedd a szivedre. Mit neked a szám mond: Korán ha kelsz, sokáig élsz S munkádban lész áldott! Kelj az első napsugárra, Ez ad erőt s kedvet, Hogy a nehéz dolgaidat Hasznosan végezzed. Jókor megkezdett dolognál Egyharmadot nyertél: Akár ekét vettél kézbe. Akár útra keltél. Jó gazda jármot ökrére Hajnalkor teszi fel; Ember az ő boldogságát Hajnallal kezdi el. Az idő czélszeríi beosztása. Igen kevés ember tud jól gazdálkodni a vagyonával és még kevesebb tud az idejével. Pedig az utóbbi értekesebb az előbbinél. Az ifjak vagyona az ő tehetségükben vagy képességükben áll. De rájuk nézve is a tehetségnél sokkal értékesebb vagyon az idő, melylyel tehát jól gazdálkodni: nem közömbös dolog. Semmi sincs hát a komolyan törekvő ifjúra nézve fontosabb, mint hogy eme két hatalmas tényezőről már korán gondolkozzék és az idő értékét minduntalan mérlegelje, — bármilyen nagy tehetséggel legyen máskülönben megáldva. Nevezetesen, sok ifjú azt gondolja, hogy tetszése szerint pazarolhatja idejét és mégis marad abból elég hátra a szükséges dolgokra. De ez épen olyanféle gondolkozás volna, mint ha valaki vagyonát vagy birtokát esztelen módon pazarolja és mégis azt hiszi, hogy azért elég vagyona marad. Szerencsétlen gondolkozás, mely előbb-utóbb romlással jár s akkor késő a bánkódás! Egy régi hires angol pénzügyminiszterről (Lowndesről I. György kir. a.) maradt fenn azon jellegzetes mondás: „Vigyázzatok a pennikre, mert akkor a fontok maguk magukra vigyáznak!" — lévén Angliában a penny = a fillér, és a font = húsz korona érték. Épen ezt lehet tartani az időről. Sokan az idő filléreit, a perezeket és a negyedórákat a nap lefolyásában figyelemre sem méltatják, jóllehet ezek bizonyos idő elteltével (egy hónap, egy évnegyed, egy esztendő végén) — épen mint az ezen idő alatt megtakarított kisebb-nagyobb összegű pénz — jelentékeny mennyiségre nőnek fel. De ne menjünk külföldre példa után. Itt van egyházi és közéletünk kimagasló alakja: Hegedűs Sándor.