Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-03 / 18. szám

ugyan, hogy szükség van a minősítésre;de vallom azt is, hogy annak lehetőleg olyannak kell lennie, hogy a pályavégzett fiatal Timotheusokat, érdemeiknek megfelelőleg, lehetőleg rövid idő alatt biztos álláshoz jutni segítse, ne pedig gát képen álljon útjokban. A jelenlegi törvény rendelkezései eléggé gátlók ; a javaslatéi pedig még inkább. S épen ezért nem vagyok velők megelégedve. Engedménye ugyan a javaslatnak az, hogy a lelkészi oklevelet III. osztályú minősítésnek tekinti ; valamint az is, hogy a jeles képesítésűek szolgálati évét az I. osztályú minősítésnél leszállítja 5-ről 4-re, és megadja a jogot az I. osztályú egyházra pályázhatásra az elégséges képesítésűeknek is ; de ezzel szemben fokozottabb követelményekkel is áll elő, mint a mostani törvény. A II. fokú minősítésnél ugyanis a jó képesítésűek szolgálati évét felemeli 3-ról 4-re, az elégséges képesítésűekét 4-ről 6-ra. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egy külön rendelkezéssel odáig fokozza a megszorítást, hogy a jó, vagy elégséges képesítésű egyének II. osztályú egyházba hat év helyett 9, I. osztályú egyházba 8 év helyett 12 év alatt, vagy esetleg sohasem juthatnak be. A 199. §. 2. alienája ugyanis úgy rendelkezik, hogy első osztályú egyházba pályázó jó, vagy elégséges osztályzatú lelkészek a megállapított gyakorlati időnek legalább felét rendes lelkészi szolgálatban tartoznak eltölteni. Ennek értelmében az a jó képesítésű kápl an, a ki nem tudott előbb bejutni, csak 5 évi szolgálat után, valamelyik III. vagy II. osztályú egyházba, 6 évi káplánságára még kell, hogy rászolgáljon 3 évi rendes lelkészi évet, hogy egy I. osztályú egyházba választható legyen, holott a mai törvény szerint ezt a jogot már 6 évi kápláni szolgálat mellett is megnyerte. Hasonló esetben egy elégséges képesítésű egyén 8 évi kápláni szolgálatára még négy évi rendes lelkészi évet kell hogy szolgáljon. Nincs azonban kizárva az az eset sem, hogy valaki jó, vagy elégséges képesítéssel se 6, se 8, se 9 évi káplánkodás mellett sem tudott bejutni eklézsiába. Az ilyen szerencsétlen ki lészen rekesztve az I. osztályú gyülekezetekből, mert hiszen a megállapított gyakorlati időnek nem töltötte legalább a felét rendes lelkészi szolgálatban. Mit ér az ilyen kirekesztettnek az, hogy 3 sorral előbb a törvény azt mondja, hogy 6," illetve 8 évi szolgálat után I. fokú minősítvénynyel fog rendelkezni, ha ezt a minősítvényt fel nem használhatja mindaddig, a míg egy II. vagy III. osztályú egyházban rá nem szolgálja még felét eltöltött éveinek ! A 199. §. 2. alienájának második mondatában foglalt külön megszorítás tehát okvetlenül törlendő. Maradjon a minősítés, de úgy, hogy a megszorítások helyett inkább a tágítások érvényesüljenek benne. Én a magam részéről a következő minősítési szabályzatot fogadnám el a legszívesebben : Választható III. oszt. egyházba jeles vagy jó 1, elégséges 2 évi, II. oszt. egyházba jeles 2, jó 3, elégséges 4 évi, I. osztályú egyházba jeles 3, jó 4, elégséges 5 évi szolgálat után. E szabályzat mellett, különösen ha kimondatnék, hogy a tanároktól eltekintve, a szolgálati idő egy bizonyos része gyakorlati szolgálatban töltendő el, biztosítva volna az, hogy mindenki elegendő gyakorlati ismeretekkel venné kezébe valamely gyülekezet vezetését; másfelől pedig megadatnék a lehetőség arra, hogy ki-ki, érdemei szerint, méltányos idő alatt biztos helyet nyerhessen. Eltekintve a javaslat terjengős szövegezésétől, még csak azt említem fel lényeges kifogásomképen, hogy a 194—207. §-ban, ép úgy, mint a 77—95. § ban is, nincs szó és rendelkezés mindazon lelkészjellegű egyénekről, a kik egyházunkban szolgálnak. Nincs szó és rendelkezés a kórházi lelkészekről és az állandósított vallástanító lelkészekről (katecheták), pedig ilyenek is vannak, és pedig az utóbbiak már elég nagy számmal. Ezek jogviszonyai is okvetlen rendezendők, Elég, hogy már 10 óv óta csak úgy lebegnek rendes lelkészek és segédlelkószek között, mint Muhamed koporsója, nem tartozván sem ide, sem oda ós nem nyervén jogot ós igazságot sem itt, sem ott. Végső szavam pedig az, hogy a minősítési törvénytervezetet még meg kell jól hányni-vetni ; mert ha úgy lesz törvénynyé, a mint van, roszabb lesz mellette az állapot, mint volt eddigelé. Hamar István. Gyökeres egyházi reformok. A pöspöki czím. — A lelkészek viszonya a társadalmi mozgalmakhoz. — A nagygyülekezetek szervezése. II. De hogyan, miképen lehetne ezt a mi viszonyaink között keresztül vinni ? — kiáltunk mindnyájan egy értelemben. De Isten segedelmével semmi lehetetlen nincsen. Tudom, nagyon jól tudom, hogy ezt sokan olyan frázisnak veszik, a mely beleillik egy pap szájába, ha hisz is ennek való igazságában. De a bizalom hozzánk vonja Istennek erejét. Igaz, hogy ha figyelembe veszsziik mostani szervezetét egyházunknak, nagy akadályokba ütköznék ennek a kezdete is; mert erőnket nem a fő czélra, hanem sok esetben mellékes czélokra fordítjuk, s a mikor a fő czél szolgálatát akarjuk erősíteni, erőnk megfogyatkozott s tehetetlenek vagyunk. Nincs anyagi erőnk, csak annyi lelkészt is beállítani, a mennyit mostani szervezetünk szerint be kellene állítanunk.