Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-26 / 17. szám

Azt azonban, mint már említettem, eltagadni nem lehet, hogy a törvényjavaslatból, jelenlegi javadalmazásunkhoz képest, hátrány származik reánk református tanárokra. Es itt fölmerül a gondolat, hogy nem lehetett volna-e ezt is eloszlatni úgy, hogy ne a fizetésre, hanem a szolgálati időre alapíttatott volna az átlépés is ? Előáll a kétség, hogy eléggé szivén viselte-e a mi érdekeinket az országos középiskolai tanáregyesület igazgatósága, azé az egyesületé, melynek mi felekezeti tanárok is túlnyomó számban tagjai vagyunk? Es hogy az állami tanárság által megbízott ú. n. hetes bizottság kellőképen képviselte-e a mi ügyünket? Kezünkben van az a nyomtatott körlevél, melyet az országos középiskolai tanáregyesület igazgatósága állított össze s küldött szét bizalmasan az állami középiskolák tanári karaihoz. Ebben vannak azok az utasítások, melyeket az állami tanárság magatartására és követendő eljárására nézve adott a hetes bizottságnak. Ennek 11-ik pontjában ezt olvassuk: ((Másfajta középfokú állami tanintézetektől és más iskolafentartók (tehát felekezetek is) középiskoláitól, akár a jelen törvény hozatala előtt, akár ezután átlépett tanárok, a mennyiben középiskolai tanári oklevelök van, javadalmuk megállapításánál úgy tekintendők, mintha a középiskolai oklevéllel eltöltött szolgálati idő alatt állandóan állami középiskoláknál szolgáltak volna». Im itt, mindentől eltekintve, a teljes szolgálati éveknek beszámítására adott egyenes utasítás. Tudomásunk szerint a bizottság annak értelmében is járt el, de az általános rendelkezés mellett, a tanárokra nézve külön intézkedést kivívni nem tudott. Azonban ez sem az igazgatóságon, sem a hetes bizottságon nem mult, s így alaposan és méltányosan sem az egyik, sem a másik eljárása ellen nem fejezhetjük ki sajnálatunkat és elégületlenségünket, ellenkezőleg érdekeink megvédésére irányuló törekvésünkért, habár annak kellő sikere nem volt is, elismeréssel tartozunk nekik. Eddig a kérdés genesise ós magyarázata, úgy, a mint az előttünk tisztázódott. Másik kérdés: mit lehetne tennünk, hogy a törvényjavaslatban reánk nézve még fennálló hátrány is elenyésztessék, azaz hogy minden esetben meglegyen az anyagi ellátást illetőleg az állami ós felekezeti tanárok között a teljes reciprocitás? A hátrányt némikép megszüntetné a törvényjavaslat 44. §-ában kontemplált öt évi korkedvezmény-nek a felekezeti tanárokra leendő kiterjesztése; végleges ós gyökeres javításra azonban csak egyetlen egy mód kínálkozik. Az, hogy emeltessék a felekeseti tanárok fizetése is oda, a hová a törvényjavaslatban az állam czélozza. Ekkor az idézett 16. §. alapján vége lesz minden hátránynak és különbségnek. A mi fizetésünk kiegészítése és az állami tanárokéval egyenlőfokú rendezése azonban nem történhetik meg az állam segítsége nélkül. Itt várjuk tőle, hogy megadja nekünk azt, a mit a törvényjavaslatban tőlünk elvont. Ezúttal csak rámutatni kívánok erre. Ennek a tárgyalása jelen gyűlésünk más indítványaival lesz kapcsolatban. Czélom ezúttal £z állami törvényjavaslat megvilágítása, a kétségek és félreértések eloszlatása s tanárságunk megnyugtatása volt, az iránt, hogy az állam nem követett el velünk szemben, mint eleinte hittük, sérelmet. S. Szabó József, az országos reform, tanáregyesület főjegyzője. Gyökeres egyházi reformok. A pöspöki ezím. — A lelkészek viszonya a társadalmi mozgalmakhoz. — A nagygyülekezetek szervezése. I. A püspök az egyházkerület feje, és mint ilyen, az egész egyházkerület egyetemes ügyeit intézi. A czímnek magában kellene foglalni azt az ügykört, a melyben működik. Ha a püspöki czím eredetére megyünk vissza, a mit kétségtelenül szem előtt tartott a mi egyházunk akkor, a mikor ezt a hangzatos czímet elfogadta: azon az alapon minden lelkész püspöknek neveztethetnék, mert az apostoli korban a lelkészek neveztettek ezzel a czímmel. De nem valószínűtlen, hogy ezen czím fölvételébe belejátszott annak a hatalmi körnek a gondolata is, melylyel a római katholikus egyház a maga püspökeit felruházta. A főfelügyelő, vagy a superintendensi czím ezt kerülni látszott; de hihető, hogy ezt a klérus felszólalása miatt is kellett választani. A püspök elnevezés ellenmondás a kálvinizmus elveivel. Kálvin határozottan ellene mondott annak, hogy a lelkészek között a klérus mintájára fokozati különbség legyen. Kánonaink ki is mondják, hogy a különböző köröknek elnöki székében ülő lelkészek (esperes, püspök), rangban nem előbb valók a többi lelkészeknél, hanem egyenlők velők, s ezt ezzel a különben tökéletlen kifejezéssel mondja meg, hogy az egyenlők között elsők, holott az elsőség fogalma már fokozati különbséget fejez ki; mert, ha első, nem második, ha második, nem első stb., tehát a fokozati különbségben a klérus gradacziójának a fogalma bennfoglaltatik. Bizonyos tehát, hogy a püspöki czím Kálvin elveivel semmiképen meg nem egyezik, mert ez a mi korunkban, egy önálló és független állást elfoglaló egyénnek meghatározott felsőbb fokú jog- és hatalmi körét fejezi ki. Ha pedig a püspöknek, az ő működését kifejező czímet akarnánk adni, az nem lehetne más, mint kerületi kormányzó, vagy kerületi igazgató. De jól tudom, hogy ezt a gyökeres reformra irányuló