Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-19 / 16. szám
rónaság az, hanem tövisekkel is rakott hepehupás felület. Várjunk hát a zsinattal, míg- összeillesztődik a hegy teteje és hegyalja tapasztalata és bölcsesége. Össze kell érlelni ezeket, nem pedig a májusi keletlenséggel rakni be a kenyeret a siitőkemenczébe. Hetesy Viktor. ISKOLAÜGY. A nem állami tanítók érdekében. A magyar tanítók országos bizottsága igazgatótanácsának f. hó 14-én Somlyay József elnök vezetésével tartott ülésében fontos lépés történt a közel 25 ezer nem állami tanító fizetésének rendezése ügyében. A gyűlés abból a helyes elvből indult ki, hogy minden tanító magyar kulturális feladatot végez, tehát a túlnyomó többségben levő felekezeti és községi tanítókat is ugyanazon javadalmazás illeti meg, mint a milyet az állami tanítóknak igér a fizetésrendezési törvényjavaslat. Ebből az elvből kifolyólag a gyűlés, többek hozzászólása után, a következő határozati javaslatot fogadta el. 1. Magyarországon, akár felekezeti, községi, akár állami tanítónak kevesebb fizetése ós lakbére nem lehet, mint a mennyi az állami tisztviselők XI. rangfokozatának III. osztálybeli hivatalnoknak. 2. Ez alapfizetés 10 százaléka legyen az öt évtől öt évre kijáró korpótlék. 3. Tanítói fizetés kizárólag készpénzben szolgáltatandó ki. 4. Ha az iskolát föntartó hitfelekezet, vagy polgári község e fizetés-minimum megadására képtelen, fizetését az állam egészítse ki hasonló eljárással, a mint ezt a tanítóknak az 1893: XXVI. t.-cz. is megadta. 5. Azt a tanítót, a kinek fizetését az állam egészíti ki, állásában a vallás- és közoktatásügyi miniszter erősítse meg. 6. Minden tanító hivatalba lépése előtt Jtegyen esküt a magyar alkotmányra a királyi tanfelügyelő kezébe. Ezeket az elveket memorandum alakjában terjesztik a közoktatásügyi miniszter elé. Az ülés lefolyása a következő volt. Somlyay József elnök rámutatott az állami tanítók fizetésbeli nagy kedvezményeire, a mely az államnak a rendezéskor 1.182,000 korona költségébe kerül és a melynek következtében ezer állami tanító már most 1400 korona fizetést kap, holott a felekezeti tanítók ezrei ma még mindig 600 és 800 korona fizetéssel nyomorognak. Igaz ugyan, hogy az állam már az 1893-iki XXVI. törvényczikk alapján a 800 korona kiegészítéséhez harmadfél millió koronával járul s ez a hozzájárulás az idén az esedékes korpótlék miatt még nagyobb összegre rug. Mégis módot kell keresni, hogy az emiitett törvény revíziójával, és a felekezetek autonómiájának érintése nélkül, fölemeljék a felekezeti tanítóság javadalmát. Jelentette az elnök, hogy fölszólította az egyes felekezeteknek egy-egy nevesebb tanítóját, hogy nyilatkozzék, mikép fogadná el az egyházi hatóság az állam pénzbeli segítségét a tanítói fizetések rendezése dolgában. Rendre felszólaltak ezután a községi tanítók nevében Molnár Ferencz bezdáni tanító, az evangélikus tanítók részéről Ferencz József mendei tanító, az uradalmi tanítók nevében Vanek Gáspár lajosmizsei tanító és felolvasták a római katholikus tanítók nevében benyújtott kérvényt, a mely a képviselőháztól az állami tanítók fizetésrendezése szerint kéri a felekezeti tanítók fizetésének megszabását. Molnár Ferencz kijelentette, hogy fizetésüknek államilag leendő rendezését a községi tanítók legmelegebben óhajtják, és kívánatos, hogy az országos bizottság e tekintetben határozott állást foglaljon. Ez a rendezés úgy a tanítók, mint az iskolaföntartók javára volna. Vanek Gáspár kérte a tanácsot, hasson oda, hogy az uradalmi iskolák helyzete, jogi állása végre tisztáztass ék. Ferencz József az evangélikus tanítóság részerői abbeli véleményének ad kifejezést, liogv az állami fizetésrendezésnek semmiféle káros következménye nem volna, sőt mind a felekezet, mind a tanítók örömmel fogadnák. A r. katholikus tanítók a kérdést a püspöki kar elé fogják vinni. A református tanítók részéről nem érkezett be nyilatkozat. Jelentette továbbá az elnök, hogy a görög-keleti tanítók is formulázták kívánságaikat. Áz oláh nyelven írt kérvény szerint, melyet Bogdán Tivadar beszterczei tanító írt alá, a görög-keleti tanítók mindig azon voltak, hogy az ország törvényeinek és a miniszteri rendeleteknek eleget tegyenek, s mivel mint bármely más tanító, Ők is odaadással szolgálják a drága haza és Nagy Magyarország érdekeit, ők is megkívánják a fizetésnek azt a mértékét, a melyben az állami tanítót részesítik. Ismételten hangoztatják, hogy mikor az állami tanítókkal egy és ugyanazon ugart szántogatják, s mikor a drága hazának kultúráját emelik ők is, akkor ne mellőzzék őket a fizetésrendezésben. Most, úgy mond a fölirat, mikor nyomorog a görög-keleti tanító és annyi fizetése sincs, mint a városi szolgának, ne csodáljuk, ha nincs eredmény; de ha fölemelik fizetésüket, majd meglátják, hogy hivatásuknak fognak élni. A gyűlés úgy határozott, hogy mivel az országos bizottságnak magyar a tanácskozás nyelve, nem fogadja el az idegen nyelvű föliratot és a beküldőknek visszaszármaztatja. 6rahel Jakab adta elő ezután azt az indítványát, hogy a felekezeti tanítók az állami tanítókkal legalább egyenlő fizetést kapjanak. Az indítványhoz hozzászólt Göőz Józset dr., Ember János és Nagy László. A körül forgott a vita, hogy az állami tanítók 1000 koronás kezdő fizetését kérjék-e, vagy a legkisebb állami tisztviselő 1400 koronás fizetését. A többség az utóbbi mellett foglalt állást. Részünkről teljes elismeréssel fogadjuk és melegen üdvözöljük az állami tanítóknak a nem állami tanítók iránt tanúsított kollegiális buzgóságát és solidaritását. Helyeseljük azt az elvi alapot, hogy az ugyanazon képesítéssel biró és ugyanezt a munkát végző nem állami tanítók az államiakkal egyenlő fizetésben részesüljenek. A nem állami tanítók fizetéskiegészítéséről szóló 1893. évi törvényt mindenesetre ebben az értelemben kell módosítania a törvényhozásnak. E törvény revíziója érdekében a két evangélikus egyház egyetemes konventjének épen úgy föl kell emelnie a maga szavát és latba vetnie a súlyát, mint az egyházi középiskolai tanárok ügyében is akcziót kell indítania. De a tanítók országos bizottsága határozatának két pontjára nézve megjegyzésünk van. Első az, hogy az