Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-12 / 15. szám

közügyei körül, közel 40 éven keresztül, annyi hűséggel és szeretettel munkálkodott. A gyűlés mély meghatottsággal vette tudomásul a bejelentett lemondást s a távozó vezérférfiú zajtalan munkálkodásban szerzett érdemeit, azon óhajtásának kifejezésével örökítette meg, hogy a jól kiérdemlett nyugalom napjait és éveit, a mi áldásunk és az Isten áldásai által kisérve, még sokáig élvezhesse az általánosan szeretett Száközy Béla! A világi elnöki széknek Mészáros János tanácsbiró úr által történt elfoglalása s a gyűlés szabályszerű megalakulása után, a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvei olvastattak fel, melyek szerint az esperességre ismét Bocsor Lajos, a vil. tanácsbiróságra Sáfár János, a vil. aljegyzői tisztségre pedig dr. Kálmán Jenő tabi ügyvéd, lettek megválasztva. Ezen eredmény kihirdetése után, világi elnök melegen üdvözölte az esperest, a ki viszont megköszönve a személye iránt újból megnyilatkozott bizalmat, kevés, de nyomatékos szavakban tett Ígéretet az iránt, hogy mint az elmúlt 10 évi eziklus alatt, továbbra is teljesíteni fogja kötelességét. Az új tanácsbiró, a ki már különben régi buzgó munkása az egyházmegyének, és az ifjú aljegyző, hivatalos esküjök letétele után, élénk rokonszenvvel üdvözöltettek a közgyűlés által. Ezután néhány halasztást nem tűrő, de kisebb fontosságú házi ügyet intézett el a közgyűlés, melyeknek felemlítését most mellőzni kívánjuk; majd áttért ad rem, a legfontosabb tárgyra, a konventi Törvénytervezet tárgyalására. Ezen tárgyalás jelentékenyen előkészítve és megkönnyítve lett az által, hogy a konventi munkálat egyes részei, már előzőleg több előadó között kiosztattak tanulmányozás végett, s ezeknek közreműködésével a gyűlést megelőző napon ülésezett nagy bizottság, késő estig tartó fárasztó munkával, az egész roppant nagy anyagot s különösen az elvi fontosságú részeket és a régi törvénytől eltérő új szakaszokat, alaposan letárgyalta. A bizottsági tárgyalásban részt vettek esperes elnöklete alatt: Fábián Mihály, Mészáros János, dr. Kiss Ernő, Kálmán Gyula, Téri Károly, Puskás János, dr. Kálmán Jenő, köziilök többen előadói minőségben is. A gyűlés folyamán az előadói tiszt teljesítésében osztoztak még: Módra Imre, Póth József, Yasváry Sándor és Molnár János lelkészek is. Bár az ekként előkészített közgyűlési tárgyaláson nem tudtuk is teljesen kikerülni azt, a mit különben hibáztatni nem akarunk s inkább a szokatlanul felbuzdult érdeklődésnek tudhatunk be, hogy néha egészen jelentéktelen §-ok és stiláris módosítások útvesztőjébe ne tévedjünk: mégis általánosságban örömmel konstatálhatjuk, hogy a kifejlett vita, inkább az elvi álláspontokat keresve, elég magas színvonalon maradt mindvégig. S nézetünk szerint is igen helyesen, mert az egyházmegyék jól felfogott feladata nem lehet egyéb, mint az elvi álláspontok kifejezése s a keretek felállítása: fenliagyatván azoknak helyes kitöltése és részletezése az egyházkerületeknek, a konventnek s legvégül a zsinatnak. Ehhez képest alólirott tudósító is, mellőzve a mellőzendőket, a közgyűlés főbb fontosságú megállapodásai s határozatairól akar e b. lap hasábjain beszámolni. Az 1. §-ban egyházunk hivatalos új czímét nem tartjuk helyesnek s eléggé szabatosnak, mert az evangélikus református név félreértésekre is vezethet. Maradjon a régi czím, s következetesen az egész törvényben ez használtassék. A 10. §. b) és e) pontjaiban, a leány- ós társegyházaknál, a távolság megjelölése mellőzendő. A 13. §. nem intézkedik arról, hogy az egyesült ev. ref. és ágostai egyházak különválása esetén melyik biróság döntsön. Ez a hiány pótlandó. A 14. §. b) szerint az egyházközség alsóbb és félőbb iskolákat állít. Közbeszúrandó ez is : közép. Ezen szakasz Jc) pontjának harmadik bekezdése így módosítandó: minden egyház, a lélekszámra való tekintet nélkül, annyi szavazattal bir, a hány lelkészi állást fentart. Ezenfelül algimnáziuma után még egy, főgimnáziuma vagy tanítóképezdéje után még két szavazat illeti meg. A 20—22. § okat, melyek a választói névjegyzék évenkénti összeállítását nagyon sok formalitáshoz kötik s még a rovatokat is megállapítják, mint feleslegeseket törlendőknek javasolta a közgyűlés. A sok szó helyett elég lenne ennyi: a választók névjegyzéke nyilvántartandó, s az esperesnek bemutatandó. A 23. §. homályosan írja körül, hogy az egyházközségnek micsoda ügyeit intézi a presbitérium. A régi 20. §. e tekintetben világosabb, s ezért az tartandó fenn. Valamint a presbiterek számát szabályozó 25. §. sem oly szabatos, mint a régi 22. §., mert míg az új szöveg a 3000 lélekszámon felül levő gyülekezeteknek igen nagy latitude-öt enged, 40-tŐl 200-ig, a presbiterek számának megállapításánál, a régi törvény határozottan előírja, hogy mekkora lélekszám után hány presbiter választható. Itt is tehát a régi §. maradjon érvényben. A 27. §. b) pontja alá beveendő, hogy presbiterségre az sem választható, 5. a ki házasságát egyházilag meg nem áldatja, vagy más vallású nejének reverzálist adott. A 32. §-ban pedig kimondandó, hogy a presbiterek választása közjelkiáltással is történhetik. A 28. §. megtoldandó azzal, hogy az újból megválasztott presbiter újabb esküt tenni nem tartozik. A 31. §. azon rendelkezése, hogy a presbiter választás idejét az esperes tűzi ki, utánzása a polgári választások körüli eljárásnak, meg az egyházak önrendelkezési jogába is ütközik, ezért az egész §. kihagyandó. Az 57. §., melylyel a mindjárt utána jövő szakasz különben is ellenmondásban van, akként módosítandó, hogy a kezelő személyzet (egyházfi, harangozó stb.) nem 3 évre, hanem a presbiterim által meghatározandó időtartamra választatik. A 62. §. a) pontjához czélszerűnek látszanék ezen toldást bevenni: „a melyik presbiter a gyűlésekről, három egymásutáni alkalommal, igazolatlanul elmarad, az ellen, kötelességmulasztás okából, fegyelmi eljárás indítandó". A lelkészekről szóló fejezetben, a 78. §. alpontjai alá múlhatatlanul beveendők az oly fontos missziót teljesítő vallástanárok s katecheták is és ezeknek szolgálati s jogviszonyai törvényileg szabályozandók. Ugyanezen fejezetben a lelkészi esküminta rövidítendő volna, s különösen annak utolsó passzusa (magamat ezennel elszánom stb.) mulhatlanul törlendő, mert arra egy lelkész sem tehet esküt jó lelkiismerettel, hogy a lelkipásztori hivatalban élte fogytáig megmarad. Hátha jobb állásra is mehet idővel ?! A papi egyenruha (95. §): reverenda lenne, övvel és palásttal, de a czélszerűtlen kalpag mellőzésével. A 142. §. tárgyalásánál egyházmegyénk is azon álláspontot foglalta el, hogy a zsinat-presbiteri elv az összes választásoknál következetesen keresztülviendő s miként a püspök, főgondnok, tanácsbirák és jegyzők, úgy a konventi tagok, a levéltárnok, pénztárnok, ügyvéd, számvevő, sőt az egyházkerületi vagyonkezelő is, a presbitériumok által választassanak; mert csak ez esetben lehetnek ők azon hatalomnak, mely végelemzésben