Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-05 / 14. szám
védni, mert ez van legjobban kitéve a kísértéseknek. Ezért a legszegényebb személy adóját soknak tartja a lelkészértekezlet s a degresszív módszert elítéli. Javasolja, hogy legyen egyenlő, de alacsony %, pl. a mint lelkészértekezletülik kimondta 5% mindenkire kivetve. A hol ekkép szükséglet mutatkozik : azt fedezze az állam s fedezheti is, mert a többi felekezetek kezén milliók vannak s ezek folytán azok alig fizetnek egyházi adót, 5%_o t pedig bizonyosan nem fizetnek. Legyen hát e téren is viszonosság. A lelkészi fizetésre nézve álláspontunk az, hogy legyen 1200 frt alapfizetés és öt ízben ismétlődő 100—100 írt korpótlék. A közalapi kivetési kulcsot is elfogadtuk, mert igazságosnak találtuk. A köznevelési és közoktatási részt némely apróbb, kevésbbé lényeges módosításokkal szintén aláírtuk. A bíráskodási rósz előadására az ügyész kéretett fel: Ő azonban jelen nem lehetvén, e rész tárgyalása a közgyűlésre maradt. Belépett a lelkészértekezlet a M. Szó részvényesei közé 4 részvénynyel. A lelkészértekezlet gyűlése délután 5 óráig tartott. Másnap a közgyűlés vette kezdetét Hutka József esperes és Dókus Gyula h. gondnok elnöklete alatt, mivel Bernáth Elemér gondnok ez alkalommal nem jelenhetett meg. A tagok igazolása után az esperes olvasta fel félévi jelentését. E szerint az egyházi élet képe eléggé kedvező, de itt-ott bajok is vannak. Pl. baj van a csernahói egyházban, a hol a lelkész már két év óta beteg, jobban mondva két éve, hogy megvakult; a szolgálatokat nem végezheti; káplánt pedig kapni nem lehet, csak a szomszéd lelkészek végzik olykor a lelkészi szolgálatot. A helyzetet igyekeztek kiaknázni egyes izgatók s a népet a felekezetnélküliségbe csábították. Még eddig csak egy ember ült fel; de félő, hogy ha az egyházon segítve nem lesz: nehéz viszonyok következnek. Ennek figyelembe vételével helyteleníti az esperes a mai káplánrendszert, midőn t. i, ha az egyházmegyében nincs káplán: az ily egyházon segíteni sem lehet. Javasolja, hogy ezentúl ily veszélyeztetett helyekre maga a püspök küldjön s.-lelkészt. Egy papi és egy vil. tanácsbirói állásra a szavazás elrendeltetett. Az abauji indítványt a közgyűlés is elvetette, a zsinati tagok választása tekintetében is akkép döntött, mint a lelkészértekezlet; t. i. elfogadta a lajstromos szavazást, de választókörök alakításával, mely utóbbi indítványt Dókus Gyula vetette fel. A zsinati törvénytervezet tárgyalása egy legközelebb tartandó rendkívüli közgyűlésre tűzetett ki. Ezután kezdetét vette az egyház beléletére tartozó apró-cseprő ügyek tárgyalása; de ezek alig érdeklik azokat, a kik e b. Lapokat olvassák; igy felsorolásukat feleslegesnek tartom s e tárgyak megvitatása, valamint a néhány bírósági ügyben való végzés vagy ítélethozatal, benyúlt egészen a késő esti órákba. Péter Mihály. főjegyző. A pesti egyházmegye közgyűlése. A pesti egyházmegye f. hó 1-én Budapesten Mády Lajos esperes és gróf Teleki József gondnok elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, a melynek főtárgya az egyházi törvénytervezet megvitatása volt. Előbb azonban Benedek Sándor közigazgatási biró, Csilléri Lajos szadai és Molnár Albert fóthi lelkész mint újonnan választott tanácsbirák, továbbá Arany Gusztáv egyházmegyei lelkészi jegyző letették a hivatali esküt és az egyházmegye elnöksége és közönsége által nagyon szívélyesen üdvözöltettek; továbbá dr. Freysinger Lajos közjegyző egyházkerületi világi képviselővé választatott. Az egyházi törvényjavaslatot általában, de különösen az egyházalkotmányi részt szerkezetileg nagyon hibáztatta a közgyűlés. Határozatlan, ingadozó, bőbeszédű és nem szabatos a terminológiája; hibáztatták továbbá azt is, hogy sok nem törvénybe való dolgot (pl. a 86. §.) ölel föl, olyanokat is, a melyek eljárási utasításba valók. Az egyházalkotmányi részhez Benkö István terjesztette elő az előző értekezlet észrevételeit. Az egyház czíméhez az előadó külön véleményével szemben, a mely református evangélikust javasolt, a szövegben használt evang. református nevet fogadta el a gyűlés. Az egyházközségnél a választó és a közgyűlés jogára és hatáskörére nézve szabatosabb formulázást kiván. A választók állandó névjegyzékét fölösleges dolognak nyilvánítja Kimondandónak tartja, hogy a ki két évig nem fizeti az egyházi adóját, avagy a ki vegyesházasságban egyházára nézve káros egyezséget köt, nem választható presbiternek s esetleg elveszíti presbiterségét. A presbitériumban, ha a lelkész anyagilag érdekelve van, az esperes küld ki lelkészi elnököt. Határozathozatalhoz a presbiterek egyharmadának jelenléte szükséges. A presbiterek számára nézve a jelenlegi törvény tartandó fönn. A hivatali esküszövegek rövidítendők és egyszerűsítendők. (Ennél a pontnál Papp Károly az eskütétel eltörlését és csak egyszerű fogadástétel behozatalát indítványozza, a mi ellen többen felszólaltak, így Darányi Ignácz miniszter, tanácsbiró is, a ki az eskü megtartása mellett nyilatkozott.) Törvénytelen határozat hozatala miatt az esperes a presbitériumot felfüggesztheti. Lelkészi egyenruhát nem kiván az egyházmegye, de azt kimondandónak véli, hogy a lelkész, a midőn funkczót végez és hivatalosan reprezentál, fekete szalon ruhát vagy atillát, végig gombolt mellényt, papi süveget és bő palástot viseljen. (Ennél a kérdésnél, melyet Arany Gusztáv aljegyző referált, pro et contra többen nyilatkoztak. A javasolt Nemes-féle magyar gombos és sujtásos tóga-féle, a melyet természetben is bemutattak, a többség tetszését nem nyerte meg.) Az egyházmegyei ós egyházkerületi ügyészt a presbitériumok válaszszák, hogy e nagyfontosságú tisztviselőknek szavazati jog biztossíttassók. A konventi képviselők választása is visszaadandó a presbitériumoknak, a melyektől ezt a jogot az utolsó zsinat vette el. A lelkészválasztási törvényfejezetet Haypál Benő jegyző referálta. Ebben a részben, különösen Papp Károly sürgetésére, de többek pártoló felszólalására az egyházmegye elvetendőnek tartja mind a gyülekezetek osztályozását, mind a lelkészek minősítését. A szabad választás visszaállítását sürgeti, oly módon, hogy a 2-dik lelkészi vizsgálattól számítandó két évi s.-lelkészi gyakorlat után bármely nagykorú segédlelkész, bármelyik
