Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-05 / 14. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a köziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Á konventi tervezetről. Siculus. — A zsinat figyelmébe. Hetesy Viktor. — Belföld: A vértesaljai egyházmegye rendkívüli közgyűlése. Lévay Lajos. — A felsőzempléni egyházmegye lelkészértekezlete és közgyűlése. Péter Mihály. — A pesti egyházmegye rendkívüli közgyűlése. Tudósító. — A komáromi egyházmegye észrevételei az egyházi törvénytervezetre. Vágmelléki. — Külföld: Angol egyházi szemle. B. Pap István. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Nyilttér. — Hirdetések. A konventi törvénytervezetről. I. A legközelebb tartandó zsinat feladatát általánosságban e két pont alá foglalhatjuk össze : 1. a mostani törvénykönyvnek a tíz éves tapasztalat által kimutatott hiányait kiegészíteni s a felmerült szükséghez képest javítani; 2. a »megnehezült« időket figyelembe véve, intézményeket létesíteni, irányt jelölni a végre, hogy egyházunk a nehéz időben is diadalmasan megállhasson. Ha már e szempontból veszszük vizsgálat alá a konvent által kibocsátott törvénytervezetet, úgy kétségkívül megállapíthatjuk, hogy a törvénytervezet a zsinat feladatát nem tartotta szem előtt. Nézzük az első szempontból a törvénytervezetet. Az Egyházalkotmányról szóló részben már látjuk, hogy hiánykiegészítésről, néhány esküforma megállapításától eltekintve, alig lehet szó. Javításról pedig még kevésbbé szólhatunk. Megmaradt a régi törvénynek legfőbb hibája e tervezetben is, t. i. a határozatlanság. Avagy »törvény« nevet igényelhet-e a «rendszerint«, )>rendkívülileg«, »lehetőleg«, aesetlegcc, »ha a körülmények és viszonyok engedikcc stb. kifejezésektől hemzsegő §. csoport. A tervezetkészítők, úgy látszik, minden vidék szokásait igyekeztek szem előtt tartani, s a homlokegyenest ellenkező szokásokat is egy §-ban összeegyeztetni. Pedig hát éppen itt kellene a zsinatnak az állapotokon segíteni. Mert ha csupán a szokást tekintjük jogforrásnak s azok közül, csak azért mert szokás, egyet is beszüntetni nem akarunk, akkor törvényhozói testületre s actusra nincs szükségünk, hiszen »mundus se expediet!« De ha már zsinatot tartunk, attól megvárnánk, hogy positiv rendelkező törvényt hozzon s ne lavírozzon a különböző szokások között. A különböző jogszokások közül a leghelyesebbet kiválasztva törvényerőre emelni, általánosítani s ezáltal a többi kevésbbé megfelelő s a törvénynyel ellenkező szokásokat megszüntetni : ez lenne a zsinatnak feladata. De a törvénytervezetben ezt a törekvést nem igen látjuk. Ott van pl. az egyházmegyei hivatalnokok választása. E hivatalnokok a tervezet szerint vagy élethossziglan, vagy tíz évre választandók. Miért nem áll a konvent vagy egyik vagy másik mellé kálvinista határozottsággal? Vagy az egyik vagy a másik jobb ; a melyik jobb, állapítsa meg a zsinat kötelezőleg s a másikat szüntesse be. S ha már törvénybe igtatjuk, hogy egyházunk a zsinat-presbiteri rendszer szerint igazgatja ós kormányozza magát (2. §.), akkor nem kétséges, hogy ennek az elvnek a 10 éves tisztújítás jobban megfelel, mint az élethossziglan való választás. Másik hibáj.i a tervezetnek, hogy nem rendezi az inkompatibilitás kérdését. Megmarad tehát továbbra is az a tarthatatlan állapot, hogy egy ember vállaira többféle hivatal és teendő nehezül, p. o. minél nagyobb buzgósággal szolgálja egyházát valamely világi férfiú, annál több hivatalt s ezzel járó kötelességet is raknak reá; úgy hogy lehet valaki egyik egyházkerületben főgondnok, a másikban kerületi főjegyző, egyházmegyei gondnok, tanácsbiró ós még nem tudom mi. Olyan szegények vagyunk-e már a hitbuzgó férfiakban, hogy minden hivatalra nem találunk egy-egy embert? Vagy nem az lenne-e inkább czélunk, hogy minél több érdeklődő és rátermett embert vonjunk be egyházunk kormányzati ügyeibe? Hiszen bármily nagy lelki buzgóság lakozzék is egy-egy emberben, az csak bizonyításra nem szorul, hogy egy ember hat ós többféle hivatalnak becsületesen meg nem felelhet. Meg kell tehát állapítania a zsinatnak az egyházi hivatalnokokra nézve az incompatibilitast legalább annyira, hogy több egyházkerületben egyszerre