Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-22 / 12. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Az egyházi tisztviselők fizetésrendezéséről. Dr. K. I. — Egy kifelejtett pont. Kóréli Endre. — A zsinat figyelmébe. Hetesy Vilctor. — Belföld: Forgassuk hát az érmet. Révész Kálmán. Külföld: Külföldi szemle. Dr. Szlávifc Mátyás. — Régiségek: Adatok a hévizgyörki ev. ref. egyház történetéhez. Bárdy Pál. •— Irodalom. — Egyház. — iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Nyilttér. — Hirdetések. Az egyházi tisztviselők fizetésrendezéséről. A szorosan vett egyházi tisztviselők alatt az egyház belső hivatalnokait: a lelkészt, a tanárt, a tanítót értem. Ezek fizetésének rendezésére is sort kell kerítenie a zsinatnak, ha állandó és rendszeres anyagi inferioritást nem akarunk statuálni egyházi belhivatalnok&inkra nézve. E Lap a maga zsinati programmjában (f. évi 1. sz.) helyesen emelte ki, hogy a zsinat egyik fö teendője az egyházi tisztviselők anyagi helyzetének javítása legyen. Mert köztudomású dolog, hogy a magyar kálvinista egyház sem a lelkészeit (a többségről szólok), sem a tanárait, sem a tanítóit már nem fizeti úgy, a mint akár a bel- ós külföldi testvóregyházak a maguk belhivatalnokait fizetik, akár ahogy az állam dotálja a papsággal egyenlő képesítettségű tisztviselőit. Ez a nem valami rózsás állapot még rosszabbá válik, ha törvényerőre emelkedik az állami tisztviselők fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy az elaggott ós munkaképtelen lelkészeknek nincs nyugdíjin lózetök ós nagyon gyarló a lelkészi özvegyek és árvák anyagi ellátása. Ez a szegényes anyagi helyzet, mely a kongruás lelkészeknél, tehát a lelkészi állások nagy többségénél a lakáson ós kerten kívül 1600 koronában van megállapítva, teljességgel nem elegendő arra, hogy a lelkészi pályát a tehetségesebb és jobb családból való fiatal ember előtt vonzóvá tegye. Ellenkezőleg, ez a szegényes anyagi helyzet aggasztólag szállítja, rohamosan sülyeszti a lelkészi pályára lépők szellemi színvonalát. Már pedig ez rendkívül nagy baj ós valóságos veszedelem az egyházra nézve. Hisz mindenki tudhatja, hogy az egyházi élet súlypontja a »belső emberek«-en van. Jól szituált lelkes papság biztosan előre viszi az egyház életét és hatályosabbá teszi a működését; nyomorgó elkedvetlenült, csalódott és besavanyodott lelkek csak rontják és sorvasztják az egyház erejét. Nagyon helyesen emeli tehát ki e Lap zsinati prograinm-czikke, hogy »ezen fő-fő bajon segíts, ezt a tűrhetetlen állapotot szüntesd meg zsinat, ha azt akarod, hogy elgyengült egyházad lábra álljon és versenyképes legyen az életerős egyházakkal; belső embereidet neveld, erősítsd, ha erősnek, hatalmasnak akarod látni egyházadat. Ez egyik legfontosabb teendője a zsinatnak, ez egyik életérdeke a magyar református egyháznak «. Sajnálattal tapasztalom azonban, hogy a kibocsátott zsinati előmunkálatban a papság anyagi helyzetének javításáról nincs gondoskodás. Már pedig ezt a fenti indokoknál fogva múlhatatlanul pótolni kell. Nagyobb összegben, legalább 2000 koronában kell megállapítani a lelkészi kongruát és be kell hozni a lelkészekre nézve is az ötödéves korpótlékot úgy, a mint a tanároknál megvan. Tudom, hogy ez nemcsak a zsinat jóakaratán fordul meg; tudom, hogy ehhez az 1848. évi XX. t.-cz. vezéreszméje alapján az állami törvényhozást is meg kell nyerni, a mihez nem elég egy zsinati határozat. De azért legfőbb törvényhozó ós intézkedő hatóságunk a zsinat, hogy az ily nagyobb dolgokat is megmozdítsa, érlelje és sikerre vezesse. Sürgesse, követelje az 1898. évi XIX. törvényczikknek ilyen értelemben való revízióját. A papság oly közel áll az egyháznak mind lelkéhez, mind testéhez, hogy helyzete javítása érdekében minden lehetőt el kell követni. Ámde nem kevósbbó az egyház testéből való test, csontjából való csont az egyház tanító személyzete is, a tanítók, a közép- ós főiskolai tanárok. Ezek fizetésének rendezése is a közel jövő feladata. Az állami tanítószemólyzet fizetésének szőnyegen levő rendezése egészen aktuálissá tette