Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

de valósággal sohasem voltak a mí egyházunk tagjai: úgy erre nézve csak azt jegyzem meg, s figyelmébe ajánlom mindenkinek, az erre vonatkozó, e Lap hasábjain megjelenő statisztikai adatokat, hogy az elkeresztelós ma csak úgy folyik, mint azelőtt, a törvény oltalma nélkül, szabadon büntetlenül s az ilyeneket ma még visszakövetelni sincs jogunk, mert szabad a vásár, s habár az állami anyakönyv biztosítja is az illető illetékes vallását, mégis azé lesz, a ki nemcsak elkeresztelte, de minden szó nélkül be is gyóntatta, róm. katholikussá tette, s házasságra lépése alkalmával ép úgy formálisan ki fog térni, mint ma azok, kik a 12. §. szerint a mieink volnának, de el voltak keresztelve, be is lettek gyóntatva. Végül megjegyzem, hogy teljesen meddőnek tartom az újból felvetett kérdés felett való vitatkozást, mert kétségbevonhatatlan bizonyság az, hogy 1895 előtt is, azóta is állandóan, mondhatni növekedő arányban csak mi protestánsok veszítünk; azért sokkal érdemesebb és hálásabb lenne a felett nemcsak elmélkedni, hanem végre tenni is valamit abban, hogy folyton ne veszítsünk, hogy legalább megtartsuk azt, a mink van, a mi reánk hivatott, hogy ne hulljon széjjel, mint oldott kéve, drága egyházunk. Kassa. Homola István, ág. li. ev. lelkész. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Az „Evang. Bund" központi elnöksége, Winzhigerode gróf és Witte tanár aláírásával a minap egy nyilatkozatot tett közzé, a melyben tiltakozott a jezsuitáknak a birodalmi kanczellár által kilátásba helyezett betelepítése, illetve az azt megtiltó 1872 t.-cz. 2. §-ának megszüntetése ellen. A „Bund" ismételt ízben is tiltakozott a maga nagygyűlésén a tervezett jezsuita invázió ellen. így a stuttgarti, bochumi és darmstadi nagygyűléseken a jezsuita veszély ellen hozott rezolueziókat és beadványokatbeterjesztette a szövetségi tanácshoz s a német birodalmi kanczellárhoz. Különösen az 1897-ben közzétett, s az összes népképviselőknek, szövetségi tanácsosoknak és államminisztereknek megküldött emlékirat volt a leghatalmasabb tiltakozása a „Bund"-nak a jezsuiták ellen. Február hó 2-ikán kijelentette a kanczellár, hogy lépéseket tett a jezsuitákat Németország területéről kitiltó 1872. törvény 2. §-ának megszüntetése iránt, a mi komoly aggodalomba ejtette a német hazafias prot. köröket. A „Bund" ebben komoly veszedelmet lát a német népéletre, és óva int attól, hogy elfelejtsék a 30 éves háború rémeit, a jezsuiták művét a prot. Németországban. A rendnek története élő tiltakozás annak meghonosítása ellen Németországban. Nem az ev. egyházat félti a „Bund" a jezsuitáktól, mert hiszen az az evangélium örök alapján áll, de igenis félti az egységes német birodalmat, a melynek ós a felekezeti békének az életébe sorvasztó anyagot oltanak be. Az Isten és a történelem előtt nagy felelősséggel tartoznak az intéző férfiak; végzetes lépésüktől s annak utolsó következményeitől óvja meg őket a gondviselő Isten! Á „Beformáczió" nevű folyóiratban „a halotti predikáczióról mint missziói beszédről" ír Lezius fr. königsbergi theol. tanár ekképen: Krisztus szelleme az igazság ós a bizonyosság szelleme. Az egyház bizonyságának objektíve és szubjektive igaznak kell lennie, ha az hatni akar, s le nem síilyed az üres beszéd niveaujára. De igazak-e a mi mai temetési beszédeink ? Gyakran halljuk azt,'hogy istentelenül élt embereket magasztalnak, s nem ritkán belevágnak azok a világot megítélő örök biró felségi jogaiba. Nem a holtak megítélése vagy azok magasztalása a halotti prédikátor tiszte és feladata, hanem az evangélium hirdetése a jelenlevőknek. Az elhunytakról hallgassunk, s ne azokat áldjuk, hanem az élő Istent. Nem az elhunytak lelki üdvösségéért, hanem az élőkért kell imádkoznunk, hogy megtérjenek és üdvözüljenek. Az Istent kell dicsőítenünk azért, hogy a megholtakat a keresztség és az ige által a megtérés útjára vezette. A halotti beszédeket tehát missziói beszédekké h ll átalakítanunk, hogy azokkal hassunk a hozzátartozók és barátok megtérésére. Ha ezt czélozza, áldást fog árasztani sokakra. Krisztus legyen a mi példányképünk és nem egyik vagy másik elhunyt ker. társunk, s a Krisztust és nem egy bűnös embert kell prédikálnunk a koporsónál is. Bizony sok megszívlelésre méltó gondolat foglaltatik e megjegyzésekben. „ Lutherről és a reformácziórólu

szidalmazó és gyalázó előadási cziklust tartott Berlichingen ex jezsuita író Wttrzburg városában. Ennek ellensúlyozására többen is szövetkeztek, hogy mélyebb történeti érzékkel és tárgyilagosabb felfogással bemutassák a művelt nagy közönségnek Luther hatalmas reformátori egyéniségét s a reformáczió áldásos művét. Előadásokat jelentett be Kolde erlangeni egyet, tanár, az ismert nevű Luther tudós ; továbbá Kawer u boroszlói tanár, a „reformácziói egyesület" tevékeny titkára ós kiadványainak tudós szerkesztője; Gr. du Mooulni-Eckart, r. kath. vallású történettanár a müncheni technikai főiskolán; Buchwald lipcsei lelkész, Luther életének írója és iratainak tudós kiadója; Meyer zwickaui szuperintendens, az osztrák „Los von Rom" mozgalmának alapos ismerője ; Geyer nürnbergi főlelkész, az illusztrált egyháztörténet ismert nevű írója, s végül Steinlein ansbachi lelkész, mind megannyian Luther élete s a reformáczió müve körüli ismeretekben elismert nevű tudós szaktekintélyek. Jó is lesz azt a tendencziózus pápás ponyvairodalmat és heccz-kápláni mozgolódást érdeme szerint megvilágítani. Angliában az újévben igen szigorú törvény lépett élefbe az alkoholizmus, népünk eme rettenesen pusztító veszedelme ellen. A részeg embert azonnal elfogják és bekisérik, ha nem is garázdálkodik. Ha 7 éven aluli gyermek van vele, 1 hónapi fogházzal sújtják. Harmadik elfogatása esetén „krónikus részegesnek" deklarálják s arczképót közlik a korcsmárosokkal. Ha továbbra is az alkoholizmusnak él, pénzbüntetéssel, ismételt ízben fogházzal sújtják. Az alkoholt ilyen embernek kiszolgáltató egyéneket 200 kor. pénzbirsággal és esetleg 6 havi fogsággal büntetik. Ilyen krónikus részegestől a másik fél bíróságilag azonnal elválasztathatja magát. Ilyen erélyes óvó, védő és megtartó intézkedésekre népéletünk épsége érdekében nálunk is mihamarább szükség volna. Kevesebb dolog volna az orvosnak s a büntető bíróságnak. Afrikában is, főleg azok német gyarmataiban, hódít az evangélium világossága s a művelődés hatalma. Luthardt lapjában azt olvasom;

hogy ott a lipcsei missziónak már nyomdái is vannak és terjesztik fekete bőrű szedők segítségével a világosságot. 100 óv előtt Voltaire, az ismert nevű franczia „szabad szellem" azt a könyelmű szót ejtette ki a száján, hogy 1900 körül vége van a keresztyénségnek a világban. Mit mondott