Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

megeshetik, hogy mi, felvilágosodott protestánsok leszünk az elmaradottak. Végül a reverzálisok tekintetében, mint fentebb is érintettem, nem maradhatunk a semlegesség álláspontján. Tennünk kell a magunk módja szerint, s a mi kifogástalan eszközeinkkel meg kell gátolnunk az ellenünk adandó reverzálisok kötését. Tovább megyek: köttetni kell a mi egyházunk javára. Mit ér nekünk, ha hangsúlyozzuk részrehajlatlanságunkat, ilyen és olyan elveinket s mellünk verése közben — elszéled a nyájunk. Ha épen e téren megkezdődött a törvényengedte nyilt harcz, az álarcz nélküli ellenreformáczió: fel kell vennünk a küzdelmet. Ne rettenjünk meg ettől, van nékünk hála Istennek elég becsületes, tisztességes szellemi fegyverünk, s nem szorulunk nemtelen eszközökre, pokollal való rémítgetésre s hasonló mesékre. Ha megértjük az idők jeleit, ha cselekszünk: hasznunk is lesz a veszedelemből; az tudniillik, hogy veszteségeink megszűnhetnek, vagy legalább is csekélyre apadhatnak, s mi megerősödve, újult erőkkel építhetjük Isten országát. Erzsébetváros. Kóréh Endre. Észrevételek a zsinati törvénytervezetre. Néhány napja, hogy az egyházi törvények módosítását tárgyazó és az 1903. évi orsz. zsinat elé terjesztendő törvénytervezet nyomtatott példányai megjelentek. Ezen 127 lapra terjedő s 575 §-t magában foglaló tervezet alapos megismerése, az új részeknek a régiekkel való összeegyeztetése s így az egész mű gondos tanulmányozása sokkal több időt és sokkal nagyobb fáradságot igényel, mintsem hogy ezen néhány nap alatt mindezekről helyt álló véleményt lehetne mondani. Nem is az én czélom, hogy ezen kétségtelenül fontos munkálat egésze felett mondjak ezúttal véleményt, hanem inkább az, hogy annak előnyeiről, könnyen szembeötlő tévedéseiről, hiányairól, különösen pedig az egyházi adóügyről mondjam el rövicl foglalatban nézetemet. I. A tervezet módosításai és újításai a régi szakaszok közé vannak beékelve, a mit a könnyebb kezelhetés ós az áttekinthetőség szempontjából előnyösnek tartok. A czímlapon jelezve van, hogy ezen törvénytervezet az egyetemes konvent által készíttetett s így azt kellene hinnünk, hogy ez minden részében a konvent megállapodásait tükrözi vissza. Ez azonban tévedés, mert az egyetemes konvent 1902. november 25—30-ig tartott üléseiről felvett jegyzőkönyveknek tanúsága szerint a tervezet több részét nem tette magáévá, s így a tervezetnek kezelhetősége annyiban válik nehézkessé, hogy csakis a konvent! jegyzőkönyveknek egyidejű figyelembe vétele mellett tudhatjuk meg, hogy mi a konvent álláspontja, van-e a konventnek valamely kérdésre nézve egyáltalán megállapodása, vagy sem?! A tervezet 1-sŐ szakaszában foglalt „a magyarországi evangelikus református keresztyén egyház" elnevezésre vonatkozólag — a nélkül, hogy akár az eddigi, akár a jelenleg tervezett elnevezés mellett állást foglalnék, — megjegyzésem az, hogy ez — legalább szószerint — nem egyezik a tíz évvel ezelőtt alkotott törvény 1. §-ában foglalt elnevezéssel, melyben „az evangélium szerint reformált magyarországi keresztyén egyház" elnevezés fogadtatott el s melyben utalás van az országos törvényekben szokásos „helvét hitvallású evangelikus" elnevezésre is. Tehát alig 10 év multán már a harmadik elnevezéshez van szerencsénk! Azt hiszem, nem helyes dolog az elnevezést fontosabb ok nélkül változtatni, mert ezáltal nemcsak saját híveinket s az állami és egyéb hatóságokat hozzuk zavarba, hanem ellenfeleinknek is erős fegyvert adunk kezeikbe. A régibb törvény 1. §-ával azonos 1. §. azon meghatározását, hogy a magyarországi ev. ref. keresztyén egyház magában foglalja mindazon ev. ref. egyházközségeket, melyek a magyar koronához tartozó országok és tartományok területén vannak, a társországokra való tekintettel, nem tartom minden szempontból sikerültnek s e részben megfelelőbb defínicziót óhajtanék. II. Nagy hiánya a tervezetnek az, hogy sem a nagy egyházak rendezéséről, sem pedig a vallástanítók ügyéről nem intézkedik. A nagv egyházak ügyét a tervezet semmivel sem viszi előbbre, pedig ezeknek jelenlegi szervezetlensége okozója épen a nagy egyházakat sorvasztó bajoknak, tehetetlenségüknek, melyek nemcsak magukat ezen nagy egyházakat, hanem az egyetemes egyházat is hátrányosan érintik. Talán megérdemelnék és joggal igényelhetnék ezen nagy egyházak — ha nem is a saját, de a köz szempontjából — érdekeiknek ugyanazon mérvű gondozását, mint a milyenben a legkisebb missziók is részesülnek. A helyes megoldás alapjául ón a debreezeni egyház által elfogadott, Szinay-féle javaslatot és dr. Kiss Áronnak ezen Lapok 1902. évi 34. és 35-ik számában megjelent s a Szinay-féle javaslatra adott válaszát ajánlanám. Mindkét dolgozat sok gyakorlati ismeretről, széles körű tapasztalatról és erős ítéletről tesz tanúságot. III. A vallástanítók, különösen a véglegesített állásokat betöltő vallástanítók ügye sem oldatik meg a tervezetben. Ezen kérdést illetőleg — úgy tudom — nálamnál