Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-01 / 9. szám

átkutatása, földerítése és megmagyarázása minket laikusokat rendkivül érdekel s ezért nagyon hálásak vagyunk neki. De e mellett kellett is volna maradnia. 0 azonban buzgalmában túllőtt a czélon. Mint a hogy máskép várható sem volt, az ásatások oly részleteket hoztak napfényre, melyek az Ótestamentum vallási részéhez is vonatkozással birnak. Neki egyszerűen lajstromoznia kellett volna a tényeket s az egybevágó dolgokat ki kellett volna emelnie s meg kellett volna magyaráznia s a hallgatóságra kellett volna biznia, hogy a vallási következtetéseket maga tegye meg. Előadását így a laikus közönség érdeklődéssel és jóakarattal fogadta volna. Ezt azonban nem tette, hanem e helyett nagyon polémikus modorban nyúlt, a kinyilatkoztatás kérdéséhez, ezt többé-kevósbbé tagadta, illetőleg azt hitte, hogy históriailag tisztán emberi dolgokra vezetheti vissza. Ez nagy hiba volt, mert megbolygatta némely hallgatójának legszentebb, legbensőbb érzelmeit s jogosan, vagy jogtalanul, némely embernek szétfoszlatta, vagy legalább is megtámadta kedvencz ideáit, melyekkel ez emberek szent és drága fogadalmakat kötnek egybe, sőt megrendítette a hitük fundamentumait, ha ugyan ki nem döntötte. Az ilyennel csak hatalmas zseni merjen megpróbálkozni, mert erre az assyriológia puszta studiuma még nem jogosít föl. A kitűnő tanár buzgalmában megfeledkezett arról az elvről, hogy nagyon fontos a tárgyat a helyhez és a publikumhoz mérni. Mint szakszerű theologus kollegái előtt és folyóiratokban oly téziseket, hipotéziseket, teóriákat és meggyőződéseket vitathat, a milyenekről népszerű előadáson és könyvekben nem szólhat. Szeretnék ismét visszatérni a kinyilatkoztatást, illetőleg elfoglalt álláspontomra, a hogy ezt önnek, kedves Hollmann, s más uraknak gyakrabban kifejtettem. Kétféle kinyilatkoztatást különböztetek meg: egy folytonos, bizonyos mérvben történetit, s egy tisztán vallásit, mely a Messiás későbbi megjelenésére készít elő. Az elsőre vonatkozólag megjegyzem, hogy a legcsekélyebb mérvben sem kételkedem abban, hogy Isten az általa teremtett emberi nemnek mindig, szakadatlanul megnyilatkozik. „Lelket lehelt az emberbe", vagyis a saját lelkéből adott bele egy részt. Atyai szeretettel és érdeklődéssel kiséri az emberi nem fejlődósét, s hogy őt továbbfejleszsze és vezesse, „megnyilatkozik" majd ebben, majd amabban a nagy bölcsben, papban vagy királyban, úgy a pogányoknál, mint a zsidóknál és keresztyéneknél. Mózest, Ábrahámot, Hómért, Nagy Károlyt, Luthert, Shakespearet, Goethét, Kantot, Nagy Vilmos császárt kiválasztotta s kegyelmére méltónak találta, hogj'' népeik javára úgy a szellemi, mint a fizikai téren az ő akarata szerint nagyszerűet, soha el nem múlót műveljenek. Hányszor ismételte az én nagyatyám nyomatékosan, hogy ő csak eszköz az Úr kezében. A nagy szellemek műveit az Isten ajándékozta a népeknek, hogy ezeken továbbképezzék magukat. Isten, a népek helyzetének és műveltségi fokának megfelelőleg, természetesen kölönfóleképen „nyilatkozott meg" s teszi ezt ma is. A megnyilatkozásnak másik, inkább vallási módja az, mely az Úr megjelenéséhez vezet. Ábrahámnál kezdődik lassan, de előrelátóan, bölcsen és mindent tudóan, különben az emberiség elveszett volna. S itt kezdődik a legbámulatosabb hatás, az Isteni kinyilatkoztatás. Ábrahám törzse s az abból keletkezett nép vaskövetkezetességgel az egy Istenben való hitet tartja legszentebb javának. Ezt a hitet kell táplálnia és ápolnia. A népnek az egyiptomi fogságban szétkorbácsolt, szétzüllött töredékeit Mózes másodszor is összeszervezi, mindig azzal az igyekezettel, hogy monoteizmusát megóvja. Isten közvetlen beavatkozása támasztja fel ismét ezt a népet. S így megy ez a századokon keresztül, míg a Messiás, kit a próféták ós zsoltárosok hirdettek és megjövendöltek, végre megjelenik. Isten legnagyobb kinyilatkoztatása a földön ! Mert maga jelent meg a fiában, Krisztus Isten. Isten emberi alakban. Megváltott minket, szólít, hogy kövessük, lobogni érezzük a tüzét bennünk, érezzük, hogy szánalma megerősít, elégedetlensége megsemmisít, de szószólása megment. Egyedül az ő szavában bizakodva, a győzelem biztos reményével megyünk neki a munkának, gúnynak, siralomnak, nyomorúságnak és halálnak, mert benne találjuk föl Isten kinyilatkoztatott szavát s ő nem hazudik soha. Ez az én nézetem erről a kérdésről . . . Magától értedődik, hogy az Otestamentumnak sok fejezete van, mely teljesen históriai, emberi természetű s nem Istennek a kinyilatkoztatott szózata. Tisztán históriai vázolása oly eseményeknek, metyek a zsidó nép vallási, erkölcsi, politikai életére vonatkoznak. Például a Sinai hegyen kapott parancsokat inkább szimbolikusoknak, mint Istentől sugallottaknak kell tekintenünk és Mózesnek talán rég ismert törvényparagrafusokat kellett föleleveníteni, hogy Izraelnek laza s kevésbbé ellenálló népét összetartsa. Itt a hisztorikus az értelemből és a szövegből talán megkontsruálhatja az Ábrahám barátjának, Hammurabinak törvényeivel való összefüggést, ez azonban nem csökkenti annak a ténynek súlyát, hogy Isten Mózest sarkalta erre s ennyiben megnyilatkozott Izrael népének. Az én fölfogásom tehát az, hogy a mi derék professzorunk előadásai alkalmával ezentúl kerülje a vallási vonatkozásokat, s nyugodtan vázolja a babilóniaiak stb. vallásait, szokásait ott, a mennyiben ezek az ó-szövetségre vonatkoznak. Az előbbiekből rám nézve a következő következtetés folyik: (?) hiszek egy egyetlen Istenben; h) nekünk embereknek, hogy őt taníthassuk, bizonyos formára van szükségünk, főkép gyermekeink számára ; c) ez a forma eddig az ó-szövetség volt mostani hagyományában. Ezt a formát a kutatás, a fölírások, az ásatások lényegesen meg fogják változtatni. Nem baj, ha ezáltal a választott nép veszt is nimbuszából, mert a mag és a tartalom Isten és az ő működése, megmarad. Á vallás sohasem volt a tudomány eredménye, hanem a szívnek és az Istennel közlekedő ember lényének a kifolyása. IRODALOM. ** ^ protestantizmus és a nők cz. alatt Csiky Lajos debreezeni theol. tanár külön füzetben is kiadta azt a felolvasását, melyet a debreezeni theol. önképzőtársulat február l én tartott protestáns estélyén tartott. A lendületes felolvasás a nőknek a skót egyházi életben kifejtett buzgó egyháztáivadalmi tevékenységét rajzolja, és arra buzdítja Debreczen református hölgyeit, hogy a külföldi hittestvérek és a hazai Lordntffy Zs.-egyesület példáját s az egyetemes papság elvét szemök előtt tartván, igyekeznének minél előbb egy kálvinista nőegyesület megalakítására. „Szüksége van ilyen szervre nemcsak Budapestnek, hanem Debreezennek is". — A meleg érzéssel és nagy ügyszeretettel irott füzet ára 25 fillér. 18