Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-01 / 9. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Fiiévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Egyházunk veszteségei és teendői. Kóréh Endre. — Az 1901. évi áttérések statisztikája. Homola István. — Iskolaügy: Az Iskolai Biblia kérdéséhez. Bereczky Sándor. — Tárcza. Jézust Mária megkeni drága kenettel. Lukácsy Imre. — Belföld: Lapszemle. — r. —n. — Külföld: Vilmos császár és az Ótestamentom. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Nyilttér. — Hirdetések. Egyházunk veszteségei és teendői. I. Most, a mikor napról-napra észlelhetjük az ébredő ellenreformáczió hatását, a mikor a sötétség lovagjai már nem a suba alatt, hanem nyiltan működnek a középkor vallási villongásainak felidézésén s az ő »theokratikus« uralmuk visszaállításán, nincs kérdés, mely bennünket erősebben, közvetlenebbül érintene, mely jobban elevenünkbe vágna, mint az, hogy mikópen tudunk megküzdeni ellenfeleinkkel az újkori vallási élethalál harczban. Nem csoda az, ha mindenfelől hangzik a feljajdul as a statisztika elszomorító adatainak olvasása nyomán. S ez a kesergós, panaszkodás, feljajdulás az, a mi némileg megnyugtathat bennünket, mert azt jelenti, hogy nincs már híve annak az okoskodásnak, melynek mottója ez volt: hadd hulljon a férgese. Azt jelenti, hogy már komolyan aggódunk a veszteségek miatt, keressük az okokat s vádolunk törvényeket, papokat, világiakat a szerint, hogy kinek mi esik jól Szóval törődünk a bajokkal. E Lap 8 dik számában Révész Kálmán esperes mutatta be az érem másik oldalát, vagyis, a mint értelmezem, szembeszáll azzal a közfelfogással, mely napról-napra növekedő veszteségeinket az 1894 : XXXII. t.-cz. számlájára írja s arra a meggyőződésre jut, hogy ez a sokat vádolt törvény a gyakorlatban kevesebb kárt okozott, mint az 1868: LIII. t.-cz. 12. §-a. Én nem védem, nem áldom egyiket sem. Sem a régi 1868: LlII-dik, sem az újabb 1894: XXXII-dik t.-czikket, mert a gyakorlatban egyformán csak ártottak s ártanak a mi egyházi érdekeinknek, tehát nekünk egyik sem felel meg. Bizony mondom, a XXXII, t. czikkre ugyan senki ember fia rá nem foghatja, hogy azt kálvinista emberek alkották, ha tudniillik egyházunk szempontjából nézzük azt. A kálvinista alkotókat csak a benne levő szabadszelleműség, a rószrehajlatlanság s az a jóhiszeműség, mutatja, a melylyel szabadságot adtak ama fekete seregnek, mely mindig visszaélt azzal s mindig lelki szolgaság teremtésén működött. Az bizonyos és tagadhatatlan, hogy a XXXII. t.-czikk a lólekhalászat szabadalomlevele s mint ilyen mindkét protestáns egyháznak mórhetetlen veszteségeket okozott. Nem tagadom, ha veszteségeinkről olvastam, ón is elkívántam azt a törvényt — a világ végére, pedig tudom, hogy nem egyedül benne keresendő a bajok oka, hanem abban is, hogy mi nem voltunk s nem vagyunk kellőképen felfegyverezve a lélekvásár ellen. A XXXII. t.-cz. elleni ellenszenv onnan is ered, mert megengedve a reverzálisok kötését, azok száma s általuk való veszteségünk a statisztika adataiból tisztán áll előttünk, míg az elkeresztelések korszakában tényleg sohasem tudhattuk, mit vesztettünk. Akkor is volt ugyan statisztika, de hány elkeresztelt gyermek volt innen is, túlnan is, a kiről csak az elkeresztelő pap tudott! S mert ezt minden pap tudja, hogy így volt, én nem mernék olyan erősen hinni az 1879-iki adatokban, a melyek a más felekezet templomában kötött házasságokról szólnak s csak közvetve mutatják, hány reverzálist adhattak s hány gyermeket keresztelhettek el. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül azt a körülményt sem, hogy sok reverzálist ígérő házasuló annak idején tényleg még sem kereszteltette el gyermekét s ez csökkenti az akkor szenvedett veszteségek nagyságát. Ezért állítom, hogy csak az az egy bizonyos ós szemmel látható : mindenképen, régen is, ma is sokat vesztettünk és vesztünk híveinkből. A mi a statisztikai adatokat illeti, inkább merek bízni Homola István adataiban, mert az