Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-22 / 8. szám

Az estélyek tárgysorozata a következő: I. Febr. 22-én: Miért kellett Jézusnak szenvednie ? II. Márczius 1-én: A vádlók. III. Márczius 8-án: Az árulás. IV. Márczius 15-ikén: A megtagadás. V. Márczius 22-ikén : Az ítélet. VI. Márczius 29-én: Az asszonyok. VII, Április 5-ikón: A Golgotha. Belépti díj nincs. Adományok szívesen fogadtatnak s a keresztyén könyörület czéljaira fordíttatnak. Egyházi aranykönyv. Néhai Pongrácz Gyula ügyvéd, kassai lakos, ungvármegyei birtokait végrendeletileg a jenkei ref. egyháznak hagyományozta, azzal a kikötéssel, hogy a tanító tótajkú növendékeit magyarul tanítsa, a lelkész pedig a konürmálandókat szintén magyarul készítse elő az úrvacsorához. A nagylelkű férfiú vagyonának többi részét hazafias és humanitárius czélokra hagyományozta. A szászsebesi protestánsok kérelme. Szászsebes sz. kir. város és a szomszédos falvak néhány száz református, evangelikus és unitárius magyarja egyesült protestáns egyházzá szervezkedett, hogy ez erős nemzetiségi vidéken hitét és magyarságát fentarthassa. Önmaguk terhes megadóztatásával, a konvent és az EMKE támogatásával hozzáfogtak hő vágyuk valóra váltásához: templomuk felépítéséhez. Templomuk már épül is; de nincsen mivel befejezzék, felszereljék és nincsen miből a papi lakást felépítsék. Támogatás végett megkeresték már Szászsebes város elöljáróságát és az erdélyi szász univerzitást; mindkét helyen azonban, daczára, hogy törvényes jogaik alapján állottak, csak rideg elutasításban részesültek. így nincs, hova fordulniok, — a saját erejök pedig már teljesen kimerült. A magyar társadalomra és a protestáns áldozatkészségre appellálnak tehát, s hozzánk beküldött szózatukban ezek támogatását kérik. E kérő szózatot, a melyet Elekes Viktor esperes és dr. Bartók György püspök meleg sorai is támogatnak, a legnagyobb szeretettel ajánljuk lapunk olvasói s minden protestáns és minden magyar ember áldozatkész figyelmébe. Hallván e kérő szózatot, csendüljön fülünkbe a veszélyben forgó magyarság harangjának segítséget esdő hangja, és buzdítson bennünket áldozatkészségre, nehogy elnémuljon az a harang Szászsebesen is, mint a hogy elnémult már Erdélyben oly sok helyen! Szives adományok az egyház elöljárósága czimére küldendők. A felekezetnólkiiliség terjedéséről érdekes tanulmányt irt és adott dr. Kenéz Béla. E tanulmány hiteles statisztikai adatok alapján kimutatja, hogy az első hat esztendőben: 1896—1901-ig 15,824-en jelentették be a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetek kötelékéből való kilépésöket, s ezek közül is ez idő alatt 556-an visszatértek. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy a kilépettek nagyobb része, 8925 egyén, a törvény életbelépésének két első esztendejében hagyta el a maga felekezetét. A harmadik esztendőben már csak 2520 kilépés történt. Azóta pedig számuk folytonosan csökkenőben van, úgy hogy a hatodik évben már leszállott egészen másfél ezerre. Az első évek nagyobb számú kilépéseit az edclig tényleg, de nem törvényesen kilépett nazarénusok és baptisták jelentkezése magyarázza meg. Mihelyt ezek eddigi viszonyukat törvényesítették, a kilépések száma azonnal megfogyott, így Hódmezővásárhelyen, a nazarénusok egyik főhelyén, 1896-ban 227-en, 1897-ben 236-an léptek ki, de már 1901-ben senki sem. Az összes kilépetteknek több mint három negyede nazarénus vagy baptista volt. Az első években e kilépések következtében legtöbbet veszítettek a kálvinisták. Az első két esztendőben az összes egyházakat ért veszteségnek 38'6 és 38'2 százaléka rájok esett. 1901-ben már a negyedik helyre kerültek. 1898 óta a kilépés mozgalma a görög keleti egyház körében jelentkezik egyre erősödőleg, úgy hogy az utolsó években a sor élére, a reformátusok helyére ők kerültek. Míg az első két esztendőben száz kilépő közül csak 18 volt gör. keleti, addig 1901-ben mar 47. Érdekes körülmény az is, hogy a városi elem a kilépettek között csak 8'7 százalékkal volt képviselve. A túlnyomó többség a vidéki népességnek a nazarénus és baptista tanoktól már megejtett vallási rajongóiból telt ki. A kilépéseknek tehát nem az állítólag terjedőben levő vallásos közömbösség volt az oka; ellenkezően, ama vallásos rajongás, a mely a népesség egy bizonyos százalékát a nazarénus és baptista felekezetek körébe vonta. Rendkívül érdekes és tanulságos az is, hogy ez líj felekezetek kötelékébe tartozók erkölcsi tekintetben sokkal kifogástalanabbak, mint a törvényesen bevett vagy elismert felekezetek tagjai. A bűntények miatt letartóztatott felekezetenkivüliek arányszáma elenyészően csekély a többiekéhez képest. A közigazgatási tisztviselők jelentései teljesen egybehangzóan csak jót és dicséretest mondanak a nazarénusok ós baptisták közerkölcsiségéről. Kutatva a törvényesen bevett és elismert felekezetek kötelékéből való kilépés okait, arra a tapasztalatra jutunk, hogy annak a lelkigondozásbeli elhanyagoltságon kivül egyik legfőbb oka az egyházi terhek súlyos voltában keresendő. A nép tömegesen tér át „a drágább vallásról az olcsóbbra". A veszedelem épen ebben rejlik, mert egészségtelen, sőt nagy bonyodalmak csiráját magában rejtő dolog, ha a nép felekezeti hovatartózandóságot anyagi kérdések döntik el. E tekintetben különösen a két prot. egyház helyzete a legválságosabb, mert tudvalevőleg náluk a legsúlyosabb a szegény néposztály egyházi terhe. Szepes vármegye ág. hitv. evang. lelkészei egyesületének alapszabályait és alakuló közgyűléseinek jegyzőkönyvét vettük. Szívesen és örömmel emlékezünk meg róluk, mert az egyesület megalakulása és kitűzött czéljai újabb bizonyságát képezik annak a mind inkább terjedő jobb belátásnak, a mely protestáns lelkipásztorainkat egyházunk építése nemes czélja körül tömöríti és egy jobb korra nyújt kilátást. Szepes vármegye evang. lelkészei eddigelé is tömörültek már lelkészi körökbe s külön-külön végezte feladatait a szepes-szombati, leibiczi, szepes-iglói és a gölnicz-bányai kör. Erezték azonban, hogy e külön működés helyett sokkal áldásosabb volna az erőket egy közös egyesület kebelében egyesíteni, a nélkül azonban, hogy a vidéki körök megszüntettetnének. Ennek az érzésnek legodaadóbb ápolója Szepes-Béla tudós lelkésze : Weber Samu főesperes volt, s buzgólkodása testet is adott a szép eszmének. A mult év október 14-re közös tanácskozásra hívta össze Weber Samu Szepesmegye összes evang. lelkészeit és főgimnáziumi vallástanárait; s ez az értekezlet meg is teremtette a „Szepesmegye ág. hitv. evang. lelkészi egyesiileté"-t, megalkotta alapszabályait és megszabta működése módozatait. Az egyesület, melynek kötelezett tagja Szepesmegye minden evang. rendes, helyettes ós segédlelkésze és főgimnáziumi vallástanára, czéljakópen a következőket tűzte ki: a) a lelkészeket, mint együtt-