Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-22 / 8. szám

ragyogó drágaköve érintkezik a gyűlölet mérgezett aczélával, s az összeütközésből kipattant szikra pillanatra bevilágítja a sötét jövőt, hol Jézust véresen függeni látjuk a kereszten. Mária olajának elevenítő illata összevegyül a sír dohos gőzével. Jézus, utolsó jeruzsálemi útja alkalmával, „Húsvét előtt hat nappalminden valószínűség szerint halálát megelőző péntek estén, Bethaniába érkezik. * Érthető volt, hogy életének utolsó szombatját ama család társaságában óhajtotta eltölteni, mely őt mindenkor őszinte szeretettel környezte. A kis Bethaniában Jézust jól ismerték az emberek; Lázár feltámasztása óta pedig különös tisztelettel, sőt imádattal tekintettek reá. Mikor érkezését meghallották, ünnepet rendeztek számára, melyet, Márk tudósítása szerint, a bélpoklos Simon házában tartottak meg (Márk 14: 3.) Az összegyűlt baráti kör természetesen hiányos lett volna a feltámasztott Lázár és nővérei nélkül. Mártii a felszolgál. Lázár ugyan hallgat itt is, mint története egész folyamán, de jelenlétével Jézus fönséges hatalmát dicsőíti. Mária jellegzetes cselekvénye pedig örök időkre emlékezetessé teszi a napot. Mária későn érkezik. Ugylátszik, hogy a vendégek akkorra elfoglalták helyüket az asztal körül; de ő nem is akar leülni, hanem egyenesen Jézushoz megy, leborul előtte s igaz nárdusból ** készült kenettel megkeni Jézus lábait s hajával törölgeti. A szeretetnek e különös formában történő váratlan megnyilatkozása a vendégsereget meglepi. Valószínű, hogy Lázár és nővérei elég jómódban éltek s anyagi megerőltetés nélkül fordíthattak egész kis vagyont Jézus iránt érzett bálájuk kifejezésére ; mégis az áldozat drágasága mellett különösen a végrehajtás módja lepi meg a nézőket. Jézus szegény ember volt s tanai tényleges bizonysága annak, hogy Ő ilyen külső, még hozzá fényűző ajándékot nem becsül semmire. Ha Mária Jézus számára vesz egy házat, hogy nyugodt otthona legyen, vagy az olaj árát neki adja, bizonyosan senki sem tesz észrevételt, De midőn az olaj illata elárulta értékét, a vendégek ajkain a megbontránkozás moraja kél. Ez már pazarlás, mit csak fejedelem engedhet meg magának. Júdás ösztönszerűleg pénzértékre váltja szeretetét s nyíltan kifejezést ad roszalásának. Jobb lett volna úgymond — azt a pénzt kiosztani a szegények közt. Jézus egészen más érzülettel fogadja a hódolat e sajátos nyilvánulását. Nem a nárdus olaj illatát, hanem a Mária cselekedetében nyilatkozó hűséget és alázatosságot érzi. A törvénytudók már elhatározták, hogy őt elteszik láb alól, mert veszedelmes lázító. A tanítványok * Nincs eldöntva, hogy ez a „hat nap" az iinnep és megérkezés között bezárólag, vagy kirekesztőleg értendö-e? így az sem bizonyos, hogy a megfeszíttetés a hétnek melyik napján történt. ** Mr. Bennett ama nézetének ad kifejezést, hogy az itt említett Tcaiiy.-r]? — Tttaxcocrjs-nek olvasandó, mely nem jelent mást, mint Pistaeia therebintust. Ez a növény Ciprusban és Júdeában terem s ebből készült az az átható illatú, drága kenet, melylyel Mária Jézust megkente. közül egy azon tépelődik, miként adhassa Mesterét ellenségei kezébe? A nép fürkészi, bírálgatja személyét, magaviseletét. És íme, a hidegség, kétely, hitetlenség, gyanú, gyűlölet sanda fenyegetései között ez a nő szembeszáll minden előítélettel. A Mester lába elé omlik s cselekedetével jelképezi, hogy a földön nincs elég nagy áldozat a Jézus iránt tartozó hála kifejezésére. Jézus ezt megértette, de nem értették a többiek ; azért védelmébe veszi Máriát, s cselekedetét igazolja előttük, különösen pedig Júdás ellenvetésére felel. Lukácsy Imre. BELFÖLD. Lapszemle. Az Erdélyi Prot. Lap első száma dr. Bartók György püspöknek, a kivándorlás megakadályozása érdekében kerülete lelkészeihez intézett s lapunkban már említett pásztor-levelét közli legelső helyen. Bizony, lelket elszomorító dolog, hogy a magyar nem találja honját e hazában, s itt hagyva az ősök vére által megszentelt földet, idegenben keres boldogulást! Nagy, erőteljes nemzetekre nézve nem oly veszedelmes a kivándorlás, mert egyfelől kolóniáikba ömlik át az ősi haza népfeleslege, s ha épen idegenbe viszik is vágyai: oltalmat, védelmet talál állama külképviseletében. Mi magyarok azonban még nem szaporodtunk meg annyira, hogy felesleget bocsáthatnánk idegen földekre; s a mi még fájdalmasabb, az az, hogy a tőlünk távozottak, kellő védelem és gondozás hiánya miatt, a második generáczióban már teljesen beolvadnak az erősebb idegen népekbe és elvesznek reánk nézve. Kétségtelen dolog, hogy a kivándorlásban nagy veszedelem fenyegeti sokat szenvedett hazánkat, s a legfőbb ideje volna, hogy állam, egyházak, társadalom összefogva megkeressék és bölcsen alkalmazzák annak ellenszereit. Ebben a nemzetmentő munkában nagy szerep jut a lelkipásztoroknak, az isten-szeretet mellett a hazaszeretet ápolásában, a háborgó lelkek csillapításában, megnyugtatásában, a lankadozó reménység erősítgetésében. Kell azonban, hogy a lelkészek e lelki munkálkodását párhuzamosan kisérje az állam és a társadalom anyagi segedelme; mert az éhes embert lehet ugyan türelemre birni, de nem örökké, és a vallás vigasztalása nem pótolhatja, se a hiányzó mindennapi kenyeret, se azt az anyaföldet, a melyhez hozzánőtt a lélek, de a melyet elszakított tőle az adóvégrehajtó. Addig is azonban, a míg az anyagi segítés megkezdett munkája látható eredményt érhetne el, hallgassák meg. és pedig necsak az erdélyi kerület lelkipásztorai, hanem az Összes protestáns lelkipásztorok dr. Bartók Györgynek, igaz keresztyéni szeretetből és igaz magyar hazafiságból fakadt kérő szavait, s tegyék meg kötelességüket híveik csillapításával, vigasztalásával, az anyagi téren pedig takarékmagtárak, fogyasztási és hitelszövetkezetek létesítésével. Keresztyéni és hazafias munkát végeznek ezzel, s Istennek áldása fog megnyugodni rajta, úgy nemzetünk, mint prot. egyházaink megerősödésére. A második számban ezt a nép- és nemzetmentő munkát kivánja szolgálni Kóréh Endrének az egyházi magtárakról írt czikke, a melyben azok rendeltetését, igen helyesen, abban jelöli meg, hogy ne nyereségre