Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-03 / 31. szám

a világiak által a lelkészekkel üzenet alakjában közöltetvén, 10 lelkész a világiakhoz küldetett, hogy mármost a kijelölést egyetértőleg ejtsék meg, mire Bodovinus András csetneki és Petrovics György szlabosi lelkész lett kijelölve,1

a szavazatok beszedésével és összeszámlálásával pedig Pixiades György f.-sajói lelkész bízatott meg, oldala mellé egy világi és egy egyházi bizalmi férfiú állítatván. A szavazás bevégeztével úgy az egyháziakra, mint a világiak a templomban gyűltek egybe, hol a két jelölt és az ülnökök fehér papiköntösben az oltár elé állottak és miután Pixiades György a „veni sancte" után I. Tim. 3, 6. alapján szónokolt és Bodovinus Andrást megválasztott superintendensnek jelentette ki: a felszentelés és beiktatás is Zabeler Jakab megbízásából Petrovits György Deut. 28, 13. alapján szónokolván és a megválasztott főpásztorhoz több a hivatal lelkiismeretes betöltésére vonatkozó kérdést intézvén, vele a zsolnai zsinaton megállapított esküt mondotta el, azután kezét fejére tevén felszentelte őt (ordinat, consecrat, confirmat), mire Sexti András egy szónoklattal és rövid imával bevégezte a szertartást (mely zárjel közt mondva, tót nyelven ment végbe; Szentkereszti 246-252. 1.).2 Az egyház kormányzata ekkép biztosítva lévén: esperességiink az egyeseknek 600 frtért bérbe adott tized és az elfoglalt templomok visszaszerzését vette czólba. A tized sok kérvényre és a megye közbejárására elébb 600 frtnyi évi haszonbér, később 132 frt pactata 3 fejében át is engedtetett, de az elfoglalt egyházak viszszaállítása egyelőre elháríthatatlan akadályokra talált (Szentkereszti 254—6. 1.). így midőn a veszverési és betléri egyházak visszaállításáról volt szó, a veszverési 4 plébános roppant ellentállást fejtett ki; de az esperesség nem nyugodott, kivált miután Jánoky Zsigmondnak a Szolnok melletti táborból 1704. aug. 18-án kelt levelét vette, mely szerint „a vallásgyakorlat mindenütt szabad lévén (mikép azt ő fensége a Szeged melleti táborból a megyéknek megírta) Betlérbe és Veszverésre is mehet a lakosságtól meghívott lelkész. Ha háborgatják, forduljon a megyéhez, ha ez sem segít, ő fenségéhez! Meg kell próbálni! Ha a veszélytől mindig visszariadt volna az ember: egy apostolunk sem lenne!" (Szentkereszti 257. 1.) Az esperesség tehát megpróbálta az 1705. május 25-én megjelent Rozsnyón Andrássy Miklós, mint a fejedelem által kiküldött biztos, ki Máriássi Pál gömöri alispán, Englmajer István rozsnyói főbiró és más „világiak" jelenlétében Bodovini András szuperintendens és Szlubovszky Ferencz veszverési plébános között oly egyezséget létesített, mely szerint a szabad vallásgyakorlat úgy Yeszverésen, mint a leány egyházakban visszaállíttatott ugyan, de a lelkészi jövedelmek 1 Sexti András oláhpataki lelkész jegyző és Sartori Illés jolsvai lelkész szószóló is a jelöltek között voltak, de a választás megkönynyítése érdekében (úgylátszik a világiak tanácsára) visszaléptek és így a szavazás csak Bodovinusra és Petrovitsra történt. 2 Feladatom a gömöri esperesség múltját azon időpontig ecsetelni, melyben sorsát egy maga intézni megszűnt. Ha tehát az általános nézetet, mely szerint a tiszai szuperintendenczia 1704-ben keletkezett és Bodovinus András az első tiszai szuperintendens volna, osztanám : az 1704 — 1741-ig terjedő időszak feladatom körén kiviil esnék. De nem osztom, nem oszthatom ezen. mint alább látni fogjuk, mivel sem indokolt nézetet és miután tény, hogy a gömöri esperesség 1741-ig az 1610-ben elfoglalt állásponton maradt, múltját ezen évig fogom figyelemmel kisérni. (L. alább a O. 3.) 3 A pactata és a haszonbér között óriási különbség volt, így Rozsnyó és fiiiái (Csúcsom, Nadabula, Betlér) 50 frtnyi pactatát és 129 frt 59 d. haszonbért. Csetnek 48 frt és 129 frt 59 d., Dobsina 10 frtot és 25 frt 59 d. fizetett. (S/.entkereszti 2ö6. 1.) 4 A nagyveszverési plébániához ez idétt Kis-Veszverés, Betlér és Henczkó is tartozott. felerészben a plébánosnak a tanítói jövedelmek pedig egészen a r. k. tanítónak tartattak fenn úgy, hogy az ev. fél a papi illetékek felerészét a r. k. plébánosnak lefizetni kényszerült. (Szentkereszti 287 — 9. 1.) Az esperesség erre rögtön elrendelte, hogy az ekkép mármár visszafoglalt betléri, veszverési és henczkói egyházakban az isteni tiszteletet rozlosnai, restéri és a.-sajói lelkészek felváltva végezzék, sőt 1705. június 3-án Priznai Pál személyében már állandó veszverési lelkészt találunk („miután pedig valamennyi egyházi rét a „paterka" kezében volt, az egyházak a megválasztott lelkészt é részben is kárpótolni Ígérték". Szentkereszti 290 —1. 1.). Ezen állapot egészen 1705. szept. haváig tartott, mikor Szentiványi Mátyás gömöri követ a szécsényi országgyűlésre magával vitt sérelmi lajstromot a fejedelem elé terjesztette és attól kieszközölte, hogy Ország Pál (róm. k.), Janka Péter (ev. ref.) és Szentmiklósy György (ág. h. ev.) oly utasítással küldettek ki, hogy a vallás körül fenforgó vitás kérdéseket pontos népszámlálás útján, a többség jogainak épségben tartása mellett és igazságosan döntsék el. Ugyanakkor kimondatott, hogy a rozsnyói 2 templom az evangélikusoknak visszaadandó, de a (piaczon álló) jezsuita templom és a magyar paplak a jezsuiták kezében maradjon; Betléren, Veszverésen és Henczkón is visszanyerik egyházaikat az evangélikusok, de a kisveszverési templom r. k. marad, mivel a b. Andrássy-család e helyiségben szokott lakni; Fabrici Mátyás is visszanyeri könyvtárát a jezsuitáktól1

a jolsvai templom régi tulajdonosaira visszaszáll, de a Wesselényi nádor által épített kápolna a r. k. birtokában marad és miután a lakosság Mititzky apát-plébánosnak a tizekből mitsem akart átengedni, a fejedelem őt saját pénztárából 500 forinttal kárpótolja;2

a murányvölgyi templomok is visszaadattak. Murányalyát és Muránylehotát kivéve, hol ez a népszámlálás eredményétől tétetett függővé és végül a garami templomok a katholikusoknál hagyatnak ugyan, de a vallásgyakorlat itt is teljesen szabadnak nyilváníttatik (Szentkereszti 300, 01, 07, 08.1.). 1705. okt. 6-án Láni Dániel f.-sajói tanító Sumjáczra és Polomkára küldetett, hogy az ottani lakosságot egy ág. h. ev. lelkész meghívására buzdítsa (Szentkereszti 304. 1.) és 1705. okt. 27-ón Rozsnyóra érkezett a szécsényi mezőn kiküldött biztosság, mely következő napon s nagy — az előtt német — templomot Bodovini András superintendens, Pixiades György jegyző, a rozsnyói városi tanács és több világi ember ellenmondása daczára 3

a többségben maradt magyar lakosságnak adta át, mi a németeknek már azért sem tetszett, mert a kis — az előtt magyar templom javítást igényelt (ruinosum, Szentkereszti 306—307. 1.). Másnap Veszverésre ment a biztosság, hol a templomot Mititzky apát jelenlétében a paplakkal, iskolával, harangokkal ós egyéb tartozékaival szintén átadta az evangélikusoknak, kijelentvén azoknak azt is, hogy ezentúl sem a r. kath. plébánost fizetni, sem hitökkel ellenkező szertartásokban résztvenni nem kötelesek. 1705. nov. 4-én Murányalyán találjuk a biztosságot, hol a templomot a többségben talált evangélikusoknak meghagyta4

(Szentkereszti 307—308. lap.). 1 Mikor Fabrici Mátyás betléri lelkészt elfogták és elűzték a rozsnyói jezsuiták könyvtárát is elragadták. 2 Mily jellemző Rákóczy Ferenczre, hogy a viszály kiegyenlítése végett a magáéból áldozatot hozni egy perczig sem késett. 3 Roppant szomorú tény, hogy a rozsnyói egyház 1654 óta magával meghasonlott. Ezen viszály lehetett főoka annak, hogy az egyház oly könnyen eshetett martalékul a jezsuiták cselszövényeinek, hiába : Inter duos litigantes tertius gaudet. 4 Semmi sem jellemzi jobban a biztosság igazságos eljárását