Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-01 / 22. szám

csodatételeinek, igazságosságának leírása. Egy verssel bővítve felveendő. XLI. Egészen szabad és jó átdolgozás, a 25-dik zsoltár dallamára. Tartalmas, szép ének, felveendő. LV. Tartalmilag hű az eredetihez s igen szépen, költőileg van átdolgozva a 143-dik zsolt. dallamára. Igen jó darabja lesz új énekesünknek. LX. „Szerencsétlen háború után való könyörgés" ez ének tartalma és valóban ilyen alkalomra egészen megfelelő is. Szabad és tömör átdolgozás. Felveendő. LXIX. Egyike legmélyebb érzést lehelő, a nyomorúság örvényében kesergő remek zsoltároknak. Az átdolgozás a régi 14 vers helyett 6-ban foglalja össze eléggé híven a tartalmat; alakilag sem eshetik kifogás alá. A 25-dik zsoltár szép dallamára van írva. Mint értékes darab méltán foglalhat helyet új énekesünkben. LXXIII. Ez is egyik kiváló szép énekünk. Csak sajnálni lehet, hogy az átdolgozó mellőzte az eredeti szép dallamot s helyette a 77-ik zsolt. dallamára írta. A régi dallam megtartása igen kívánatos. Egyáltalában érthetetlen, miért kell a dallamot épen a régi jóknak kihagyásával kevesbíteni! Aztán legalább új magyar dallamokkal helyettesítenék a kihagyottakat! Az átdolgozás egyébiránt minden tekintetben megállja helyét; a 8-dik vers remek. Lehetőleg eredeti dallamára dolgozandó át, de mindenképen felveendő. LXXÍX. A templom megszentségtelenítése és a háború borzalmai miatt panaszkodó és kesergő népnek esedezése a pogány ellenség ellen, — ezt a gazdag tartalmat foglalja magában az eredeti, és ezt dolgozza fel a kétféle változatban közölt átírás. Az I-ső számnak tartalmából hiányzik az Úrhoz való acclamatio és az ő megtartásának kérése, a mi pedig a darabnak, ha mint pusztán költői művet nézzük is, rendkívüli élénkséget és változatosságot kölcsönöz, a mint ez Il-ik számban érezhető is. A kidolgozás különben mindkettőnél kiváló s avatott kezekre mutat. A kép, mely festve van, igazán borzalmas szép, színei megkapok, szinte magunk előtt látjuk a tetemeket, a patakokban folyó vért, s mintha hallanók a megalázott népnek kétségbeesett jajkiáltását, s végül az Úrhoz intézett esdeklésének hangjait. Az I-ső szám mindazáltal simább kidolgozás, míg a II-dikban a tartalmi teljesség mellett több erő látszik; azért véleményem szerint a Il-ik szám veendő fel, csak a 3-dik vers 2-ik sora: „ha fog lelohadni haragod lángja?", mint nem eléggé világos, javítandó. Gyakorlati alkalmazása, adja Isten, hogy sohase legyen e zsoltárnak; de azért, mint egyik legkitűnőbb darabot, mely olvasmány gyanánt szolgálhat, énekesünkből kihagyni semmi esetre nem lehet. XCIV. Jól és ügyesen van átírva a 38-ik zsolt, dallamára, csak a 4-ik vers javítandó. Helyet kiván az új énekesben. CIX. Ez a hires átkozódó zsoltár a hivatott átdolgozó kezei között egészen elvesztette régi jellegét s csendes panaszkodássá és keresztyén szellemű imádsággá magasztosult. Elismerés illeti az átdolgozót, a ki megmutatta, hogy miképen lehet és kell még a keserűből is édest hozni ki. A 61-dik zsolt. dallamára van írva. Felveendő. CXXI. Az eredeti szerint az átdolgozás is az 1-ső vers után a második személyhez beszél. Jobb lett volna az 1-ső vers szerint mindvégig első személyben szólni az Istenben való bizodalomról. Azonban így is megállhat. CXLIY. Hálaadás az Úrnak gondviseléséért és könyörgés az ö javaiért, — ez a két gondolat képezi az ének tartalmát, mely egészen szabad átdolgozásban szépen van visszaadva az átírásban. Éneknek is jó, magán imádságnak még kitűnőbb, ezért az új énekesben méltán helyet foglalhat. Visszapillantva még egyszer ezekre az átdolgozott zsoltárokra, öröm tölti el az ember lelkét, hogy azok ilyen szépek lettek! Valóban derekas és nagy munkát végzett az énekügyi bizottság a zsoltároknál. Elismerés és méltánylás illeti úgy a bizottságot a maga egészében, mint az egyes átdolgozókat külön-külön. Nem tagadhatni, sőt igenis észrevehetni az átdolgozások legnagyobb részén némi hasonlóságot, egyformaságot, a mi azt gyaníttatja, hogy az átdolgozok igen korlátolt számban voltak; mindez azonban nem von le az átdolgozások értékéből, de annál nagyobb elismerést biztosít a legtöbbet munkálkodónak. Láthatni továbbá, hogy ha egyik-másik zsoltár és átdolgozás kevesebb becsű is, de azért egyetlenegy sincs, melynek valami értéke, valami becse ne volna, ide értve a programmon kívül átdolgozott zsoltárokat is. Lám a csillagok sem mind egyformán ragyognak, de azért mégis ragyognak. így vagyunk a zsoltárokkal is. Örömmel üdvözlöm az átdolgozott új zsoltárokat, s várom az új énekeskönyv megjelenését. Rákos-Palota. Benkő István, ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Skaricza Máté élete és zsoltárköltészete Irta: Barla Jenő. Budapest, 1902. Hornyánszky Viktor bizománya. Nagy 8-rétíí 48 lap. Ára 1 kor. 20 fill. A Protestáns Szemle 1901. évi 7., 9., 10. számaiban jelent meg eredetileg ez az értékes tanulmány, melyet szerzője most abból lenyomatott. így hozzáférhetőbbé tette ezt, a XVI. századi egyháztörténeti adatokban gazdag értekezést. Mindenesetre így olyan körökbe is eljut, a melyek különben nem is vettek volna tudomást létezéséről. Pedig megérdemli maga a tárgy: mindjárt a reformátorok után említtetni szokott Skaricza Máté életrajza s az egyházi irodalom terén kifejtett munkássága, hogy minél nagyobb körben ismeretes legyen. Ezen indokból óhajtom bemutatni Barla Jenő kisújszállási vallástanár fenti czím alatt írt munkáját. Skaricza Máté, a Szegedi Kis István reformátor életrajzának szerzője, 1544-ben Ráczkevén született, tanulását is itt kezdte; 1563-ban Béllyei Tamás pesti lelkész mellett rektor, majd 1565-ben Szegedi mellett, különösen ennek munkái letisztázásában forgolódott, majd 1566 tavaszán tanulmányai öregbítése végett, Szegedi tanácsára Erdélybe indult, s Mezőtúron, Nagyváradon át november hóban Kolozsvárra ért, hol a nagyhírű Károlyi Péternél töltött egy évet. 1567-ben Béllyei Tamásnak és Jászberény polgárainak ismételt kérésére, ezen város iskoláinak vezetését félévre átvette; itt készítette el Szegedi arczképét, az iránta való szeretet és ragaszkodásból, mely nagy műve a „Theol. sincerae Loci Communes de Deo et Homine" Bázel 1608. ötödik kiadás czímlapján ki van adva. Ezen év másik felét már szülőföldén mint rektor töltötte; itt volt egész 1568-ban, melyről mint előtte örökre emlékezetesről beszél, mert ennek végén minden