Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-23 / 8. szám
122 saját felekezetét védelmezze s kimutassa, hogy „az országokban való sok romlásoknak" épen a protestánsok az okai. Mind a kettő összegező, rendszerező. Pázmány rendszerezi, magyarázza a római dogmákat; Szenczi a protestáns énekköltészet termékeit fordítja le anyanyelvünkre, hogy teljes zsoltár-könyvet nyújthasson hazája protestáns felekezeteinek. Pázmány a magyar próza tökéletesítője, Szenczi föllépése verstechnikai tekintetben jelel korszakot. Pázmány föllépésétől számítják életét az új magyar nyelvnek, s nem alap nélkül. Belevitte a népies nyelvformákat, szólásmódokat, példabeszédeket az irodalmi nyelvbe, mely különben magába fogadta a protestánsok stiláris hagyományait is, erővel teljes prózát teremtvén az előtte dívó erőtelen, színtelen, terjengős, lapos próza helyébe. (Ezzel bővebben foglalkozom most készülő s nemsokára megjelenő „A magyar nyelv jelenlegi állapota a régi magyar nyelvből s a rokon-nyelvekből magyarázva1 1 czímű munkámban.) Használta a gúny erejét, a meggyőzésnek minden módját, nem elégedvén meg, mint a jó Melius, csupán azzal, hogy „az ige szavaival" arasson győzelmet. Szenczi a legváltozatosabb versremeket használja zsoltárfordításaiban s hozza forgalomba az eladdig általánosan dallamtalan, minden ritmus-érzék nélküli, művészetlen verselés helyett a zengzetes sorú, tökéletes rímű és ritmusú zsoltárokat. S ha most, végül, munkásságuk maradandóságát nézzük, kettőjük közül határozottan Szenczinek kell adnunk az elsőséget. Pázmány föllépése, munkássága korszakot jelölő ugyan, s hatása, bár ehhez a hatalom is nagy mértékben hozzájárult, a maga korában igen nagy volt: de réges-régen idejét multa már. Irodalmi működése ma már csak az irodalomtörténet emberére érdekes. Hatása elényészett; míg Szenczié, ki nyomorogva töltötte életét, ki az irodalom első martyrja nálunk, ki lelkesedett hónáért; hitéért, meggyőződéséért pedig bátran szállt szembe a sírig tartó nyomorral: Szenczi hatása nem enyészett el, s nem is fog elenyészni addig, míg lesz e hazában protestáns halandó, kinek ajkáról háladóan zengnek zsoltárainak égig emelkedő akkordjai. Paulovics István. EGYHÁZ. Esperes-választás. A pesti egyházmegye presbitériumainak szavazatait e hó 16-án bontotta fel a gróf Teleki József egyházmegyei gondnok elnöklete alatt kiküldött bizottság. A választás eredménye az, hogy a 39 érvényes szavazat közül Mády Lajos újpesti lelkész, esperes-helyettes 34 szavazatot, Vargha László alsónémedi-i lelkész 4 szavazatot és Benkő István rákospalotai lelkész 1 szavazatot kapott. — Melegen üdvözöljük az egyházmegye új esperesét, a kit szorgalmas, tevékeny és erélyes embernek ismerünk, s a ki iránt a gyülekezetek bizalma is ily impozáns módon nyilatkozott meg. A hold-utezai vallásos esték jubileuma. Tiz éve annak, hogy dr. Szabó Aladár theol. tanár, dr. Moody András skót lelkész szívességéből, a skót misszió holdutezai iskola termében a vallásos összejöveteleket megkezdte és azóta, többek támogatásával, az estélyeket 11. szám. minden vasárnap este megtartotta. A február 16-diki estélyen egyszerű, de lélekemelő módon ünnepelték meg a tíz éves évfordulót. A gyülekezet éneke után Sörös Béla fogházi lelkész imát, Csűrös István főgimnáziumi vallástanár beszédet mondott, a minek végeztével a Református ifjúság egyleti énekkar éneke nyitotta meg az alkalmiságok sorát. Először Szöts Farkas méltatta rövid beszédben a hold-utezai evangéliumi magvetés áldásos munkáját, azután Sörös Béla csinos alkalmi költeményt olvasott föl, Fleischer Gyula az ifjúsági egyesület nevében szólott, dr. Kecskeméthy István kolozsvári theol. tanár szép üdvözlő verssel (felolvasta Takaró Imre s. lelkész), Kenessey Béla meleghangú üdvözlő levéllel (felolvasta Csűrös István) járultak az áhítatos és ünneplő hangulat emeléséhez. A szép vallásos ünnepélyt dr. Moody András skót lelkész (magyar) beszéde és kenetes bibliás imája s a közönség éneke fejezte be. — Az ünnepélyre összegyűlt közönség, melynek soraiban a Lorántffy Zs.-egyesület és a Ref. ifj. egyesület vezetőit is ott láttuk, zsúfolásig megtöltötte a hold-utazai kettős-termet. De az ünnepélyes hangulatot némileg zavarta két kellemetlen incidens. Egyik, hogy a hold-utezai evangélizáló munka kezdeményezője és nagy tevékenységű vezére betegsége miatt nem lehetett jelen az ünnepélyen. Másik az, hogy az „Egyetértés" egyházi rovat vezetője ebből az alkalomból ismét Ízléstelen kirohanást tett a „jubiláló pietisták" ellen. Uram, bocsásd meg a szegény embernek, mert nem tudta, mit cselekedett! Lelkészválasztások. A dombrádi reform, gyülekezet, néhai dr. Heiszler József helyébe Somogyi József kisvárdai lelkészt, — a hardicsai (Felső-Zemplén) reform, gyülekezet, néhai Hajzer Endre helyébe Séra János semjéni segédlelkészt, — a várkonyi egyház, néhai Csekey István gyülekezete e hó 16-án a szavazatok nagy többségével Vas Molnár István csepeli lelkészt, — a sárvári ág. h. ev gyülekezet egyhangúlag Mesterházy László helyettes lelkészt választotta rendes lelkipásztorává. Uj magyar ref. gyülekezet alakulása Amerikában. A mint az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja írja, Youngstownhan, a presbiteriánus egyház fenhatósága alatt egy új magyar ref. gyülekezet alakult és már meg is hívta lelkészét Juhász Sándor személyében. Vallásos estélyek. A Kolozsvárott, f. hó 9-én tartott protestáns estélyen, a legelőkelőbb női és férfi hallgatóság előtt Zsigmond Ferencz kántor énekelt régi egyházi éneket, a női énekkar pedig, Borsay karnagy vezetése alatt, karéneket adott elő. Az estély fénypontját Kenessey Ida kisasszony gyönyörű felolvasása képezte „Jézus követéséről". A felolvasást közli az Erd. Prot. Lap legutóbbi száma. Bárcsak minél többen elolvasnák és minél többen indíttatnának általa a Jézus követésére. — Győrben az evangélikus és a református egyházak közösen rendeznek a böjti időszakban, minden vasárnap délután, az evang. egyház tanácstermében PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP.
