Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-28 / 52. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Előfizetési felhívás. — Esztendő végén. Mayer Endre. — Az evangélikus-református és protestáns hitfelekezeti elnevezés a magyar hazánkban. Tóth Lajos. — Iskolaügy: Az iskolai „Kis Bibliá"-ról. PtUlobiblicus. — Tárcza : Karácsonyfa-ünnepén. Hegedűs István. — Naplójegyzetek. V. Lévay Lajos. — Belföld: Deprekáeziói beszéd. Dr. Flórián Károly. — Vegyesházassági statisztika. Homola István. — Misszióügy : Az Evangéliumi Világszövetség kérelme. Szilassy Aladár és Csűrös István. — Külföld : Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Adakozás. — Pályázat. — Hirdetések. Előfizetési felhívás. Meghirdetem az előfizetést az Í903. esztendőre, a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 46-ík évfolyamára. Aggodalom és reménység vegyes érzelmeível nézek a jövő esztendőbe is. Aggódom, mert a szerkesztői gond mellett a kiadói koczkázat is reám nehezedik; de reménykedem is, mert az igaz ügyet nem hagyja el sem az isteni gondviselés, sem az emberi jó akarat. Az í902-dík évet némi gyarapodással zártam le. S ez valamelyes záloga a jövőnek. Még több bíztatással kecsegtet az a reménység, hogy Lapom eddigi barátjaí jövőre is helytállanak, s hogy a dunamelléki egyházkerület által közgyűlési végzésben ígért erkölcsi támogatás az érdekelt tényezők buzgóságából az anyagi támogatás valójára válik. Hogy ez tényleg bekövetkezzék, az a t. közönség akaratától függ. S ezzel a t. közönség kezébe van letéve annak az országos egyházi érdeknek a sorsa is, hogy ebben a válságos időben s a zsinat előkészítésének és megtartásának fontos esztendejében legyen-e a magyar protestantizmusnak életerős egyházi lapja az ország szívében. Egy kis jó akarattal, egy kis áldozatkészséggel lehet. En rajta leszek, hogy legyen. Ha nem volna egyházi lapunk a fővárosban, teremteni kellene . . . A Lap szelleme és iránya marad az eddigi: az a határozott evangéliumi irány, a mely, Istennek hála, évről-évre erősödik, terjed és hódit. Lapom tovább is rajta lesz, hogy ez a helyes irány minél több jó gyümölcsöt teremjen drága egyházunk és hazánk számára. A Lap előfizetési ára egész évre Í8, félévre 9 kor., de a szegényebb sorsú lelkészeknek Í2 és 6 korona. Az előfizetési és hirdetési pénzek a Lap kiadóhivatalába (VIILf Csepreghy-u. 4.) küldendők. Szöts Farkas, szerkesztő és kiadótulajdonos. Esztendő végén. A közelgő évforduló önként veti fel a kérdést, vájjon e hanyatló esztendőben hiven megtette-e egyházunk a maga kötelességeit és közelebb jutott-e czéljaihoz bár egy-két lépéssel? A feleletet a hazai protestantizmusnak külső ós belső fejlődése adja meg. Megadja abban, hogy egyházunk közjogi állása, külső auktoritása, erkölcsi súlya és társadalmi jelenőtsége emelkedett-e hazánkban ? És megadja abban, hogy egyházunk tagjai haladtak-e a keresztyén vallásosságban, az evangéliumi erkölcsiségben és a protestáns egyháziasságban ? Ila egyházunk közjogi helyzetét tekintjük, bizony egy lépéssel sem vagyunk előbbre, mint ennek előtte egy-két évvel! A vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény megvan ugyan, s egyházunk a róm. kath. egyházzal egyenlő jogúnak mondatott ki; de ez az egyenjogúság sehol sem érvényesül, sem az állami, sem a dalmi életben s a protestantizmus most is csak olyan hamupipőke mint régebben volt, a melyet a r. katholiczizmus csak épen, hogy megtűr. Felügyelőink, gondnokaink s egyéb tisztviselőink csak úgy kénytelenek látogatni a hivatalos r. kath. istentiszteleteket, mint ennek előtte, mert a társadalmi illem s a régi államvallási szokás azt most is megkívánja. Híveink száma a törvényesített reverzálisok kicsikarása miatt szüntelen fogy, s mi azt évek óta látjuk, nézzük a nélkül, hogy teljes erővel s határozottsággal útját állottuk volna lavinaszerű haladásának! A diaszpórában lakó egyháztagjaink segélykiáltása mincl élesebben hangzik felénk, de mi nem hallgatunk rájok, a kiáltozókat nem támogatjuk s a széledezőkön nem segítenünk, mintha nem volnának testvéreink és a mi hitünknek cselédei. Szolgál-e ez a protestantizmus fényének emelésére s életrevalóságának dicsőségére?