Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

így akarja rendezni az adózást, jobb ha hozzá sem nyúl. Mert eddig a visszásságok tényleg voltak meg, tehát mint a javítás munkájának tárgyai, de a törvénybe iktatással az egyház egyeteme által legitimálva lennének. Ilyet a XX-ik század elején s épen a kiváltságok, emberi különböztetések ellen küzdő református, egyháznak s kiváltkép a magyar református egyháznak tenni nem szabad. Könnyen úgy járhatunk ezzel a törvénybe iktatással, mint a róm. kath. egyház az „immaculata conceptio" és „infallibilitás" dogmájával, hogy a míg csak tényleg voltak meg, mint egyes túlzók hitének tárgyai, semmit sem ártottak, de mikor a, vatikáni zsinat által törvénybe iktatást nyertek, óriási bomlást visszahatást idéztek elő az egyház kebelében. A „növekvő százalék" eszméje még nem ért meg az államnál sem, mely — fájdalom — az egyenlőség tekintetében az egyháznak előtte jár; nem is óhajtandó — legfeljebb az enormis adóviselósi képességnél kezdődőleg — mert a vagyon gyűjtési kedvet lefokozza; de a „fogyó százalék" rendszerét az aránylagos teherviselés elve és gyakorlata álláspontjáról annyira túlhaladottnak tekintik, hogy annak védelmét az újabb időben nyilvánosan meg sem kisérlették. A felől jobb hallgatni, hogy a mult keserűsége fel ne idéztessék, vagy ha szólunk róla, csak is elítélőleg szólhatunk. Bizonyos ó-konzervativ merevség kell ahhoz, hogy a konvent ezt a programmot részletes javaslat készítés alapjául elfogadja. Az egyházi adózás rendszerének az 1848: XX. t.-czikktől elkülönített megállapítása törvényes jogaink érvényesítésének eládozását jelenti. Ha magunk elismerjük, hogy saját erőnkhöz [63,000 kor. államsegélynek hozzáadásával elboldogulunk, kiadjuk a kezünkből azt a nyomatékot, a melylyel újabban az idézett törvény végrehajtását követelhettük, s ez a 363,000 koronás állam segélyezés lesz az, a mit az 1848: XX. t.-cz. „változott viszonyokhoz alkalmazott" végrehajtásának fognak oda fent minősíteni s titkon magasztalják a mi providencziánkat, mely a terhesebb, de joggal követelhető tartozás beváltása alul kibúvó utat mutatott. A konventben tehát újra csak az opportunitás diadalmaskodott a legkényelmesebb, de egyúttal legáldatlanabb formájában. Ezek az én aggályaim a konvent magatartásával, az 1903. évi zsinattal és speciíice annak tárgyai közül az adózásra nézve létre jött programmal szemben. Én kevés jót remélek, de sötét látásom legkevesebbel sem tör le abból az elhatározásból, hogy egyházunknak a magam által igaznak tartott érdekeiért gyenge erőm teljes megfeszítésével küzdeni fogok. Segítségre hívok mindenkit, a kinek véleménye az enyémmel találkozik. * Hajdúszoboszló. Dr. Baltazár Dezső. * Ezt a kissé éles ezikket egyik napilapunkkal egyidejű közlésre kaptuk, de közlésében megelőztettünk. Szsrk. ISKOLAÜGY. Balassa Antal emlékezete. (A budapesti ev. ref. theol. akad. és főgimnázium jóltevőinek 1902. évi emlékünnepélyén tartott emlékbeszéd.) Tisztelt Közönség ! Meggyújtom az emlékezet fáklyáját, hogy ennek világánál felidézzem egy nemes férfiú képét, melyet immár csaknem a feledés homályába burkolt a mindent elfedező idő. Ezt a napot (okt. 7.) választottam ki, melyet a jóltevők emlékének szentelt a kegyelet, hogy beszéljek az egybegyűlt t. rokonság, főiskolai elöljáróság és ifjúság előtt ő róla, ki iskolánk istápolásában a legelsők közé lépett, ki minden vagyonát jótékony czélra, nagyobb részét pedig épen nekünk hagyta. 32 év óta nyugszik sírjában. Ha ez idő alatt 32-szer újítottuk volna fel emlékét, akkor sem teszünk vala felesleges dolgot. Most egy emberöltő után bizony méltó, hogy ajkunkra vegyük nevét annak, ki minket tettel szeretett. Balassa Antalról akarok szólni, iskolánk nagy Maecenásáról, kinek nevét velünk együtt a pápai ref. kollégium, sok ivadék s több egyház kicsinyei és szegényei áldják. Életrajzát adni nem könnyű feladat. Nem jegyezte fel akkoriban senki. Egykorú egyházi lapok és jegyzőkönyvek csupán nagyszerű hagyatékát részletezik és magasztalják; a hagyományozó személye és élete kevéssé érdekli őket. Szerencsére egy-két kortársra, rokonra, barátra — még akadtam, ki ismeri őt, vagy tudott róla valamit. * Adataikkal kipótoltam az írások hiányait. Ha minden igyekezetem mellett sem tudnám életét elég teljesen, jellemét elég híven festeni, mentsen ki az az emberöltőnyi távolság, melynek ködén keresztül keresem, vizsgálom nyomait. Balassa Antal a fej érmegyei nemes Balassa-család sarja, melynek tagjai régi időtől fogva nyéki földbirtokosok voltak. Atyja B. Antal, anyja Pázmándy Zsófia, kiktől 1818. febr. 7-én született, elég szép, bár nem nagy birtokot hagytak örökségül korán árván maradt gyermekeikre: Antalra és Juliánnára. Atyjukat gyermek-, anyjukat felserdült korukban vesztették el. Egymástól is korán elszakadtak a testvérek. Antal tanulni ment a kecskeméti, majd a pápai főiskolába, nővére pedig annak idején férjhez ment Sebestyén Sámuel pettendi földbirtokoshoz. Balassa Antal — a mennyire az adatoktól meg lehet állapítani — kiválóan eszes, tehetséges, de nagyon élénk ideg-alkatú, sőt szilaj természetű gyermek volt. És az anya keze talán gyenge volt, vagy a szülői háztól való korai elszakadás okozta, hogy a nevelés sem tudta benne a szélsőségek mérséklésével a kellő temperamentumot kifejleszteni. Később is hiányzik tehetségei között a szükséges harmónia. Ebből magyarázható meg, hogy minden eszessége mellett sem volt jó tanuló, sőt nehezen tűrte az iskola korlátait. De azért az akkori idő mértékéhez képest elvégezte pályáját. Jogász korában már gavallér úrfi volt, saját fogatán járt. Tanulmányai végeztével, mint hallottam, id. Sárközy * A hitelesség kedvéért és hálám kifejezéséül közlöm neveiket: Rácz János nyugalomba vonult nyéki ref. lelkész úr és neje, kik Balassával évtizedeken át egy községben, sőt szomszédságban laktak; Balassa Sándor úr és özv. Balassa Móriezné úrnő, az alapító rokonai; Konez Imre vértesaljai esperes, úr barátja; Úrházy Sándor nyéki ref. lelkész úr.