Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-14 / 50. szám

Tisztelet a kivételnek! — de legtöbb helyen így áll a dolog. Gondoznunk kell híveinket, kezükbe kell adni a szentírást, s megszerettetni velük annak olvasását. De olvasnunk kell nekünk is, és nemcsak akkor, mikor a „textust" kikeressük. A hitélet erősítésének ez a kezdete. Ha híveink megszeretik a szentírást, majd megtellenek iires templomaink buzgó hallgatósággal, s magunk is látni fogjuk, hogy itt nem állhatunk meg, mert többet is tennünk kell. Alakítunk egyesületeket, hol a jézusi szeretet munkáira buzdítjuk és szoktatjuk híveinket. Összegyűjtjük ifjainkat, s megértetjük velük, hogy nemcsak az öregeknek, de az ifjaknak is ékessége a vallásosság, s az ifjak is tehetnek, sőt tenniök is kell a Jézus evangéliumáért. így, csak igy nevelhetünk egyházias, áldozatkész buzgó kálvinista híveket, a kik úgy nevelik majd gyermekeiket, hogy semmiféle főszolgabírói, vagy anyakönyvvezetői hatalom nem lesz képes újabb példával növelni az elkeresztelések és elbérmálások számát. Álljon elő ekkor akármelyik római kath. püspök az ő rekatholizáló czéljaival: a protestáns hitbuzgóság sértetlenül áll ellent neki. És ne csak köznépünkben irtsuk a közönyt, hanem lelkesítsük egyházaink úri rendjét, buzdítsuk főurainkat, törvényhozó híveinket is. Mutassuk fel nekik, hogy mellünket büszkén verve, kálvinista voltunkra hivatkozva, még nem tettünk semmit. Mutassuk fel nekik, hogy a külső látszatra törekvés — valamint semmiben — úgy az egyházi életben még kevésbbó terem gyümölcsöket. Ne csak „nevezzük" magunkat kálvinistáknak, de mutassuk is meg, tetteinkkel bizonyítsuk, hogy azok vagyunk. Ha törvényhozóink is levetik magukról a közönye ség, a nemtörődömség lánczait, majd akkor „felsőbb érdekeket" nem ismernek egyházunk érdekeinél, majd akkor nem magyarázzák pártszempontból félre az 1848: XX. t.-cz. napnál világosabb, igaz értelmét; majd akkor nem hunynak szemet „udvariasság"-ból, vagy „békességszeretet"-bői a protestáns egyház sérelmeinek látásán, hanem bátran tesznek és szólanak ügyünk diadaláért. Hiszen szeretnünk kell, őriznünk kell a „békességet", mert Jézus megmondá: „Boldogok a békességre igyekezők" ; — de ne feledjük el, hogy előbb „háborúságot kell szenvednünk ez igazságért!" Az „Igazság" pedig egy lehet csupán ; annak fokozatai nincsenek. Meg kell értenünk, fel kell mutatnunk az „Igazságot" egyházunk kicsinyeinek és nagyjainknak egyaránt, — akkor legyőzzük a közönyt, a mi legnagyobb ellenségünket és így majd megittasodva az első győzelem mámorától, sikerünk biztos tudatában kezdhetjük meg a harezot a mi külső ellenségeink ellen. Nyáry Pál, ev. ref. helyettes lelkész. MISSZIÓÜGY. A Református ifjúsági egyesületről. A budapesti református ifjúsági egyesület f. hó 8-án tartotta meg ez évi közgyűlését. A közgyűlést megelőzőleg hálaadó istentisztelet volt a Kálvin-téri templomban, a mely alkalommal Sörös Béla gyűjtőfogházi lelkész imádkozott, majd a főgimnáziumi vegyeskar szép éneke után, a melyet Krausz Gusztáv vezetett, Haypál Benő budai lelkész prédikált Efez. 4:22, 23. versei alapján. A beszámoló évi közgyűlés a ref. főgimnázium rajztermében folyt le, a hol, Csűrös István főgimnáziumi vallástanár imádsága után, Szilassy Aladár elnök tett rövid visszapillantást az egyesület életének lefolyt kilencz évére, s reá mutatva a tíz éves fordulóra, összetartásra, buzgóságra és az alapszabályokban lefektetett elvekhez való hűségre intette az ifjúságot. Az elnöki megnyitó után napirend előtt, a 10 éves forduló alkalmából hálás köszönetét fejezte ki a közgyűlés az egyesület megalapítói (Szilassy A., Szabó A., Szőts F. és Szász K.) iránt. Majd Fleischer Gyula másodtitkár számolt be tartalmas jelentésben az egyesület lefolyt évi életéről és működéséről. A jelentés a mellett tett bizonyságot, hogy ha az egyesület, a tagok számát tekintve nem valami erősnek látszik is, de annál erősebb lélekben és évrőlévre bátrabban terjeszti ki munkálkodását oly munkaterekre, a melyeken áldására válik úgy a kebelébe felvett ifjaknak, mint a budapesti egyház kicsiny és nagy tagjainak. Az egyesület belső munkássága a keddi bibliamagyarázó, a csütörtöki felolvasó és a vasárnapi iparos ülésekben nyilatkozott meg. Van az egyesületnek „fehér kereszt"- és „kék kereszt "-munkában fáradozó osztálya is. A studens-osztály a főiskolai tanulók evangelizálásában buzgólkodik. A nagyközönségre nézve a januári első heti vallásos-összejövetelek, a Kossuth-ünnep, a reformácziói emlékünnep, az irodalmi estélyek, a szeretetvendégségek, a vallásos iratok osztogatása stb. voltak az egyesületi tevékenység főbb szervei. Gondosan ápolta az egyesület a külföldi hitronokkal való érintkezést, képviseletileg részt vett (dr. Kiss Károly, Makay Lajos, Forgács Gyula által) az ifjúsági egyesületek christianiai világ-kongresszusában, idehaza pedig Clark belmisszionárius, Bertrand utazó, Ruhland hittérítő stb. külföldi előkelő hitrokonok látogatását fogadta. Folytatta a vidéki ifjúsági egyesületek között (immár mintegy 30 társegyesület létrejöttét mozdította elő) a propagandát, s ebben az évben Szilassy A. Mezőtúron, Csűrös I. titkár Hódmezővásárhelyen és Kerczán, Fleischer Gy. és társai Monoron és Nagymaroson apostolkodtak. — Irodalmilag is működött az egyesület. „Ébresztő" czímű ifjúsági lapja, néhány traktátus kiadványa által irodalmi úton is szolgálta az ifjúság valláserkölcsi nemesítésének szent ügyét. — Szép munkát végeztek az egyesület 102