Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-14 / 50. szám

János h. hivatalnokok, Halmi János h. tanár, Hidegh László hernád-szentandrási főgondnok, Horváth László főszámvevő, dr. Hódy Imre h. ügyvéd, Hubay Bertalan sárospataki theol. segédtanár. Imre Lajos h. tanár, dr. Imre József h. orvos, Isoz Kálmán múzeumi tisztviselő Budapesten, dr. Jeszenszky Géza nagyszentmiklósi ügyvéd, Jeszenszky Károly mezőberényi ev. leik., Juhász Ferencz h. városi fogalmazó, Juhász Mihály h. polgármester, Juhász Sándor szentleányfalvi lek., Karancsy Dániel h. lelkész, Karácsony Imre földesi leik., Kádár Lajos budapesti vallástanár, Kármán József ujverbászi leik., Kecskeméthy Ferencz békési leik., orsz. képviselő, dr. Kern Lajos szegedi közjegyző, Kiss Bertalan h. járásbiró, Kiss Imre li. egyházi pénztárnok, Kody Márton orosházi leik., Koncz József marosvásárhelyi tanár, Konstantin Gyula kereskedő, Kozma Andor fővárosi iró és költő, Kovács István abaujbaktai leik., Kovács János h. ügyvéd, Kovács Lajos hivatalnok, dr. Kovácsy Sándor miniszteri tanácsos, Kun Miksa ügyvéd, Laczó Lajos ev. tanító, László Dániel felügyelő, Lencz Géza tiszaroífi leik., Lukács György főispán, Marikovszky Menyhért állami felsőbb leányiskolái igazgató Máramaros-Szigeten (egykori kedves emlékű tanárom, kit 31 éve, hogy nem láttam); Máyerfy József ág. felügyelő, Mészáros. János kecskeméti leik., Miklovicz Lajos tanító, Miklovicz Sándor hivatalnok, Molnár Ferencz h. tanító. Dr. Nagy Dezső budapesti ügyvéd, dr. Nagy Dezső h. orvos, Nagy Gyula tanító, Nagy Sándor h. uradalmi tiszt, Nyizsnyai Gusztáv h. hivatalnok, Oláh Antal öcsödi lelkész, L. Oláh Gyula magánzó Budapesten, Oláh Imre h. tanár, Pánczél József gádorosi lelkész, Perjéssy László szegedi igazgató, Petrovich Soma szentesi ev. esperes, Polgár László szegedi főgondnok, Pór Mihály kecskeméti algondnok, dr. Rajner Gyula Budapestről, Rákos János tanító, Rózsavölgyi Béla hivatalnok, Sós Gyula hivatalnok, Szalai József nagybecskereki lelkész, dr. Szappanos Mihály h. orvos, Szeless János földmívesiskolai igazgató, Széli Kálmán nagyszalontai lelkész és esperes, Szikszay Dénes h. árvaszéki elnök, Szilágyi Gyula lapszerkesztő, Szilágyi László h. mérnök, dr. Szomor Dezső, Szondy Géza kisperegi leik. Takaró Imre budapesti segédlelkész, Teleky László h. polg. leányisk. igazgató, Tereli Gyula h. iskolai felügyelő lelkész, Téchy Gyula ügyvédjelölt, Téchy József szeghalmi lelkész, Tóth Ede szentpéterszegi leik., Tóth Lajos tiszadobi leik., Tóth Sándor feketehegyi lelkész, Tölcséry István gimnáziumi tanár, Veress Károly papolczi leik., Vékony József tanító, Vidornyi Jenő tanító, Vöröss Lajos hivatalnok, Zeheri Lajos kir. járásbiró, Zöld József resiczai leik., Zöld Mihály végvári lelkész, ifj. Zöld Mihály h. segédlelkész, Zsenati Ferencz h. tanító. E hosszú névlajstrom kiegészítéséül idejegyzem még azon tisztelt úrnők becses neveit is, kik mind gyűléseinket, mind közebédünket jelenlétükkel megtisztelték és a kik szintén kegyesek voltak ne vöket a „fekete könyvbe" sajátkezűleg jegyezni. Ezek: Endrey Gyuláné, Földváry Ilona kisasszony, a váczhartyányi lelkésztársunk leánya, ki már két vándorgyűlésünkön vett részt; Garay Juliska k. a., Győrfy Józsefné, Hocsi Sándorné, Hódy Böske, Hódy Ilona, Imre Lujza kisasszonyok, Juhász Ferenczné, Szarka Ilona, Kecskeméthy Ferenczné, Kiss Imréné, özv. Kovács Ferenczné, Miklovicz Ilonka k. a., Pánczél Józsefné, Sófalvi Ida, Papp Imréné, Papp Irma, özvegy Sólyom Lajosné, özvegy Szilágyi Mártonné, özv. Tamaska Istvánné, Vargha Gyuláné Budapestről. Sajnálattal kell azonban beismernem, hogy (bár tanúim lehetnek sokan, hogy már a gyorsvonaton elkezdtem gyűjteni a névaláírásokat) minden iparkodásom mellett sem tudtam a vándorgyűlésen és közebéden résztvetteknek teljes névsorát összeállítani. Bocsánat azért, ha egyesek neve kimaradt e lajstromból, a melyre még azt kell megjegyeznem, hogy az osztályba sorozás csak az idei vándorgyűlésünkön jelenvoltakra nézve értendő, azaz mostani statisztikai kimutatásom nem öleli fel kivétel nélkül mindazokat, a kik 6 év óta vándorgyűléseink egyikén vagy másikán részt vettek ugyan, azonban a hódmező-vásárhelyiről elmaradtak. Majd talán jövőre. De ez összeállításból is örömmel láthatjuk, hogy a MPIT. vándorgyűlései iránt a tagok érdeklődése folyvást fokozódik, s hogy igen szép számmal vannak olyanok, kik időt, költséget nem kiméivé évről-évre ott láthatók a vándorapostolok sorában, részint hogy magoknak egy kis tanulságos szórakozást szerezzenek, részint pedig, hogy a Társaság nagyfontosságú czélját megjelenésökkel előmozdítani igyekezzenek. A fentebbi összeállítás szerint ugyanis mind a 6 vándorgyűlésen ott voltak 10-en. 5 gyűlésen vettek részt 8-an, 4 gyűlésen 17-en, 3-on ugyancsak 17-en. Két gyűlésen voltak jelen 31-en, míg azoknak száma, kiket most első ízben volt szerencsénk soraink közt láthatni, ez — ismétlem — nem teljesen pontos kimutatás szerint 135-re rug; vagyis e statisztika szerint a hódmezővásárhelyi gyűlés összes látogatóinak száma 218, kik csekély kivétellel a Társaság kötelékében álló tagok voltak. Csak egy-két megjegyzést még. A ki e névsort figyelemmel végig olvasgatja, az előtt bizonyára feltűnik, hogy evangelikus atyánkfiai aránylag mily csekély számmal voltak képviselve e közös testvéri összejövetelen. Pedig e vándorgyűlések egyik fontos czélja épen az volna, hogy a két protestáns egyház között az együttérzést és a közös czélra való törekvést ápolja és istápolja. Szeretettel kérjük azért evangélikus testvéreinket: jöjjenek el ők is a jövő évben — úgyhiszem Nagyoár* -don — tartandó vándorgyűlésünkre egy kissé nagyobb számban. A másik, a mi csaknem kirí e névsorból, az, hogy bár az Alföldnek úgyszólván központi városában tartottuk idei összejövetelünket, a nagy alföldi egyházak lelkészei, tanárai, tanítói, gondnokai alig vettek tudomást róla. De meg egyáltalában az idén is azt tapasztaltuk, hogy épen az ú. n. zsírosabb eklézsiák lelkészei érzik legkevésbbé a kötelességet, hogy e vándorgyűléseken megjelenjenek; míg az igazán csekély javadalmazási! kollégák közül aránylag mindig többen vannak, kik örömmel hozzák meg ezt a rájok nézve terhesebb anyagi áldozatot az anyaszentegyház és önművelődésük érdekében. Elvárjuk azért, hogy a nagy tiszántúli kerület jómódú papsága és egyházai hozzájok méltóan lesznek majd képviselve az ugyancsak az Alföld egyik tekintélyes gyülekezete körében tartandó jövő évi vándorgyűlésünkön. Csak még egy kérelmünk van Az t. i., hogy ne kövessük azt az evangéliumban is roszallott szokást hogy megígérjük, be is jelentjük elmenetelünket s aztán sokan még sem jönnek el, mint ez az idén is történt, hogy 200-nál több jelentkező közül majdnem minden harmadik elmaradt összejövetelünkről. Helyettök, igaz, jöttek ugyan kétszer annyian is talán, de épen ez a jelentés nélkül való elmaradás és rögtöni .jelentkezés sziili aztán a nehézséget és zavart az elszállásolás s egyáltalában a rendezés dolgában. Legvégül pedig nem állhatom meg még megjegyezni, hogy ugyancsak hiába vártuk, hogy — a nyomtatott kimutatás szerint — szerencsénk lesz az idén több Tisztelendő és Nagytiszteletű asszonyhoz is. . . Igazán sajnáljuk. Higyjék el, pedig