Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-28 / 39. szám
vezetendő egyesületeknek az alakítására, másrészt kéressék fel a közigazgatási hatóság a gyermekek korcsma látogatása ellen 1879-ben kiadott rendeletének felelevenítése iránt s végül, hogy ez ügyben tétessék felterjesztés egyházkerületünk útján az ország törvényhozó testületéhez is. Csak miután ennyi tárgygyal alaposan végeztünk, került a sor Barsy Zoltán sukorói lelkésztársunk felolvasására, a ki „Séta egy paragrafus körül'1 czimmel a gyülekezeti énekléssel, annak múltjával, jelenével és reformjával igen behatóan és érdekesen foglalkozott. Nem sok dicséretest mondott jelenlegi éneklésünkről s annak javítása érdekében részletesen felsorolta, hogy mit kellene tenniök lelkészeknek, tanítóknak s az egyházi hatóságoknak. A felolvasást tetszéssel fogadta az értekezlet; alulírott pedig azt jegyezte meg, hogy épen aktuális lett volna, ha a felolvasó egyenesen az új énekeskönyvet vette volna bírálata alá, a miről pedig csak mellékesen szólt, Erre esperesünk kijelenté, hogy egyházmegyénkből 5-en foglalkoztak tüzetesebben a mutatványul kiadott új énekeskönyvvel s mindaz 5-nek a munkálata felterjesztetett az énekügyi bizottsághoz. Szó volt még arról is, hogy Kossuth születésének négy százados emlékünnepélyét miként üljék meg egyházaink ? — A lelkészekre bízatott, hogy cselekedjenek belátásuk s a körülmények szerint. Még két kisebb ügy megbeszélése után s Hankó Gyula csabdii lelkésztársunk imájával ért véget a több mint három óráig tartott egyházmegyei egyházi értekezletünk, mely a legsikerültebbek közé sorolható, annyival is inkább, mivel az azt követő közebéd alkalmával az akadémikus jellegű értekezést nyomon követte a tett, a mennyiben a Kálvineum javára legott 40 koronányi adomány gyűlt össze Vasadi Balogh Lajos lelkésztársunk ama kijelentésére, hogy a ki az általa szerkesztett Magyar Földmívesre közülünk egy évre előfizet, annak előfizetését ő egészen a Kálvineumra ajánlja fel. Szerény, de szép kezdet. Adja Isten, hogy az általunk felvetett többi eszme is mielőbb testté legyen! Lévciy Lajos. Ezek voltak a hivatalból hozzánk utalt ügyek, a melyekre nézve az értekezleten történt megállapodásunkat a másnapi közgyűlés is minden vita nélkül elfogadta. S most következett az ú. n. Kálvineum ügye, melyet a Szabó Aladár ismeretes indítványa folytán, az alsó-vidéki fiók-köri értekezleten Koncz Imre esperesünk hozott köztünk először szóba s a melyről az idei közgyűlésen is esperesi jelentésében igen nyomatékos és szép szavakkal emlékezett meg. „Ezen Otthon felállításához, fentartásához — úgymond — az én számításom szerint 2 millió forint alaptőke kellene. De ha van életerő a 2 millió 400 ezer magyar kálvinistában, 6—7 év alatt, Kálvin születése nógyszázados évfordulójára 1909-re a 2 millió forint alaptőkét társadalmi úton egybegyűjti s a felállítandó Kálvineummal dicső emléket állít Kálvinnak, hasznosat a magyar kálvinistaságnak s a magyar hazának." — Ezen, egyházmegyénkben csakhamar népszerűvé lett eszmét mind értekezletünk, mind egyházmegyei közgyűlésünk osztatlan helyesléssel, sőt lelkesedéssel fogadta s bár világi elnökünk említette egy szóval a szobor eszméjét is, mely szerinte szintén megvalósítandó volna : egyhangúlag kimondatott, hogy a nagy reformátor emlékét szobor helyett egy ilyen nagyszabású épület, az indítványozott Kálvineum által örökítse meg az egyetemes ref. egyház hazánkban; a mely monumentális épületben aztán egyrészt az egész országból a fővárosba sereglő ifjak, még pedig nem csupán a szoros értelemben vett tudományos, hanem az ipari és kereskedelmi pályán magokat tovább képezni kivánó ifjak is barátságos és evengéliumi szellemtől áthatott Otthont találnának s megfelelő helyiségek állnának rendelkezésre a most hajléktalan országos zsinat s egyéb egyháztársadalmi gyűlések számára is. — Egyházmegyénk megragadja az eszmét s felterjesztést tesz a kerületre, illetőleg a konventre, hogy e szép eszme pusztában elhangzó szó ne maradjon, hanem hogy megvalósítása érdekében a hivatalos lépések mielőbb megtétessenek. Ertekezletünkön szóba került aztán a papi egyenruha kérdése is, melyet épen egy kebelbeli lelkésztársunk, Kontra Aladár vetett újabban felszínre. Foglalkoztak ezzel a fiókköri értekezletek is, de megállapodásra csak a központi értekezleten jutottunk, még pedig élénk és hosszasabb vita után. Egyikünk ugyanis azt vitatta, hogy formaruhánk ez idő szerint is van, az úgynevezett zsinati kabát, csak hordja kötelességszerűleg mindenki; másikunk szerint elég, ha a lelkész tisztességes öltözetben megy fel a szószékbe; a harmadik az egész mozgalmat fölöslegesnek mondja. Többen azonban s épen jelenlevő világi uraink is, mostani papi öltözetünket a jóíizléssel megegyeztethetőnek nem tartván, erősen állást foglaltak az ismeretes 3-ik számú minta mellett, a melyet végre az értekezlet is nagynehezen elfogadott. Közgyűlésünk azonban e kérdéssel egyáltalán nem foglalkozott. Egyik fiókköri értekezlet jegyzőkönyve alapján az ifjúsági egyesületek felállításáról is szó esett köztünk. Altalános volt a nézet, hogy az ifjúság megóvására, valláserkölcsi nevelésére valamit tennünk kell. Csakhogy többek vélekedése szerint az ifjúsági egyesületek életbeléptetésétől kielégítő eredmény e tekintetben nem várható. A serdülő ifjúság vásottsága, korcsmázása ellen a közigazgatási hatóságok közreműködését is igénybe kell vennünk. Az lett hát a megállapodás s a másnapi közgyűlés határozata, hogy egyrészt hivassanak fel a lelkészek a vallásügyi miniszter úr által is újabban anynyira ajánlott ifjúsági egyesületeknek, még pedig a mennyire lehet, evangéliumi szellemben és irányban IRODALOM. ** Az állatok világa czímű Brehm-féle nagy munkából Csérnél István szerkesztésében és a Légrádytestvérek kiadásában megjelent a 70-lk füzet, mely a kolibrikről és a fecskékről szól. A füzetet szép színes nyomatú műmelléklet díszíti. Ara e füzetnek is 80 fillér. Megrendelhető a kiadó Légrády-testvéreknél, V., Váczikörút 78. sz. ** A Protestáns Szemle folyó évi 7-dik (szeptemberi) füzete a következő tartalommal jelent meg. I. Értekezések és tanulmányok : Elvek harcza a mai társadalomban. Dr. Masznyik Endrétől. Az érdek nélküli tetszés (második közlemény). Dr. Székely Györgytől. Az apokrifák Jézusképe. Dr. Szabó Aladártól. A jelenkori reformkatholiczizmus. Dr. Szlávik Mátyástól. II. Irodalmi szemle, a) hazai irodalom: Szabadelvű gondolkozás a XX. század kezdetén. E. S Soltész János : A nagybányai egyházmegye története. V. F.; b) külföldi irodalom : Eucken: Der Wahrheitsgehalt der Religion. Dr. Tüdős István. Der Gang der Kirche. Sz. M.
