Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

ebéd volt, szokás szerint kedélyes felköszöntőkkel, melynek legtöbbje a mi örökifjú s kedves humorú esperesünknek szólt, ki a magyar kálvinista esperesnek ez iclőszerint alighanem a Nesztora (Isten jóvoltából már 81 éves), s a ki mégis bámulatra méltó energiával emeli még mindig _ a munka terhét, s viszi egyházmegyénk kormányát. Éltesse Isten őt soká ! Lévay Lajos. A Magy. Prot. írod. Társaság közgyűlése. Pápa, Kolozsvár, Debreczen, Pozsony, Miskolcz jelzik, mintegy mértföldmutatók a M. Prot. írod. Társ. évi vándorgyűléseinek megfutott pályáját s az ezen elért fokozatos emelkedését és felvirágzását. Az idén egy újabb mértföldmutatót Hódmező-Vásárhely nemes városa és egymással testvéri szeretetben élő két protestáns egyháza állított, a mikor f. h. 23. és 24-én szives szeretettel fogadta kebelébe társaságunkat. A gyűlések lefolyásáról s a társaság iránt úgy a városi hatóság, mint a két testvér egyház által tanúsított nagy becsiilésről és szeretetről, addig is, míg azokról naplószerü feljegyzésekben egész részletesen beszámolnánk, a következőkben adjuk tudósításunkat. Szeptember 23-án délután, csaknem egyidőben robogott be a Budapest és Debreczen—Nagyvárad felől érkező vonat a h.-m.-vásárhelyi pályaudvarra, hozva a társaság vezetőit és egyéb tagjait. Ünneplő nagy és diszes közönség várt reánk;

élén Juhász Mihály polgármesterrel a város és Draskóczy Lajos evang. lelkészszel a két prot. egyház képviseletében. A kiszállás után első sorban Juhász Mihály, majd utána Draskóczy Lajos, üdvözölte szép beszédben a társaság elnökségét és annak tagjait, a legnagyobb elismeréssel adózva annak a munkának, a melynek végezésót társaságunk zászlajára írta. Az üdvözlő beszédekre Hegedűs Sándor elnök adta meg a választ, benső örömét fejezve ki a felett, hogy a társaság czélját és munkáját oly szépen megértette Hódmezővásárhelynek mind polgári elöljárósága, mind két protestáns egyháza. Az üdvözlések után kivonulva a pályaudvarról s felszállva a rendelkezésünkre álló fogatokra, felemelő látvány tárult szemeink elé. A vasúttól bevezető szép utcza minden háza fellobogózva s ablakaiban díszes hölgyközönség köszöntött bennünket. De még megkapóbb volt az iskolák növendékeinek egész sokasága, sorfalat állva az utcza két oldalán; míg a gyermekek mögött a város népe szorongott, tisztelettel és szeretettel üdvözölve bennünket mindenfelől. A menet élén 50 tagú magyar lovas bandériummal, szinte beláthatatlan hosszú kocsisorban vonultunk be a Kállay- és Andrássy-utczákon a város közepébe, a ref. egyház ó-temploma ellőtti térre, hol a külön e czélra készített emelvényen a két prot. egyház nevében Szeremley Sámuel ref. lelkész mondott meleg üdvözlő szavakat. A választ ezekre, formában és tartalomban egyaránt szép beszédben Hegedűs Sándor elnök adta meg. Mint személyszerint nagyobbára ismeretlenek jöttünk a városba — mondá többek közt — s ime a legnagyobb szeretet ölel körül bennünket. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy megértette a város és megértették az egyházak társulatunk alapeszméjét, a mely az evangéliumon alapszik és a mely nem más, minthogy tisztán megőrizzük lelkiismeretünket, megóvjuk függetlenségünket és szeressük a bibliát. A szives fogadtatás és a mindenünnen érezhető szeretet tehát nem a mi személyünknek, hanem a társulatunk által képviselt szellemnek és czélnak szól. Ez a szellem és ez a czél tiszta és nemes, mért az evangéliumból fakad. Ezt meg is kell becsülnünk, mert nagy szükség van reá épen a mai korban. Testvéri együttérzés ós együttmunkálás szükséges, hogy megvédhessük hitünket, megóvjuk függetlenségünket és biztosítsuk a magyar prot. egyháznak azt a helyet s azt a súlyt, a mely azt e hazában méltán megilleti. De ez az egyetértés és szeretet ne csak ünneplő ruha legyen rajtunk, hanem éljen a szivünkben hétköznapi munkáink közepette is, mert csak így összeforrva építhetjük egyházunkat és munkálhatjuk a haza boldogságát. A lelkes beszédre lelkes éljen zúgott fel; azután pedig újra felülve kocsijainkra, szállásainkra mentünk, hol szintén igazi magyaros szívesség és szeretet fogadott bennünket, bizonyságául annak, hogy valóban kedves vendégei vagyunk a város egész közönségének. Szives házigazdáink körében azonban nem sokat időzhettünk. Délután 5 órára ki volt tűzve a közgyűlés, s mennünk kellett, hogy résztvegyünk azon is. A város új és díszes székháza nagytermében gyültünk össze, hol Hegedűs Sándor ismételve is köszönetet mondva a szives fogadtatásért s röviden vázolva a társulat czélját, a melynek szolgálata H.-M.-Vásárhely nemes városába is elvezérelt bennünket, a közgyűlést megnyitotta. Nagy sajnálattal láttuk, hogy lelkészelnökünknek, Gyurátz Ferencz püspök úrnak a helye üresen maradt. Gyenge egészségi állapota nem engedte meg, hogy velünk lehessen s hogy hallhassuk lelkes, buzgó szavait. Ugyan csak sajnálattal láttuk, hogy az evang egyház püspökei közül egy sem jelent meg, s a két egyház világi notabilitásai csak igen gyér számmal voltak képviselve. Annál nagyobb volt azonban a megjelent tagok száma és impozáns a városi intelligens és közrendű lakosság részvétele. Egyházunk és társaságunk előkelőségei közül ott láttuk két patriarchánkat: Kún Bertalan és Kiss Áron püspököket, dr. Bartók György erdélyi püspököt, Zsilinszky Mihály államtitkárt, Simonffy Imre debreczeni főpolgármestert, Szilassy Aladárt, dr. Kovácsy Sándort, dr. Nagy Dezsőt, Berzsenyi Jenőt, Takách Lászlót, Juhász Mihály városi főpolgármestert s a két prot. egyház részéről Szeremley Sámuel, Pap Imre, Karancsy Dániel ref. és Draskóczy Lajos ev. lelkészeket. A gyűlés megnyitása után Szöts Farkas titkár tett jelentést az 1901. évi számvizsgálatról, az 1902. évi költségvetésről és a Koszorú-füzetek mult évi forgalmáról. A jelentésből örömmel győződtünk meg, hogy 80