Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

lökkel szemben, — t. i. minden osztályban felváltva más-más tantárgy magyar nyelven taníttassák, — akkor minden tanuló és minden tanítójelölt valóban megtanulhat és tudni is fog jól magyarul beszélni; ez különben épen úgy, mint a legtöbb úgynevezett székely-kérdés, egyúttal országos fontosságú megoldandó kérdést is képez. 13. Szükséges, hogy ott, a hol egy tanító keze alatt a rendes tanulók létszáma évről-évre több éven át meghaladja a 80-at: az állami segély igénybevételével is második tanítói (tanítónői) állás rendszeresítessék 14. Az állam bármily megterheltetése mellett is tekintsen el azon újabb intézkedésektől, hogy a tanító új állásokhoz már csak 400 kor. segélylyel hajlandó járulni: mert ilyen módon csak fölötte szükséges új tanítói állásnak rendszeresítése elmarad a népnevelésügy igen nagy karára. 15. Az állami iskoláknak nemcsak épülete, hanem belső felszerelése és taneszközökkel való ellátása is a többi iskoláknak követendő példányképe legyen. 16. Az elemi iskola V—VI. osztályának elvégzésére minden tanuló köteleztessék, még ha tán a 12 éves korát túlhaladta volna is, mert csak azon osztályokban juthat hozzá a magasabb ismeretekhez és azok között épen olyanokhoz is, melyek hazaszeretetét erőteljesebbé, hatékonyabbá teszik. Ezek bevégzése előtt ipari, kereskedői pályára mint tanoncz egy se legyen felvehető, sem a magyar nyelv tudása nélkül. 17. Az elemi iskolák tantervének újrakészítése alkalmával mindenekben az iskolát az élettel egybekötő gyakorlatias irány tartassék szem előtt. 18. Kívánatos, hogy Oláhországban élő magyar gyermekek alaposabb magyarul tanítása és hazafias érzésük ébresztése, erősítése czéljából a határszéli városokban ilyenek számára egyes iskolákkal kapcsolatban internátusok létesíttessenek, vagy más megfelelő intézmény léptessék életbe és tartassék fenn. 19. Az iskolák hatékonyabb és gyakoribb meglátogathatása, ellenőrzése czéljából múlhatatlanul szükséges, hogy a túlterhelt kir. tanfelügyelőségek mellé a mostani személyzet megtartásával segédtanfelügyelői állások is rendszeresítessenek és első sorban halaszthatatlan ez Maros-Torda és Háromszék vármegyékre nézve. Kisdedóvó intézetek. Óvodák állítandók teljesen állami költségen egyelőre minden tankerület minden járásában 6—8 év lefolyása alatt évenként egy kettő és azonkívül minden állami iskolánál mindenkorra nyári menedékház létesítendő a háromhavi szünidőre egy terem átengedésével 200 kor. évi rendes állami költséggel; a dologi kiadások némi fedezéséhez a módosabb szülők is pár fillérrel hozzájárulván vagy pedig annak megváltásául a községi pénztár 30—40 kor.-t adjon évenként. Természetesen állami óvodák csakis ott szervezendők, hol az óvodaköteles korúak létszáma azt indokolttá teszi egyfelől, másfelől pedig az iskolaügy magyar nemzeti és kulturális szempontból egyaránt már jól rendezve van, .inert első az iskola s azután következik az óvodaiigynek rendezése: Az óvodák is természetesen kizárólag magyar nyelven működjenek és a vármegyei közigazgatási bizottságok ajánlatára ott építtessenek, a hol annak szüksége fenforog, tekintet nélkül a község netáni nyelvi, vagy felekezeti viszonyaira. Az óvodai 3°/<ro

s

pótadó is ott, a hol arra szükség van, ha egyszeri felhívásra meg nem szavazza azt a község: hivatalból kirovandó és felhajtatandó, a hoszszadalmas felebbezési eljárások teljes kizárásával, a vármegyei közigazgatási bizottságok által. BELFÖLD. A külső-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk f. szept. hó 11-én tartotta meg rendes évi közgyűlését Felső-Ireghben, Bocsor Lajos, esperes és Sárközy Béla, gondnok urak elnöklete alatt. E gyűlés lefolyásáról a következőkben van szerencsém referálni: A felső-ireghi egyház gyönyörű templomában végzett könyörgés után, a tágas ós világos iskolaterembe vonultunk, hol is gondnok úr szívélyes üdvözlő szavai után a gyűlés megnyittatott. Az alakulásnál sajnálattal vette tudomásul a közgyűlés Vörös János vil. tanácsbiró úr lemondását, ki lakhelyének távolsága és megváltozott életviszonyai miatt volt kénytelen búcsút venni egyházmegyénktől, hol rövid idő alatt is, egyházias buzgóságával s gavallér modorával általános, becsültetést vívott ki magának. Helyének betöltése elrendeltetett. Ezután a szavazatbontó bizottság jelentette, hogy a mult évben elhunyt Keserű Ferenez vil. tanácsbiró helyére Csery István dombovári posta- és távirdafőnök választatott meg, háromszori szavazás után, általános szótöbbséggel. A megválasztott új tanácsbiró, valamint a már két év előtt megválasztott dr. Vizsolyi Ákos a.-péli nagybirtokos is (néh. Vizsolyi Gusztáv fia) ezúttal megjelenvén, a letett hivatali eskü után székeiket a gyűlés asztalánál elfoglalták. Őszinte örömmel üdvözölte a közgyűlés, s üdvözöljük e helyen mi is munkatársainkat, kik közül Vizsolyi Ákosnak már csak jó hangzású neve s őseitől öröklött egyházszeretete, Csery Istvánnak pedig a dombovári szétszórt csontok összeszedése körül kifejtett nagy buzgósága is elég kezesség arra, hogy az előlegezett szép bizalomnak meg fognak felelni és a mi beléjök helyezett reménységünk meg nem szégyenül. Most a gyűlés legfontosabb tárgya, az esperesi jelentés, került szőnyegre. Nagy buzgóságú esperesünktől, 10 év óta már megszoktuk a kimerítő, eziezoma nélküli, de tartalmilag mindig érdekes jelentéseket, melyek igazi markans, nagy vonásokban rajzolták elénk az egyTiázmegye életét; most azonban 10 évi mandatuma lejártával, indokoltnak találta (s szerintünk is helyesen), hogy mintegy beszámoló gyanánt, összefoglaló jelentést is adjon, azon évtized fontosabb mozzanatairól. S ez növelte kiváló érdekességót a mostani jelentésnek, melyet a népes közgyűlés csakugyan a legélénkebb figyelemmel hallgatott végig. Kiemeli mindenekelőtt, hogy egyháziasság, vallásosság tekintetében nem hanyatlást, de határozott javulást mutat az elmúlt évtized s ennek igazolására felemlíti, hogy — a miről addig szó sem volt — ma már számos gyülekezetünkben vannak ifjúsági és nőegyletek, jól szervezett énekkarok, tartatnak építő irányú felolvasások ; e mellett a konfirmáczióra, vallástanításra nagyobb gond fordittatik; szóval lelkészek; tanítók és presbitériumok — kevés kivétellel — ébren vannak és a változott viszonyoknak megfelelőleg igyekeznek teljesíteni kötelességeiket. Mind igazak és ámenek ezek, melyekhez, mint az elmúlt évtizednek egy fontos alkotását, hozzátehetjük még, hogy ez idő alatt alakult meg nálunk, az egyházmegyei egyházi értekezlet is, mely különösen van hivatja arra, hogy a Bethesda tavát folytonos mozgásban s jótékony hullámzásban tartsa. Nagyon érdekesek és sokat mondanak azok a számadatok, melyek e 10 évi periódus áldozatait, ösz-