Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-21 / 38. szám

folyamodványa hiányos felszerelés miatt visszautasíttatott; Duna-Bogdány 5000 korona tőkesegélyre, Kis-Oroszi 4000 kor. kölcsönre, Hatvan a missziói pénztárból felvett kölcsön kamatainak elengedésére pártolólag terjesztetnek fel, hasonlókép a tahitótfalusi egyház kérelme, a melyben közalapi járulékát 152 kor. 40 fillérben kéri megállapíttatni. A régi özvegy-árvagyámintézet szabályzatának módosítása a zsinat utánra hagyatott. A duna-bogdányi iskola államosítása tudomásul vétetett. Nyáregyháza anyásítás iránti kérelme pártolólag felterjesztetik. Budafok-Albertfalva fiókegyháznak Budapesthez csatolása elfogadtatik; de azon kérvényét, hogy számára a budapesti vallástanárok közül rendeltessék ki h.-lelkész, az anyaegyház tanácsának előzetes meghallgatása nélkül az egyházmegye érdemlegesen nem tárgyalhatta. Fontos elvet állapított meg az egyházmegye annak kimondásával, hogy az egyházi ingatlanok eladását csakis a legvégső szükségben tartja megengedhetőnek. Rákospalota az iránt folyamodott, hogy a pesti hazai takarékpénztárnál kötvényezetten elhelyezett, kétszázezer koronát meghaladó tőkéjéből időről-időre kisebb vagy nagyobb összegeket vehessen ki és azokat első helyen, háromszoros értéket képviselő ingatlanra történendő betáblázással, kamattöbblet elérése czéljából kölcsön adhassa. Dr. Szabó József egyházmegyei ügyész előterjesztésére azonban a közgyűlés nagyon helyesen elutasította a kérelmet. Bemutattatott Teleki József gróf egyházmegyei gondnok 2000 koronás alapító-levele, régebben tett alapítványáról. A segély-kérvények előterjesztése után délután három órakor törvényszéki gyűlés tartatott. A Borbély Ferencz rákos-csabai tanító ellen emelt panasz tárgyában egy vizsgáló bizottság küldetik ki a helyszínére, a mely megállapítja a panasz valódiságát. Ezzel kapcsolatban nyerhet ugyancsak végleges elintézést Debreczeni Sándor rákos-csabai gondnoknak Kovács János és társai ellen beadott fegyelmi kérvénye. Borostyáni Ferencz és társai váczi fegyőrök egyházi adóügyi felfolyamodásukkal elutasíttattak. A sok tanulságot nyújtó közgyűlés elnöklő esperes buzgó imájával rekesztetett be. Tudósító. A f,-baranyai egyházmegye közgyűlése. A f.-baranyai egyházmegye Harkányban tartotta meg ,ez évi rendes közgyűlését, Dányi Gábor esperes és Ádám András egyházmegyei gondnok kettős elnöklete alatt. A gyűlés esperes szívből fakadt imája s a gondnok mélyen járó beszédjével vette kezdetét. A kongruáról s vele kapcsolatosan az 1848. évi XX. törvényczikk végrehajtásáról szólott a gondnok. Megemlíti, hogy a kongrua végrehajtása, melyet folytonos figyelemmel kisért, egyházmegyénkre előnyös volt. Előnye azonban csak az egyes lelkészeké, a hátránya pedig sokkal szélesebb körben érezhető. Mert a mely gyülekezetben megvolt a nemes buzgalom, az megerőltette magát a papi s tanítói fizetéseknek a kor kívánalmai szerint való rendezésében, míg a bár tehetős, de hanyag egyház mit sem tett e részben, s így a papi és tanítói fizetések állami kiegészítésével a hanyagok nyertek jutalmazást (gör. n. e. oláhok, stb.), míg az igyekezők (pl. az ág. evangélikusok) épen nemes igyekezetük folytán nemcsak az állami támogatástól estek el, de a megerőltetéssel vállalt terhet magukon állandóvá tették, ha szintén nem akarva is. Ezért egyik egyház a másikra méltán néz görbe szemmel. Ezért újabb gondolkodás tárgyát képezi — illetékes körökben — az, hogy az 1848. évi XX., ma is érvényes, de még eddig végre nem hajtott törvényczikk a maga valójában végrehajtassék. Ez okból igen érdekesen szól e törvényczikkről, annak valódi értelméről, bizonyítván, hogy lényegében nem más, mint a prot. egyház szükségeinek kielégítése, budget-szerűleg állandósított (természetesen tiz évről tíz évre) összegben. Felületesen gondolkozva, sokan azt vélnék, hogy e segélyezés az autonómiával nem fér össze, vagy azt veszélyeztetné, s hogy ez a szekularizáczió nélkül végre sem lenne hajtható. Ennek ellenében igen érdekesen fejtegeti a protestáns egyházak magyar állam kiépítésében elfoglalt kulturális s nemzeti szerepfoglalását, melyet a magyar állam nem nélkülözhet, s mely elemet sorvadásnak kitenni, — s épen azért, mert magát nemzetföntartó munkájában tehetségén felül erőltette meg — midőn kimerülésre épen az állam által támasztott kulturális verseny következtében jutott: a magyar nemzet ellen elkövetett súlyos bűn volna. A szekularizáczóira pedig épen nem szükséges e kérdésnél múlhatatlanul gondolni. Tévednek azok, a kik az idézett törvény alatt azt értik, hogy az egyházi vagyonok bevonatván, minden vallásfelekezet szükségeiről közvetlen az állam gondoskodnék. A róm. kath. egyházról századokkal ezelőtt bőven történt gondoskodás, ott tehát újabb gondoskodásnak szüksége nem is forog fönn. De, valamint róluk gondoskodott, úgy kell az államnak a protestánsok szükségeiről is gondoskodnia. Ujabb időben illetékes körökben mind jobban-jobban kidomborodik ez ügy magasabb szempontból irányzott tisztább fölfogása, s hovatovább biztosabb a kilátás, hogy a magyar állam teljesítendi leghívebb gyermekeinek jogosult követeléseit, oly magasabb állandó dotáczió alakjában, melylyel a prot. egyház a maga föladatát, mely egy a magyar államéval, t. i. a magyarság kulturális emelése s vezérszerepének minél jobb és biztosabb betölthetése — minél tökéletesebben oldhassa meg. Az esperesi jelentés előre kinyomatván s szétküldetvén : felolvasottnak vétetett. Ennek alapján a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökíti meg Nagy István bissei lelkésznek és Szűcs Dániel siklósi kántortanítónak emiókét. A parókhiális könyvtárak fölállítását a közgyűlés, bármily üdvösnek tartja is, elhalasztani kívánja addig, míg az egyházak a terhes közigazgatási költségek alól fel nem mentetnek. A budapesti egyetemen a protestáns theológiai fakultás felállítását szükségesnek tartjuk, de a tanárok kinevezésénél az ajánlás jogának az egyházkerületek részére való biztosítása mellett. A missziói lelkészeknek rendes lelkészekké minősítését a törvény alapján teljesíthetőnek nem tartja a közgyűlés. A zsinati tárgyak előkészítésére bizottságok neveztettek ki. Az újonnan választott tanítók megerősíttettek s két tanítónő az esküt letette. A gyüdi lelkészválasztás megerősíttetett; Szerdahelyen a megválasztott lelkész lemondása folytán egészen új választás rendeltetett el. A számvevőszék és tanügyi bizottságok jelentései elfogadtattak. Iskolai körfelügyelőkül Biczó Lajos tanító, Csuthy László és Vitányi Bertalan lelkészek választattak meg. Az egyházkerületi közgyűlésre kópviselőkül: Morvay