Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-21 / 38. szám

terialisabb téren is a versenyképességet fokozó erkölcsi erők vezetnek. Hát még a társadalmi bajok orvoslásában, hát még az egyházi kérdések megoldásában! Azért én azt hiszem, hogy ezen a téren, részben a már meghozott intézkedések fejlesztésére, részben új szervezkedésekre igen nagy szükségünk van. Igen, mert clZ t ctZ erkölcsi erőt, melyet a vallás tartalmaz, keresik ugyan a tudósok másutt is, de eddigi tapasztalásaim ós tanulmányaim csak arra vezettek, és azt hiszem, nem tévedek, hogy az erkölcsi tanok a vallás kelyhében el nem vesznek, épségükben megmaradnak és annak üdítő hatása alatt mindenki beveszi magába és felvéve vérévé változik. Mind az pedig, a mit a tudományos kutatás ezen a téren elért, nagy részben az egyéni önzés szerint egészen más czélokra használtatik fel. Mert a vallásban van az a koerczitiv erő, a mely belecsepegteti az emberbe azt a tant ós ennek nagy része az erkölcs, a melyet aztán magába sziva, egész életében érvényesít. Az ember nem is tudja, hogy gyermekkorának melyik impressziója szerint cselekszik később. Arra kell törekednünk, hogy az ifjú még férfi korában is ós az asszony egész élete pályáján a vallási tanok hatása alatt álljon, mert akkor családi életében sokkal boldogabb lesz; és akkor kötelességét egyháza iránt is jobban teljesíti. Ezekben a keresztyén vallás által felvértezett egyénekben kell keresni azokat a hitőröket, a kikről fentebb megemlékeztem; mert a hitben erős s az erkölcsiségben tiszta egyének a legnagyobb erői és ékességei nemcsak az egyháznak, hanem a hazának is. Mikor ezeket a nagy feladatokat érintettem, bizonyára nem merítettem ki azt, a mi agyamban, szivemben e tekintetben még van; de a főt. egyházkerületi közgyűlés és a diszes közönség figyelmét tovább igénybe venni nem akarom, s ezért beszédem befejezéséhez közeledem. A mai Rómában a via Appián kimenve a Quo vadis kápolnához ér az ember. A Quo vadis kápolnában a legenda őrzi Péter apostolnak Róma felé fordított lábnyomait kőbe vésve. Megnéztem. Roppant nagy lábnyomok. Közönséges emberi láb abba legalább is keltő kell. Si licet exemplis in parvo grandibus uti, ilyen lábnyomok állnak előttem. Mit tegyek? Visszariadjak a feladattól és ne lépjek oda? Nem! Akkor hitemet tagadnám meg, akkor kötelességemet mulasztanám el, akkor az önök bizalmát sérteném meg, akkor a lelkiismeretemet taposnám el. Hanem iparkodni fogok ebbe a lábnyomba kétszer, háromszor lépni, míg nagy elődöm egyszer lépett, ós szorgalommal pótolni azt, a mit ő tudással, bölcseséggel végzett. De a mikor ekként iparkodom teljesíteni a kötelességemet, egyúttal lehetetlenség, hogy hálával ne forduljak püspök úr ő méltóságához, a ki egy szót használt, mely nekem büszkeségem. Azt mondta, hogy én az evangélium világi papja vagyok. Ilyen világi papnak kellene lenni az evangéliumi hit szerint minden protestáns embernek. S ez a világi papság nemcsak abból áll, hogy a kiszabott kötelességeket teljesítsük ; hanem abból is, hogy a hit körül, az egyház körül érdemeket szerezzünk. A kötelességteljesítésben meg kell néha próbálkoznunk a lehetetlennek látszóval is. Mint a hogy a jéghegyekben a kutató folyton tovább ós tovább halad ós kitartásával fokozatosan még a jéghegyeket is áttöri és megolvasztja : úgy kell nekünk is megolvasztani a jéghegyet, mely előttünk áll, hogy egyházunk hajója diadalmasan haladjon előre az evangélium győzelmében. Ismételten ajánlom magamat nagybecsű bizalmukba ! BELFÖLD. Hegedűs Sándor beiktatása. Lélekemelő szép ünnepély folyt le Pápán e hó 15-én, Hegedűs Sándornak a dunántúli egyházkerület főgondnoki székébe való beiktatása alkalmával. Az ünnepély nemcsak a református egyháznak volt ünnepe, hanem tekintélyes küldöttségével részt vett abban az ág. h. evang. egyház, a pápai r. kath. és izraelita hitközség, Pápa városa és Veszprém vármegye is. A város lobogódíszt öltött, a világi urak fényes díszmagyarba, a lelkészek palástba öltöztek, s a sziveken melegség és lelkesedés ömlött el. Az ünnepély a házak mögé rejtett, torony nélküli ref. templomban folyt le, nagy nyilvánosságával, külső fényével és mind végig konczilians szellemével erős czáfolatául szolgálva annak a szomorú időnek, mikor ez a templom épült, mikor a türelmetlen valláspolitika nem engedte, hogy a templom utczára nyíljék és toronydiszt öltsön. A beiktató közgyűlést a gyülekezet éneke és Antal Gábor püspök emelkedett szellemű imája előzte meg, a mely után Bóné Géza helyettes főgondnok rövid beszéddel megnyitotta a közgyűlést és igazolták a gyűlési tagokat. A főgondnok választására beadott szavazatok fölbontására kiküldött bizottság jegyzőkönyvét Németh István jegyző felolvasván, Hegedűs Sándor új főgondnokot díszküldöttség hívta meg a templomba, a hol zúgó éljenzés fogadta. Erre Antal Gábor püspök hosszabb beszédben, melyben Hegedüst az evangélium világi papjának nevezte, eskütételre hívta föl, a mit a „Jövel szentlélek" eléneklése előzött meg. Az eskümintát Körmendy Sándor papi főjegyző olvasta föl. Az eskü letétele