Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

A szilágyszolnoki ref. egyházmegye augusztus 27—28-án tartotta meg évi közgyűlését Tasnádon. A gyűlés legelső sorban is melegen üdvözölte Viski Pál esperest, a ki most töltötte be lelkészi szolgálata 40-ik évét. Egyben elhatározta azt is, hogy felterjesztést intéz az igazgazgató-tanáeshoz az iránt, hogy találja módját a kiváló férfiú érdemeinek szélesebb körben is méltánylásának. Fontosabb és közérdekűbb tárgyai voltak a gyűlésnek az előd és utód között felmerülhető vitás kérdések megoldásának szabályozása, továbbá a tanárválasztásra, a vallástanárokra és az egyházkerületi gyűlés szervezetének módosítására vonatkozó igazgatótanácsi tervezetek. A tanárválasztási szabályzatot; illetőleg a hármas kandidálás elejtése mellett a teljes szabad választás és a választásban az iskolai elöljáróság választási jogának biztosítása mellett foglaltak állást. A vallástanárságra nézve az volt a gyűlés véleménye, hogy a konvent megszorító rendelkezésének megszüntetése mellett a lelkészi oklevél elegendő kvalifikácziónak tekintessék. Végül tárgyalták az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásának kérdését is, s elhatározták, hogy annak sürgetése tárgyában felírnak az igazgató-tanácshoz. A tiszáninneni ref. egyházkerület ez évi közgyűlését, a mely lelkészavatással is össze lesz kötve, október hó 12-én kezdődőleg Mező-Keresztesen fogja megtartani. Az ungi ref. egyházmegye f. hó 2-án tartotta meg őszi közgyűlését Pályinban. A gyűlést megelőző istentiszteleten Nyitray Lajos iskei helyettes lelkész imádkozott. Legelső sorban elhatározták, hogy Kun Bertalan püspököt, 60 éves lelkészi szolgálata alkalmából feliratilag fogják üdvözölni. Azután elintézték néhai Szabó András esperes síremlék ügyét s kimondották, hogy a megmaradt pénzből képződött alap kamatait egy-egy Sárospatakon tanuló ifjú segélyezésére fordítják. Az egyházkerületi gyűlési képviselők megválasztása és az új lelkészek és tanítók beerősítóse után azt az indítványt tárgyalták, hogy nem volna-e helyén való, hogy a szept. 19-ki Kossuth ünnepélyen az egyházmegye képviseltessemagát? Az indítványt azonban oda módosította a gyűlés, hogy az emlékünnepélyt minden lelkész a maga gyülekezeti körében tartsa meg. 1

• • Az alsó-borsodi ref. egyházmegye közgyűlése f. hó 4-én Miskolczon folyt le. Az esperesi félévi jelentés után feleskették az újonnan választott tanácsbirót, Szalóczy Pál egyházm. főjegyzőt és az új világi aljegyzőt, dr. gróf Haller Józsefet; majd pedig a Nagy Ignácz lemondásával megüresedett pénztárnoki állást töltötték be id. Sólyom Gyulával. Tárgyalás alá vevón a kerületi lelkészi értekezlet ama megállapodásait, a melyek az egyházmegyét is érdeklik, elfogadták a kultusznak a liturgikus dolgokban egységesítését, a lelkészi fizetésnek 2000 koronában megállapítását ós az egyházlátogatási köröknek czélszerűbb beosztását. Ellenben napirendre tértek a lelkészi és tanítói terményfizetések pénzre változtatása és azon indítvány felett, hogy a tavaszi közgyűlés állandóan egy helyen tartassék. Kisebb belkörű ügyek elintézése után a kerületi képviselőket választották meg, és a tavaszi közgyűlés helyéül Gelejt jelölték ki. Egyházmegyei gondnok beiktatás. A nagyszalontai ref. egyházmegye folyó hó 4-én iktatta be atyja örökébe egyhangúlag választott új gondnokát, gróf Tisza Istvánt. A beiktató gyűlésen Széli Kálmán esperes üdvözölte az új gondnokot, a ki letévén a hivatali esküt, hosszabb beszéddel foglalta el székét. A személyi vonatkozások után rátért Tisza István az egyház helyzetének vizsgálatára is. Elismerte, hogy a helyzet nehéz és veszedelmeket is rejthet magában. De mégsem fél, mert bizik a magyar protestantizmus őserejében. A győzelem csak akkor lesz veszélyeztetve, ha az egyház, letérve az evangéliumi keresztyénség és a magyar prot. egyház hagyományos helyes útjáról, a felekezetieskedés és türelmetlenség terére lépne. Az egyház nehéz harczait nem a felekezetieskedés és a keresztyéntelen türelmetlenség, hanem a liberalizmus ós az evangélium fegyvereivel kell megharczolni. Végül az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása kérdéséről emlékezett meg, annak az ismeretes felfogásnak megfeleloleg, a melynek épen ő volt a szóvivője a legutóbi konventen. A zsinati előmunkálatok megindultak. Az egyetemes konventnek mint zsinatelőkészítő bizottságnak lelkészválasztási albizottsága, melynek elnökéül a konvent az időközben elhunyt Szabó János békés-bánsági esperest jelölte volt ki, a konventi elnökség felhívására augusztus hó 26- és 27-én Budapesten ülést tartott, melyen Baksay Sándor, Szilády Áron, Dávidházi János, Meczner Béla, Csorba Ede és Sass Béla (ez utóbbi mint előadó) albizottsági tagok vettek részt. A tanácskozásokat mint ideiglenes elnök Baksay Sándor vezette. Letárgyalták a 182 — 237. §-okat, melyeket a missziói lelkészek alkalmazásáról szóló szakaszszal meg kívánnak toldani; míg a helyettes és segédlelkészek alkalmazásáról és elhelyezéséről rendelkező szakaszt azzal az észrevétellel mutatják be, hogy ez vagy ide vagy az alkotmányi részbe volna beillesztendő a konvent által. Az özvegyi és kegyeleti évnek a tiszántúli és dunántúli kerületek által sürgetett egységes szabályozását a többség megvalósíthatónak nem találván egyszerűen fentartandónak véli 237. §-t. úgy, hogy Sass Béla albizottsági előadónak a törvényben leendő egységes rendezésről szóló javaslata, mely voltaképen a tiszántúli álláspontot akarja érvényre emelni, mint az Ő különvéleménye fog a konvent elébe kerülni. Az egyházak osztályozására és lelkészek minősítésére vonatkozó szakaszokat a többség a szabad választás elve alapján törölte s a választásnál csak annyi korlátot állít fel, hogy a segédlelkész még az oklevél megszerzése után, ha elégséges osztályzatú kót, ha jeles vagy jó osztályzatú egy évet köteles szolgálni. A horvát-sziavon területeken fekvő egyházak lelkészi állomásainak fizetési kiegészítése a bizottság összhangzó véleménye szerint, a közalap terhére folyósítandó. Az albizottsági előadó 76*