Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

gyakról, a közművelődési egyesületek, valamint az állam részéről is megfelelő jutalomban részesítendők. Ezzel kapcsolatban mondja ki, hogy azok a lelkészek és tanítók, a kik a mértékletesség érdekében számottevő sikert érnek el, hasonló módon jutalmazandók. Magasabb közoktatás, előadó dr. Jancsó Benedek, javaslata: Mondja ki a kongresszus, hogy a székelyföldi közép-és felsőiskolázás tárgyában szükségesnek látja a következőket : A) Középiskolák. 1. A kézdivásárhely—kantai róm. kath. és a székelykeresztúri unitárius gimnáziumok megfelelő állami segélylyel nyolczosztályú teljes gimnáziumokká fejlesztendők és a pedagógiai követelményeknek megfelelő épületekkel látandók el. 2. Tordán nyolczosztályú teljes, Gyergyó-Szent-Miklóson pedig négyosztályú állami algimnázium állítandó fel az odavaló polgári iskolák megszüntetése nélkül. 3. Marosvásárhelyt, vagy Udvarhelyt a székelység számára egy konviktussal (nevelőintézettel) összekötött hatosztályú felsőbb leányiskola állítandó fel, a mely a'mutatkozó esetleges szükséglethez képest leánygimnáziumi tanfolyammal is ellátandó. 4. Az újonnan állítandó áll. gimnáziumok mellé a helyi viszonyok követelményeinek megfelelő, ingyenes, félingyenes helyekkel ellátva, olcsó konviktusok állítandók fel. A régebbi középiskolák mellett már meglevő konviktusok, nevelő-intézetek, alumneumok állami segítséggel a szükséglet szerint kibővitendők és a nevelés igényeinek megfelelő színvonalra emelendők. 5. A tandíj és iskolázás egyéb terhei állami segítséggel mérséklendők. B) Főiskolák. 1. A róm. kath., ev. ref. és unitárius egyházak ama Kolozsvártt levő intézetei és intézményei, melyek az egyetemi hallgatókat teljes ellátással, benlakással vagy más módon támogatják tanulmányaik ideje alatt, kellő állami segítséggel fejlesztendők és kibővitendők. 2. A kolozsvári és budapesti menza akadémikák akként segélyzendők államilag, hogy a székelyföldi tanulók a lehető legnagyobb számban vehessék igénybe azok jótéteményeit. 3. A budapesti műegyetemen, állatorvosi főiskolán, a keleti kereskedelmi tanfolyamon, rajztanárképző intézeten, festészeti és zeneakadémián, a selmeczbányai erdészeti és bányászati főiskolán több ösztöndíj alapítandó, hogy e szakmában is kellő számú székely ifjúnak tétessék lehetővé a tanulás. 4. A székelyföldi középiskolák tanárainak számára legalább is három utazási ösztöndíj alapítandó, hogy a törekvőbbeknek lehetséges legyen magokat valamelyik külföldi egyetemen tudományszakukban bővebben kiképezni. 5. A technikai, orvosi fakultások és felsőbb művészeti intézetek végzett jelesebb tanulói szániára is alapítandó a mutatkozó szükséglet arányában egynehány ilyen utazási ösztöndíj. 6. A magasabb tudományos képzettség megkedveltetése, fejlesztése és állandósítása szempontjából szükséges lenne állami segítséggel a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárt, a sepsi-szentgyörgyi Székely Muzeum-ot, a legutóbb alakult Udvarhelymegyei Muzeum-ot s a Csík-Szeredában alapítandó Csíkmegyei Muzeum-ot kellő színvonalon álló vidéki múzeumokká fejleszteni s a helyi középiskolákkal szorosabb kapcsolatba hozva, a közművelődés mindmegannyi forrásaivá tenni. Megyénként ily módon bizonyos magasabb fokú közművelődési középpontok alakulnának, a melyekből kiindulva s a melyeknek körében a székelység tudománynyal foglalkozó egyénei csoportosulva, megindítói és vezetői lehetnének a népegyetemi előadásoknak, az úgynevezett University Extension tevékenységének. MISSZIÓÜGY. Egyesületi jubileum. A budapesti reformátusok első közművelődési betegsegélyző és temetkezési egylete f. hó 7-én tartotta meg 10 éves fennállásának örömünnepét. Lapunknak egykor fényes tollú munkatársa, barátjainak s egyházának kora sírba hanyatlott reménysége, boldogult Hamar Andor volt budapesti segédlelkész nemes szivében született meg az egyesület alakításának gondolata s az őt annyira jellemző zajtalan, de fáradhatatlan és kitartó munkásság hozta össze azt a kis sereget, a mely e gondolat megvalósításában neki segédkezett. Könyeket termő öröm töltötte be szivemet, mikor ez ünnepélyen a mi népünk szép jellemvonásának bizonyságát láttam, azt, hogy nem felejti el, hálás szívvel Őrzi évek multán is az olyannak emlékét, a ki őt szerette, a ki vele jót akart. Az ünnepélyes díszközgyűlésen úgy nyitották meg az egyesület egyszerű tagjai Hamar Andornak emlékét, mint valami felejthetetlen testvérét, egyszerű szóval, meleg érzéssel szólván az egyesület alakitójáról. Nemcsak azért időzöm e szép és megható emlékezésnek hosszabb — legalább a rendes gyűlési tudósítások méretein túlterjedő leírásánál, mert nekem is jól esik megújítani a jó barátnak emlékét, a ki egy atyának komoly szeretetével tudta tanítani barátjait, a ki ifjúságának lelkesedni tudása mellett törhetetlen akarattal s a véneknél is ritka bölcseséggel ékeskedett; hanem azért is, mert ez az ünnepély megszívlelendő tanulságot hirdet, hogy t. i. nem marad hatástalan a szeretet, nem vész el nyomtalanul a jóakarat; a fáradságot, a melylyel a mustármag hintése jár, eredmény koszorúzza, s a ki erősen és mozdulhatatlanul áll és bővölködik az Urnák dolgában, annak munkája nem hiábavaló; másfelől az embert nagygyá, még haló porában is felejthetetlenné lelke, szíve nemessége teszi. Közművelődés és betegsegélyző egyesület alakult ezelőtt tíz esztendővel s Hamar Andor, a kinek sírja felett most tíz éve nagy püspökünk méltán siratta Timotheusát, az egylet czíniébe találóan foglalta össze az evangéliumi lelkipásztor s az ev. keresztyén életének egész programmját: a hit, az ismeret, a lelki kincsek terjesztésében a világosság, a művelődés, a lelki s erkölcsi haladás szolgálatát; a vigasz, a fájdalmak enyhítése, az aggodalmak eloszlatása, a gondok terhének könnyítése, a betegápolás és segélyezés terén az egyházi közösség buzdító hatása alatt a szeretet, a jótékonyság gyakorlását. Ha a rövid, tíz esztendős múltra visszatekintek, ismerve az egyesületet alakulásától kezdve, egyfelől arról adhatok számot, hogy a közművelődés terén a téli hónapokon minden második vasárnap tartani szokott családias színezetű összejöveteleken a bibliát olvasva, az egyház történetét ismertetve, a társadalmi kérdéseket s ezek megoldására a módokat fejtegetve nem hiábavaló munkát végezett; tagjai sorából énekkart szerve-76