Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

well uralma, daczára a pártok ellenséges magatartásának és törekvéseinek, bizalomra talált és gyökeret vert a nép lelkében. Clarendon másutt ezt mondja: Cromwell a királypárt tervbe vett megsemmisítését a leghatározottabban ellenezte és Cromwell bölcs körültekintése, lankadatlan lelkesedése és nagy tettereje nélkül Angolország a forradalmi párttörekvések által darabokra szakíttatott és a teljes anarchia veszedelmébe elült volna. Cromwell tisztelői, az angol Milton, a skót Carlyle és a franczia Guizot még melegebb hangon emlékeznek róla. Milton így ír 1654-ben: „Te, országunk megszabadítója, szabadságunk kivivója és megszilárdítója, őrizőnk, védelmezőnk, maradandóbb és felségesebb nevet mást nem vehetsz fel, miután munkásságoddal nemcsak királyaink tetteit, hanem még monda-hőseink életét is messze felülmultad." Carlyle annyira beleélte magát a hősök korába és jellemébe, mintha kortársuk lett volna, s bár úgy tetszik, mintha lelkesedésének égő tüzében sokszor bőkezűen, szinte mértéktelenül adná a magasztalást, mégis munkáját elsőrendű, alapforrásnak kell tekintenünk mindazokra nézve, a kik Cromwell életének és működésének tiszta képét akarják nyújtani. Ugyanily alapokon nyugszik, de részletesebben kidolgozva, Guizot Cromvvell-életrajza. Carlyle és Guizot között áll a Ranke Cromwellje ; tulajdonképen csak egy töredék ez Ranke angol történetéből, a melyben többet foglalkozik a forradalmi eseményekkel, mint vezetőjének életével, de azért a ki Cromwell életét tanulmányozza, nagy mulasztást követne el, ha Ranke munkáját mellőzné. Mommsen ítélete Cromwellről a következő : Természetes, hogy Caesar később is inkább államférfiú maradt, semmint hadvezér, hasonlólag Cromwell, a ki egyébként bármily kevésbbó látszik is hasonlítani mint puritán vezér a könnyüvérű rómaihoz, mégis fejlődésében, czéljaiban és sikereiben minden államférfiúi nagyságok között legközelebb áll Caesarhoz.1

A mint a Cromwell serege által kivívott eredményeket piaezra vitték, hogy Károly ágyasait eziezomázzák, mondja Macaulay, az igaz lelkek ahhoz emelkedtek gondolataikkal, a ki sohasem engedte meg, hogy Angolország másé legyen, mint önmagáé. Cromwell neve, mondja Merle d'Aubigné, mint Numáé fenmarad, mert megszemélyesítése e név egy nagy vallásos szellemnek és egy nagy nép szabad törvényalkotásának. Talán az egyetlen ember a történelemben, írja Guizot, a ki a legkülönbözőbb és legellentétesebb viszonyok felett uralkodott és minden irányban kielégítőleg hatott. Azt is természetesnek találjuk, hogy Cromwell őszinte vallásosságát hibás szempontokból igyekeztek felfogni és megmagyarázni. Kortársai és a későbbi írók közül némelyek úgy tüntették őt fel, mint Istentől küldött és általa kiváltkópen megajándékozott kegyes férfiút, a kit a gondviselés állított a hatalmi polezra. Helytelenség 1 1 Mommsen ítélete is azt bizonyítja, hogy még a legnagyobb történetírók sem igen foglalkoztak Cromwell katonai egyéniségével. Cromwell nem várt jeleket és csodákat; volt erős, megingathatatlan hite, hatalmát, becsületét küzdelem árán vívta ki és győzelmei mellett a hatalmi törekvés tisztán függ össze lángelméjének teremtő erejével. Hoenig Frigyes után Molnár János. BELFÖLD. Valláserkölcsi és iskolai élet a székely kongresszuson. Lapunk olvasói előtt tudvalevőleg aug. 28—30. napjain Csík-Tusnád fürdőn, a kormány, az 0. M. G. E., az E. M. K. E. és más számos közgazdasági és kulturális egyesület közreműködésével, székely kongresszus tartatott. Ennek közelebbről kiadott részletes programmjából közöljük egyházunkat érdeklő következő adatokat. Valláserkölcsi élet és teendői : A róm. kath. egyyáz érdekében, előadó Pál István javaslata: Mondja ki a kongresszus, hogy : 1. a székelység javának előmozdítására nagy befolyással lévén az, hogy azok, a kik élén állanak, egymással békességben éljenek, nemcsak kívánatos, hanem egyenesen szükséges, hogy az egyházi és világi elöljárók egymással kezet fogva működjenek a nép javának előmozdítására; 2. a kepe nagy és igazságtalan lévén a székely népen és ok lévén arra, hogy a lelkipásztor és hívei közt folytonos keserűség legyen: a nép válláról leveendő, még pedig úgy, hogy azt az állam a tized módjára váltsa meg. Mert bármily természetű is a kepének eredete és történeti fejlődése, de az bizonyos, hogy mint állandó köteles szolgáltatás jogi természetére nézve következményeiben a tizeddel egyenlővé vált. A kepéző egyházközségek hívei így adójukkal egyformán járulván a tized kártalanításához: igazságos, hogy a kepe megváltása is államilag történjék országos alapból. Ezért a kongreszszus intézzen felterjesztést a kormányhoz és illetve törvényhozáshoz. ED. ref. egyház érdekében, előadó Nagy Károly kolozsvári theol. tanár javaslata: Mondja ki a kongresszus, hogy: 1. a székely nép valláserkölcsi életének intenzivebb és extenzívebb gondozása érdekében szükségesnek tartja: a) lehetőleg a teljes munkaszünetet vasárnapokon és sátoros-ünnepeken, ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, hivatali stb. munkára nézve: b) lehetőleg teljes tilalmát e napon mindennemű szeszes italok kiárusításának; c) kötelezését az olyan ipari vállalatoknak, melyek 30-nál több olyan egyvallású egyént foglalkoztatnak, kik a telepen lakva, 5 kilométernél messzebb esnek felekezetük legközelebbi templomától, miszerint tegyék lehetővé, hogy a telepen alkalmas helyiségben legalább havonkint egyszer vallásuk szerinti istentiszteletben vehessenek részt. 100, vagy több ilyen munkás számára a vállalat minden két hétben tartozzék ilyen istentiszteletet tartani. Más vallásos szertartások (temetés, esketés, keresztelés, betegek úrvacsoráztatása) szüksége esetén a legközelebbi egyházközségben hivatalosan megállapított stóla díjon felüli kiadást (ú. m. a lelkész napi- és fuvardíját) a vállalat tartozzék pótolni; d) a vadházasságban élők az