Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-24 / 34. szám

3. Középisk. ösztöndíjak Folyamodott 21; kapott tizenegy 100—100 kor.-t. 4. Tanító-, tanítónő- és kisdedóvónőképző ösztöndíjak. Folyamodott 25; kapott 17 100—100 kor.-t. 5. Felső kereskedelmi, felsőbb leányisk., ipar- és polgári iskolai ösztöndíjak. Folyamodott nyolcz; kapott hat 100—100 kor.-t. 6. Segélydíjak. Folyamodott 45 tanítói család, de csak 24 részesült 100—100 kor. segélyben. 7. Szabad asztalok (ingyen ebéd). Részesült 137 vidéki tanuló. Ezen évi ingyenebéd értéke 13,000 frt = 26.000 kor. Ebből a rövid kimutatásból látható, hogy 44 tanulónak 4600 kor. ösztöndíjat, 24 tanítói családnak 2400 kor. segélyt, összesen 7000 koronát juttatott s így 68 tanítói család gondjait enyhítette az Eötvös-alap Vallásra nézve a 44 ösztöndíjas között volt: 15 r. k., 11 ág. ev., 12 ev. ref., 1 unit. és 5 izr. A 24 segélyezett között: 12 r. k., 4 ág. ev., 3 ev. ref., 1 unit. és 4 izr. Az ingyen ebédelő 137 között; 73 r. k., 24 ág. ev., 20 ev. ref., 4 gör. kath., 16 izr. Az egyesület vagyona 1901. júl. 30-án kimutatva 354,297 kor. 40 fill. volt. A lefolyt 26 évi működés eredményét kutatva, az Eötvös-alap számadásai a következő adatokat mutatják. Fennállása óta 393 esetben nyújtott segélyt, 594 esetben pedig ösztöndijat és 608 tanuló számára szerezte meg Budapesten az ingyen déli ebédet s így mindössze 1595 tanító családot részesített áldásában. Az eddigelé nyújtott jótétemények értéke — bele nem számítva a „Tanítók Házá"-ban kapott kedvezményeket — pénzben kifejezve jóval meghaladja a kétszázhuszonötezer koronát. Az alap tőkésített vagyona ez idő szerint ugyan 263,221 kor. 18 fill., de lehetne az már egy millió is, ha a lefolyt 26 év alatt minden egyes néptanító hozzájárult volna lietenkint azzal a két krajczárral, illetőleg 1899 után azzal a hat fillérrel, melyet tőle az alapszabályok értelmében kértek a lelkes ügyvivők. Mikor látja hát eljöttnek az időt Magyarország néptanítósága arra nézve, hogy saját maga érdekében teljes létszámmal tagja legyen az egyesületnek és meghozza a kartársi közérzület áldozatát? Hinni szeretjük, hogy ez az idő már nincs messze ! Szeretjük hinni, hogy kivált protestáns tanítóink — kik panaszkodnak, hogy a felekezeti közalap s egyik-másik egyházkerületi vagy egyházmegyei segélyalap jótéteményeiből ki vannak zárva — ennek az önsegélyezés elvén leghumánusabb alapokra fektetett Eötvös-alap egyesületnek tömegesen, egytől-egyig tagjai lesznek. Hiszen magukra, özvegyeik, árváik s hátramaradottjaik részére több anyagi és erkölcsi támogatást, jótéteményekben és felsegélésekben való részesedést stb. hol kapnak egyebütt? Főleg, ha még ideveszszük a „Tanítók Házai"-nak értékekben kiszámíthatatlan jótéteményeit, a miről a jövő czikkünk fog szólani. (Sepsi-Szentgyörgy.) Benke István, ev. ref. főgimn. tanár. (Vége köv.) TÁRCZA. Az ó-katholikus reformmozgalom. Abból az alkalomból, hogy az ó-katholikusok V. nemzetközi kongresszusukat a hollandi, svájczi, német ós osztrák érsekek, illetve püspökök közreműködésével aug. 5—8. napjain Bonnban tartották, időszerűnek tartjuk az ó-katholikus reformmozgalom jelentőségéről egyetmást elmondani. E mozgalom a megtisztultabb kath. egy háziasságnak a modern műveltséggel s a haladó kulturával való összeegyeztetésére törekszik. Főbb képviselői, mint Weber püspök Németországban, Herzog püspök Svájczban és főleg Schultze, a nagy kánonjogtudós tiszteletet parancsoló egyéniségek a mai német kath. világban. A kath. egyház regenerácziója s a Rómától ment keresztyén egyházfelekezeteknek az őskeresztyénség alapján való egyesítése máig is egyik legfőbb gondját képezi az ó-kath. reformmozgalomnak. E tekintetben rokonszenvünket vele szemben meg nem tagadhatjuk s jövendő boldogulását határozottan óhajtjuk. Máig is küzd a mozgalom az ultramontanizmus és a klerikálizmus ellen. Résen áll azokkal a modern obscuri viri-kel szemben, a kik lelkiismereti szabadság helyett szolgai alávetettséget, vallásos hit helyett babonát, lélekben és igazságban való imádás helyett vallási korlátozottságot és bigotteriát és hazafiság helyett ultramontanizmust hirdetnek és gyakorolnak az egyházban. Fölveszi a küzdelmet a vallásos igazság és világosság érdekében mindazokkal szemben, a kik a műveltek vagy műveletlenek között a vallási materializmus vagy a közönyösség hívei. Ez oldalról tekintve a reformmozgalom a protestantizmus rokonszenvére és támogatására is való és érdemes. Legfőbb protestáns védői az irodalomban Beysehlng és Nippold. Eddigi történetének hű rajzát Schultze adja „Az ó-kath oliczizmus" cz. müvében. Egyik legkiválóbb történettudósa Friedrich tanár Münchenben a vatikáni zsinatról szóló nagy művével. Döllinger nyomán a vatikáni dogma által szentesített ultramontanizmus az ő küzdelmének egyik legfőbb tárgya. A vatikánum győzelme az ultramontanizmus diadalával s a szellemi és lelkiismereti szabadság leigázásával azonos. Az ó-katholikusok szerint Róma egyháza a vatikáni dekrétumok kihirdetésével eretnekségbe, illetve az ős keresztyén igazság meghamisításának bűnébe esett Az őskeresztény katholiczizmus az ő ideáljuk. Döllinger jellegzetes szép szava szerint az ó-kath. reformmozgalomnak magasabb hivatása és mélyebb jelentősége abban van, hogy 1. bizonyságot tegyen a pápai hatalom és csalhatatlanság modern tévtanaival szemben az ősker. igazságról, hogy 2. minden babonától, tévelygéstől és uraloinvágytól ment ker. egyháziasságnak egyengesse az útját a kath. egyházban s 3. hogy az eddig is szétszakadozott ker. egyházfelekezeteknek jövendő egyesítését munkálja s előkészítse nagy ker. unió eszméjét a különböző egyházak és vallásfelekezetek között. Ennyiben e mozgalomnak nem csupán vallási, hanem fontos népjogi és felekezetközi jelentősége is van, a melyet a tudományban az ú. n. összehasonlító vallástan is hivatva lesz előkészíteni. Téved tehát Khrhard és más német reform, katholikus, a midőn az ó-katholiczizmust „jelentéktelen eretnekség"-nek deklarálják. Az a mozgalom, a mely a maga híveihez Döl! ingert, Langent, Reuscht, Scultét, Friedrichet és Melzert számítja, jelentéktelennek épen nem mondható. Ma, hogy a reformeszmék a német kath. tudós világot is kezdik meghódítani, az ó-kath. reformmozgalom is nyert a maga jelentőségében. Abban találkozik Ehrhard reform-katholiczizmusa az ó-kath. reformmozgalommal, hogy mindkettő egy az önző ultramontán politikai czéloktól ment vallásos egyháziasságra és theologiára törekszik. Közöttük a különbség csak az, hogy Ehrhardék liberális katholiczizmusa az egyház legfőbb tantekintélye érdekében ragaszkodik a vatikáni dogmá-