Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

által fentartott konviktusba 130 korona évi díjért minden tanló felvétetik; az élelmezés elégséges és egészséges ebédből és vacsorából áll. Reggeliért külön kell fizetni. A konviktusi díjat az igazgatóság szedi be négy részletben: beíráskor 40 koronát; újévkor, húsvétkor és az iskolai év végén 30—30 koronát. 10. Az iskolai díjak a következők : a) Újonnan jött tanuló beírás díja 2 korona. b) Egész évi tandíj 28 korona, mely két részletben is fizethető : beíráskor s február hó 1-én. c) Az országos nyugdíj alapra 6 korona fizetendő. KÜLÖNFÉLÉK. * Klerikálizmus és törvénytisztelet. Köztudomású, hogy a bíróság előtt tanúskodni mindenkinek polgári kötelessége, a melyre a biróság a tanúskodást ok nélkül megtagadót pénzbirsággal, sőt fogházbüntetéssel szoríthatja. A mult napokban történt, hogy egy válóperben az egyik fél, Szabó József abdai róm. kath. plébánosra hivatkozott mint tanura Az „ecclesia militans" ezen buzgó híve azonban abból az okból tagadta meg a vallomástételt, mert ő „mint róm. kath. lelkész házassági bontó perben polgári bíróságnak illetékességét el nem ismeri." A soproni törvényszék nem fogadta el ezt a perrendben nem gyökeredző illetékességi kifogást és kimondta, hogy a plébános köteles vallani. Kíváncsiak vagyunk, vájjon a plébános levonja-e nagyhangú elvi kijelentéséből a következményeket és kész-e magát esetleg becsukatni „ad majoréin Dei glóriám ?" * Egy meggondolandó eset. Az „Erdélyi Protestáns Lapból" olvassuk a következő figyelemre méltó esetet. Egyik kolozsvári s.-lelkész beszélte nekünk a következő esetet: A napokban egy fiatal párt esketett. A vőlegény ev. ref., a menyasszony róm. kath. vallású volt. Korábbi együttélésükből egy leánygyermekük született, kinek leendő törvényesítéséről beszélgetve, szóba hozatott a még születendő gyermekek vallása is, azt mondta a vőlegény, hogy ő ós menyasszonya közös megegyezéssel kinyilatkoztatták a helybeli anyakönyvvezető-helyettes előtt, hogy születendő gyermekeiket az atya vallásában kívánják neveltetni, s kérték, hogy a követendő eljárásra adja meg útbaigazításait. Es az anyakönyvvezető helyettes meg is adta oly formán, hogy utasította őket, hogy a házasság megkötése után egy héttel hivatalában jelentkezzenek. Ez az a meggondolandó eset. Az ifjú pár, ha a lelkész föl nem világosítja őket, egy hét múlva meg is jelent volna az anyakönyvvezető-helyettes előtt, aztán az megmagyarázta volna nekik, hogy az 1894: XXXII. t.-cz. 1. és 2. §-ára tekintettel szándékuk végrehajtásában épen egy hetet késtek. — De bizony ők már nem mennek el, mert a lelkésznek is volt gondja betanítani őket az idézett törvény 3. §-ára, mert hát az mégis csak valami, mikor egy hivatalnok ilyen ravasz furfanggal szolgálja a róm. kath. térítgetési propaganda érdekeit, mintha csak külön fizetést húzhatna érette! — Ez az eset napvilágra jött. De ki tudja hány maradt sötétben ? mert a becsületes, egyenes utakat kedvelő református papságnak hogyan juthatott volna eszébe az, hogy még ily vétkes üzelmek is vannak, melyekkel erősségeit ostromolják, s melyekkel szemben szintén kemény harczot kell vívnia ? 1 — Résen legyünk ! Egyházkerületi közigazgatási államsegély. Szinte biztosra vehetjük, hogy protestáns egyházunk megkapja ezt a segélyt az állampénztárból. Megerősít bennünket ebben a Magyar Állam legutóbbi czikke, a mely telve van féltékenységi kirohanásokkal. Úgy látszik, érzi, hogy máskép lesz ezentúl. Általában pedig az egész czikken meglátszik a kétszinűség. Először nekimegy a protestáns egyháznak s megvádolja, hogy jogtalanul kéri az újabb államsegélyt. ,Nem tartjuk elvileg megegyezhetőnek azt, hogy a vallási tekintet nélkül befolyó állami adóból az egyik felekezet tetemes segélyt élvezzen, míg a másiknak épen elvonás, jogcsorbítás a része". Ezt meri mondani az az egyház, a mely hazánkban, a mely már évszázadok óta nem négyszázezer koronát, de milliárdokat élvez — az ország birtokaiból, és pedig az utóbbi századok óta a nélkül, hogy erre rászolgált volna. Mi, protestánsok, minden állami segély nélkül tartottuk fenn intézetünket, pedig ezekkel is az államot szolgáltuk. De a M. Á. nem hiába klerikális lap. A míg egyrészt így megvádolja a pretestáns egyházat, ugyanakkor másrészt, áhítatos szemforgatással, kegyeskedő, malasztteljes szavakkal fordul a protestáns nép jó szivére s azt mondja: ne kérjünk segélyt, ne kényszerítsiik a szegény népet kivándorlásra. Oh, oh, sancta simplicitas! Tehát mi üzzük ki a magyar népet? Mi, a kik épen a törzsmagyarságnak, a protestáns híveknek terhén óhajtunk segíteni azzal, hogy az amúgy is túlságos nagy állami adó mellett ólomsúlyként rájuk nehezülő egyházi adót akarjuk leszállítani. Nem ez a hét krajczár terheli meg az ország szegény népét, nem a protestáns egyház segélye czímén adandó összeg üzi ki a népet Amerikába, hanem az, hogy a száz és százezer hold földdel bíró római katholikus püspökök, káptalanok: annak nyomorult népnek most az aratás idején is, csak negyven krajczár napszámot adnak. Ezen gondolkozzék a M. Á. Mi, protestánsok jól tudjuk, mi a mi népünk baja; épen ez bírt minket arra, hogy végre fenhangon követeljük jogainkat. S erről nem is mondunk le ; nem, még akkor sem, ha ezt a M. Á. ajánlja is. * A magy. kir. államvasutak igazgatóságának értesítése szerint kereskedelemügyi magy. kir. miniszter úr O nagyméltósága rendeletéből a ruma-klenaki helyi érdekű vasút vonalán fekvő „Klenak-Sabac" állomás „Klenak"-ra változtatgatott. Pályázati hirdetmény. A kecskeméti ev. ref. jogakadémián a jog- és államtudományi bevezetés, a magyar közjog, a tételes európai nemzetközi jog és a politika tanszéke megüresedvén, e tanszékre ezennel pályázat hirdettetik.