Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

BELFÖLD. Lap szemle. A Dunántúli Prot. Lapban, a 19-dik számban Kis József szerkesztő fejezi be a zsinati törvények reformjára vonatkozó észrevételeit. Ez utóbbi czikkében a konvent tagjainak tanügyi férfiakkal szaporítása és az egyetemes tanügyi bizottság évről-évre összeülésének kérdéseivel foglalkozik. A tanügyi hizottság évenként való ülésezését nemcsak hogy nem kívánja, sőt olyan czentralisztikus törekvésnek tartja, a mely az alsóbb fokú tanügyi hatóságok jogainak csorbítását vonhatja maga után. Beteges állapot az, hogy az utóbbi időben az egyetemes tanügyi bizottság olyan dolgokat végez, a melyeket tulaj donképen az egyházkerületi tanügyi bizottságoknak kellene végezniök. Még most csak úgy tűnik ugyan fel a dolog, mintha az egyetemes tanügyi bizottság csak szives készségből mentené fel az egyházkerületeket a kötelesség alól; de ebből a szives készségből idők folytán olyan jogigények fejlődhetnek, a melyek a kerületek jogait csorbítják meg. Helyesli ugyan, hogy a kerületeken a közép- és népiskolák nagyobb képviselethez jussanak; de azt, hogy ugyanezen elvből kifolyólag a konvent tagjai is szaporíttassanak, — nem kívánja, főként költségkimélési szempontból. —- A lap további részében Vargha Kálmán szemlélődik (s szemlélődését folytatja a 20—23. számokban is) az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása kérdésének képviselőházi tárgyalása felett; Csomasz Dezső pedig, D. Witz után közöl egy igen figyelemreméltó tanulmányt „A mi keresztyénségünk" czím alatt, s ezt a 20-dik számban végzi be. — A 20-dik szám, a pünkösli vezérczikken kívül tovább folytatja a fentebb említett két közleményt, s azon kívül Barcsi József főgimnáziumi tanárnak, olaszországi tanulmányútjáról készített érdekes naplójegyzeteinek közlését kezdi meg, s folytatja azt az ismertetés alá felvett 24-dik számig — A 21-dik számban Kis József szerkesztő ír a reverzális ügyről, s ellentétben a konvent ismeretes határozatával, az 1868 : 53. t.-cz. 12. §-ának visszaállítását kívánja, s azt a reményét fejezi ki, hogy az egyházkerületek nem fogják abba hagyni a törvény visszaállításának sürgetését és törvénybiztosította joguknál fogva külön-külön fognak felterjesztéseket intézni e tekintetben a kormányhoz. — Ez a reménység is mutatja, hogy legutóbbi egyetemes konventünknek a zsinati tárgyak ügyében hozott határozatai sok tekintetben eltérnek az egyházi közvéleménytől. Akármiként tekintsük is ezt a körülményt, s akár a konvent, akár az egyházi közvélemény pártján állunk is, — mindenképen beteges állapotot jelez, a mely semmiképen sem szolgálhat egyházunk javára. A 22-ik számban szintén Kis József írt vezérczikket a kerületi egyházi értekezlet érdekében. Látva az erdélyi egyházi értekezlet iránt tanúsított nagy érdeklődést s ezzel szemben eltűnődve azon a részvétlenséget, a mely a dunántúli kerületi egyházi értekezletet kiséri, keresi ez utóbbinak okát, s abban véli megtalálni, hogy az értekezlet a kerületi gyűlést megelőzőleg, oly időben szokott megtartatni, a mikor a gyűlési tagok egyéb dolgok előkészítésével vannak elfoglalva. Ezzel a gyakorlattal szemben a kerületi gyűléstől független vándor értekezletek tartasat ajánlja. Igazat adunk czikkírónak, mert bizony a Dunamelléken is tapasztaljuk, hogy a kerületi gyűlés ideje nem igen alkalmas, az értekezlet megtartására. A vándor értekezletekkel nagyobb érdeklődést lehetne felkelteni, mind a lelkészekben és tanítókban, mind a nagyközönségben. Pedig az egyik legfőbb czél az kellene, hogy legyen, hogy az egyházi élet folyását figyelemmel nem igen kisérő, vagy kisérhető nagyközönség érdeklődését felkeltsük. Azokat a czélokat, a melyek felett az értekezleteken tanácskozunk, csak úgy érhetjük el, ha munkatársainkká meg tudjuk nyerni egyházunk közönségét. Jó volna ezért, ha a dunamelléki egyházkerületi értekezlet vezető fórfiai is gondolkodnának az értekezlet népszerűsítése felett. A 23-ik számban V—s „Élethossziglan vagy tíz évre ?" czím alatt a felett elmélkedik, hogy melyik volna helyesebb az espereseket élethossziglan választani, vagy pedig 10 évenként restaurálni'? Végig fejtegetvén a két vélemény mellett és ellen felhozható argumentumokat egyik mellett sem foglal állást, — a mi bizony elég különös. Ilyen módon ezt a fontos kérdést sohasem lehetne megoldani; legfeljebb a mai állapotban lehet hagyni s aztán .... kinek a pap, kinek a papné. A 24-dik szám Hegedűs Sándort üdvözli főgondnokká megválasztása alkalmából; majd pedig a pápai főiskola tanári karnak az egyházi törvények iskolaügyi része revíziójára vonatkozó véleményét kezdi közölni. Ujabb §§-ként fel kívánnák vétetni a törvénykönyvbe, hogy a kerületi gyűlésen nyerjen helyet a gimnázium igazgatóján kiviil a tanári karnak egy választott képviselője. Az egyetemes konvent tagjai közé vétessék fel a kerületi középiskolai tanári karok két képviselője, akként, hogy minden évben más-más] kerületből küldetnének a képviselők. Az egyik évben Tiszántúl küldene kettőt, a másik évben Erdély és Tiszáninnen egyet-egyet, a harmadikban Dunamellék és Dunántúl egyet. Az egyházkerületi főgondnok és püspökválasztásnál minden középiskolának és akadémiának legyen egyegy szavazata. A más tanintézeteknél, vagy a vallástanárnál a lelkészi állomáson rendes minőségben eltöltött évek a korpótlék folyósításánál számíttassanak be. A tanár betegsége esetén egy évig a fentartó testület gondoskodjék a helyettesítésről. A fizetési fokozatok eltörlésével a korpótlók legyen öt ízben 400-—400 korona; a torna- ós énektanárok részére, fizetésök arányában szintén korpotlék biztosítandó. —r. —n