Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

sáért fizet évenként 40 koronát; ez évenként kitesz 77,960 koronát. A dunamelléki kerületben van 718 leány-és fiókegyház, a dunántúliban van 69; a tiszáninneniben 108; a tiszántúliban 1100; az erdélyiben 793; összesen 2788. Vegyük, hogy ezen egyházak épületeik biztosításáért nem többet, csak 20 koronát fizetnek évenként; ez kitesz 55,760 koronát. Az anya- és leányegyházak kifizetnek e szerint évenként: 133,720 koronát. A helyett, hogy az egyházak e nagy összeget a különböző biztosító társaságok zsebeibe fizetik be, nem lehetne azt az egyetemes egyháznak megtartani ? Nem volna helyesebb és gazdaságosabb, ha az egyetemes egyház házilag kezelné összes épületeinek biztosítását? A különböző biztosító társaságok, mint tudjuk, mint virágzanak, pedig az igazgatásnak horribilis, — a hivatalnokoknak nagyon jó fizetést, az ügynököknek pedig tekintélyes perczentet fizetnek, a mely kiadások a házi kezelés mellett nagy részt elmaradnának. Nem kívánok én ingyen munkát senkitől, de nem is volna szükséges, mert ha a társaságok a nagy fizetésű hivatalnokok mellett is évenként nagy jövedelmet, illetve szép hasznot tudnak felmutatni, akkor a házilag kezelt egyházi épületek biztosítását vezető emberek is, kell, hogy biztos és szép fizetést kapjanak. Én a biztosítási ügykezelést következőleg rendezném: a központban: Budapesten volna az egyetemes egyháznak két hivatalnoka, a kik az ügyre vonatkozó minden munkát elvégeznének. Ezeknek fizetésük lenne mondjuk 6000 korona. Egy irodahelyiség 800 korona, aprólékos kiadások 200 korona; összesen 7000 korona. E két hivatalnok mellett minden egyházmegyében vagy az esperes, vagy más lelkész megbízatnék az épületek összeírásával, a biztosítandó összeg feljegyzésével és a központba való beküldesével. Van összesen 59 egyházmegye; s így az összeíró, az adatokat beszolgáltató esperes, vagy más lelkész, mondjuk, kapna e munkáért évenként 100 kor.-t, a mi kitesz 5900 koronát. Az esetleges tűzeset alkalmával szintén az esperes, vagy más lelkész bízatnék meg a kár felvételének a központba beküldésével, a mikor bizonyos napidíjban részesülve. Tegyük fel, hogy egy évben van 100 tűzeset; — 5 korona napidíjat számítva, kitesz 500 koronát; tehát az összes egyházak biztosítási kezelése kitenne 13,400 koronát. 13,400 korona kezelési költségen kivül, tegyük fel, hogy évenként a tűzkár kitenne 60,000 koronát; összes kiadás lenne 78,400 korona. Hogy az esetleges károkra sokat vettem fel, kitűnik a tapasztalatból, mert tudjuk, hogy mily ritka eset az, a mikor a templom és más középületek is leégnek egy-egy községben, vagy városban. De maradjunk meg a fenti számok mellett, s így kitűnik, hogy a biztosítási befizetésekből az egyetemes egyházn'ak megmaradna évenkéet 60,300 koronája és ennek mondjuk 5%> kamatja: 3000 korona, tehát 63,000 korona. Ha az egyetemes egyház 50 éven át 63,000 korona hasznot tesz félre évenként, az 50 év múlva kitesz 3.150,000 koronát, a mikor e tőke kamatja nemcsak fedezné az összes kiadásokat, s felmentené az összes egyházakat a biztosítási díjak fizetése alul, hanem tekintelyes összeg maradna az egyetemes egyház sajátjául, a melylyel szintén sok jót lehetne eszközölni. Azon felmerülhető kérdésre, hogy az egyetemes egyház, mivel nyújtana garancziát az egyes egyházaknak, azt jegyzem meg, hogy semmivel mással, mint erkölcsi tőkéjével, mert a befizetett összeg bizonyára mindig nagyobb lenne, mint az esetleges károkért kifizetendő összeg. Az eszme, melyet a nyilvánosság elé viszek nem új; nt. Koncz Imre esperes úr sokszor hangoz! atta azt, hogy a dunamelléki egyházkerületünk mondja ki a házilag kezelendő tűzkárbiztosítást, sürgetésének azonban nem lett eredménye. Ha a zsinat törvényhozásilag intézkednék az ilynemű biztosítás megvalósítását illetőleg: oly pénzforráshoz jutna, a melynek áldását szétáraszthatná szegény népünk között, mert a befolyandó fizetéseket olcsó perczent mellett kiadhatná a takarékpénztárakra szoruló egyházaknak és híveknek, s kiszabadítaná azokat a takarékpénztárak karmai közül. Keresztesi Samu. Egyházi adózásunk reformj a es a zsinat. — Dányi Gábor f.-baianyai esperes jelentéséből. — Magyarországi ref. egyházunk közelebbről a zsinatra készül, a mely hivatva lesz a mi ref. magyar Sionunk erősítésére és szilárdítására bölcs és üdvös törvényeket hozni. Ha elgondolom, hogy a tíz évet, az utolsó zsinat berekesztésétől számítva is, zsinatunknak 1903. év végén össze kell ülni: erős kétely szállja meg lelkemet az iránt, vájjon képes lesz-e egyházunk rövid idő alatt alaposan s minden oldalról megvitatandó törvényjavaslataival elkészülni ? Gondoljunk csak az 1891-iki zsinat előkészületeiről s a tapasztalatokból merítsünk magunknak tanúságot. 1891-ben a zsinat deczember elejére hivatott össze s az az eléterj esztett törvényjavaslatok csak az évi július közepe táján küldettek meg az e megyéknek és pedig oly korlátolt számú példányban, hogy azokat csak esperesi körlevél mellett kellett köröztetni az egyházmegye köreiben, úgy hogy az egyházak, illetve azok lelkészei, csak futólag olvashatták át azokat, de azok-