Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-03 / 31. szám
e fejtegetéseit a folyóirat szerkesztője Lásson is magáévá tette, s közelebbről a professzori kérdést s a modern theológia elleni küzdelmet behatóbban is fejtegette. Ezzel hát a modern theológia relativ létjogosultsága e körök részéről is el van ismerve és fényesen dokumentálva. Nálunk bizonyos nemzetiségi izű s a hitvalláshűséggel folyton kérkedő körök részéről a hitetlenség tanyáinak van a modern theológi föltüntetve, a mi természetesen a legkönnyebb ós felelősséggel nem járó eljárás. E körökre ráillik az ágostai hitvallás YlII-ik czikkében említett vád a Mózes székében ülő írástudókra és farizeusokra. Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉG. A gömöri ág. h. ev. esperesség megalakulása és virágzása II. Rákóczy Ferenez felkelése alatt 1703—1711-ig. Részlet Mikulik József: „A gömöri ev. esperesség története" czímű kéziratos művéből. B) A gömöri ág. h. ev. esperesség viszontagságai 1703—1711-ig. Alig osztották szét a zászlókat, melyeken „Isten, haza és szabadság" jelszó díszlett, alig ment híre, hogy Munkács vidékén megjelent a várva-várt szabadító, már is „a fejedelem udvarában" találjuk a gömöri esperességet, hol az elnyomott egyházak visszaállítását szorgalmazta. „A felsővadászi Rákóczy Ferencz fejedelem, székesi gróf Bercsényi Miklós és más előkelők által az idegen (értsd: német) nemzet ellen kezdett háborút" esperességünk is bizonyos el nem titkolt örömmel vette tudomásul és miután jogait szóbelileg biztosították,1 rögtön azon fáradozott, hogy a „páterek" 16 évi jármát lerázza, és az elfoglalt egyházakat visszaállítsa. Utóbbihoz még 1703. szept. havában fogott és a páterek ellenmondásával nem törődve Siivetére a Veszverésről elűzött ifj. Bodovini Andrást, Chisnóra és Betlérből elűzött Fabriczi Mátyást, Rőczére az Oláhpatakáról elűzött Sexti Andrást,2 Jolsvára a csetneki tanítót Sartori Illést, Hosszúretre a csetneki deákot Fabiani Jánost, Rákosra a restéri tanítót Machner Mártont, Vizesrétre az ochtinai tanítót Pileatoris Andrást és Rozsnyóra Pelsőczy Mártont jelölte ki lelkésznek, kik egyelőre magán-lakban kezdték meg hivatalukat, miután a templomok még nagyrészt a „páterek" kezében voltak. A rozsnyói és jolsvai jezsuiták erre Rákóczyhoz, Bercsényihez futottak kiktől tiltó határozatot is hoztak; 5 a megyéhez, melyet az alispán az esperessel közölt is, de azt nyerte válaszul, hogy az esperesség eddigelé egy templomot sem foglalt vissza, nem is izgat az elfoglalásra, de ha a 1 Ki volt a fejedelemnél? és mikor történt, hogy a fejedelem szóbelileg vallásszabadságot biztosított az esperességnek? nem tudom: a vonatkozó jegyzőkönyv (Szentkereszti 234 1.) is esak annyit mond. 2 Sexti András helyét csakhamar a szlabosi tanító Leporis András foglalta el. 3 Hol és mikor eszközölték ki a jezsuiták ezen parancsot? erre nézve sem tartalmaz a jegyzőkönyv semmit, tény azonban, hogy mindez még 1703-ban (a jegyzőkönyv egy' helyen szeptember havát említi) történt. helyéből kizavart lelkészt hívei visszahívják, ez a meghívásnak eleget tenni és hivatalos működését megkezdeni jogosítva van, sőt köteles is (Szentkereszti 234—235). Az 1704. márczius 27-én Csetneken tartott gyűlésen már 31 lelkészt találunk, ugyanakkor Kajali Pál és Mártonfy Izrael, ez csábrági várkapitány, amaz több megye kapitánya a nógrádi és kishonti esperesség nevében egyesülésre ós superintendens választásra szólították fel esperességünket, mely ügyben Zabeler Jakab bártfai superintendenstől is újból buzdító levél érkezett (Szentkeresztesi 237—239.). Miután több e részben meghallgatott jolsvai, csetneki, dobsinai és sajóvölgyi világi ember a dolgot nem ellenezte, sőt ellenkezőleg felkarolta : a választás elrendeltetett, arra határnap is tüzetett és egyúttal kimondatott, hogy e választásnál a világi elem (a hívek képviselője) is szavazattal fog bírni.1 Az 1704. április 2-án Csetneken már több világi ember közbenjöttével megtartott esperességi gyűlésen a tized visszaállítása és a superintendensválasztás ügyében magához a fejedelemhez Egerbe küldött Dobróczy János csetneki lakos azt jelentette, hogy „ő fensége a Thurzóféle kiváltságleveleket megtekintette, megerősítette és a superintendens választásba is beleegyezett, de a tized ügyében irott rendelet kiadására rábírható nem volt (Szentkereszti 242. I.).-2 Kitetszik ebből, hogy esperességünk az államhatalom előtt meghajolt és törvényes úton akarta jogait visszaszerezni Miután Rákóczy Ferencz fejedelem. Bercsényi Miklós és más mágnások, valamint az egész magyar nemesség az idegen nemzettel harczba keveredett, a Dunánál táborozott, Kassa kivételével a kir. városokat kézre kerítette és a legtöbb várat már elfoglalta volt: feltűnt a remény, hogy a haza egyéb szabadságaival a szabadság is vissza fog állíttatni.3 Ez okból a vallás szerelmétől áthatott ev. rendektől (értsd: a Rákóczy oldalánál levő uraktól!) felszólítás érkezett, hogy egyik vagy másik esperességben az ősi kiváltságok értelmében superintendenst válaszszunk. Ezen felszólítást a világi urakkal tanácskozás alá vévén, az esperességek, a nemes emberek, a községek birái és az egyházfiak egybehivattak és jóllehet a szomszéd esperességekből csupán Szeleczky János, mint Kajali Péter gácsi főkapitány, Szetcz János ezredes és a bányavárosok parancsnoka, Bezzegh Gábor a verebélyi csapat parancsnoka és más a táborban levő urak képviselője jelent meg, a superintendensválasztó gyűlés mégis a kitűzött napon 1704. május 22-én 22 lelkész és 27 világi4 ember jelenlétében Csetneken megtartatott. A lelkészek (a paplakban), a világiak (a templem udvarán) mindenekelőtt a felett tanácskoztak: szükséges-e és hasznos-e superintendenst választani? mely kérclés főkép azon indokból, hogy t. i. az 1610-ben kelt nádori kiváltság el ne évüljön5 mindkét helyen külön-külön igenlőleg eldöntetvén és a határozat 1 Kishont semmiféle hajlamot nem mutatott az egyesülésre, de Kajali Pál megigérte, hogy a választásban részt fog venni (Szentk. 239. 1.). 2 A követség költségeihez járult: Csetnek 8 forinttal, Ochtina 4. Gerczel 3, Dobsina 6, Oláhpatak fi, A.-Sajó 3, Betlér 4, Rozsnyó 12, Berzéte 3, Pelsücz 5 forinttal. Említésre méltó, hogy az udvari tanácsos uraknak 3 aranynyal kedveskedett a követ. 3 így szól a választásról felvett jegyzőkönyv. i Ezek közt találjuk : Gallyk Jánost, az Andrássy-család uradalmi igazgatóját A.-Sajóról, Deák Valentini Jánost, a fenséges fejedelem murányi uradalmának igazgatóját, Saler Mártont, dobsinai bányapolgárt, Holbay Ivánt, rozsnyói főbírót, Palugyai Mátyást, Gömör-Panyitról, id. Terrek Istvánt Csetnekről, Remenik Andrást Dobsináról, a jolsvai, szlabosi, oláhpataki albirót stb. 5 Ha a nádori kiváltság 100 éven belül igénybe nem vétetett, minden joghatályát elvesztette.