Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-27 / 30. szám

dokre. Ezeket nem dicsekedésül, a tanulságul irom. Vajha sokan lennének, a kik a Krisztusban így dicsekedhetnének. (Vége köv.) Puskás János. RÉGISÉG. A gömöri ág. h. ev. esperesség megalakulása és virágzása II. Rákóczy Ferencz felkelése alatt 1703—1711-ig. Részlet Mikulik József: „A gömöri ev. esperesség története" czímű kéziratos művéből.* A) Történelmi áttekintés. Magyarország a XVIII. század elején ősi szabadságából már ki volt forgatva; a súlyos adókkal terhelt, idegen katonaságtól kivívott és a róm. kath. papság által is elnyomott nép sótalan kenyeret evett — ha ugyan kenyere volt — és elébb titokban, majd később nyilvánosan is dühös szitkokban keresett enyhülést; az elégületlenség tetőpontján állott a nemzet, mint egy ember, szabadítót várt és egy gyúló anyag volt, mely a legkisebb szikrától lobbot vethetett; és midőn a nemzet jólétét szivén hordozó II. Rákóczy Ferenczet elfogták és jog és törvény ellenére az ország határain kivül Bécsújhelyen idegen birák elé állították: szikra ért a gyúló anyaghoz és Magyarország lángba borult. Ez alatt megindult és változó szerencsével folyt a spanyol örökösödési háború. Szavojai Jenő Olaszországban, majd a Rajna vidékén volt elfoglalva, a német és osztrák ezredek a francziák ellen sem voltak elégségesek és Magyarországban kevés császári katonaság maradt; II. Rákóczy Ferencz pedig kiszabadulván és Lengyelországba menekülvén székesi gróf Bercsényi Miklós által támogatva XIV. Lajossal sikeres alkudozást folytatott és F.-Magyarországon összecsődült az elégületlen nép, mely az ifjú fejedelemben a rég várt megváltót kereste. Ezen gyülevészhad a fejedelemhez fordult ugyan, de annak parancsait be sem várva fosztogatni kezdett, mire Károlyi Sándor szathmári főispán Bolhánál szétverte és a máramarosi havasok közé ugrasztotta. Ez a szétvert paraszthad képezte 1703. június havában Rákóczy Ferencz első seregót, mely azonban, a mint a fejedelem Magyarország határához ért, új meg új érkezők által csakhamar gyarapodott és lassan-lassan némi fegyelemhez is szokott. Később miután néhány Lengyelországban toborzott oláh és lengyel gyalog- és lovas század, valamint a tiszántúli részekből jött lovasság is hozzácsatlakozott, mint folyamár növekedett úgy, hogy ifjú vezére a munkácsi szerencsétlen nap 1

után vele a Tiszán is átmehetett. Ez által a hadviselés Káliéban talált 4 ágyúval (ez volt az első tüzércsapat!) megindulván ós majdnem az egész országban tárt karokkal fogadtatván, oly szerencsés fejleménynek indult meg, hogy nemsokára Lőcse, Késmárk, Szepesvára, több bányaváros, Murány (erős bloquada után 1704. január havában), Tokaj ós majdnem az egész ország Rákóczy kezében * A kéziratot az elhunytnak rokona dr. Szlávik Mátyás kollégiumi igazgató-tanár őrzi Eperjesen. E szakaszt is Frenyó Lajos eperjesi ev. koll. főgimn. vallástanár nézte át. 1 A munkácsi ütközetben a meglepett II. Rákóczy Ferenczet majdnem elfogták ós csekély hadát szétverték. volt, kinek egyik vezére Károlyi, a dolhai győző még ez évben Bécs városáig hatolt. Az 1704 elején kiadott hires kiáltvány „recrudescunt diutina inclytae gentis Hungáriáé vulnera" minden hazafinál visszhangra talált, e nemzet II Rákóczy Ferencz mellé állott és Lipót császárnak az alkudozáshoz kellett nyúlnia, melyet nevében Széchenyi Pál kalocsai érsek Gyöngyösen kezdett meg, de minden siker nélkül folytatott. A háború Dunáninnen és Dunántúl tovább folyt; Rákóczyt erdélyi fejedelemnek választották, szerencsésen elkerülte a neki Bécsből vetett tőröket, sikeresen kiegyenlítette a szintén Bécsből támasztott viszályokat és a nagyszombati ütközetben szenvedett vereség daczára Magyarország ura maradt úgy, hogy Károlyi az 1705. év elején ismét a bécsi külvárosokig barangolt és a bécsi udvar ismét az alkudozáshoz folyamodni kényszerült. Ezen alkudozás is eredménytelen maradván, Rákóczy 75,000 emberrel rendelkezett, midőn az 1705. évi hadviseléshez fogott, mely változó szerencsével folyt, miközben ez évi szeptember hó 1-én a szécsényi mezőn országgyűlést tartott, melyen minden megye, 4—5 kivételével, minden város, sőt az 1705. május 3-án elhunyt Lipót helyébe lépett I. József császár is képviselve volt; Rákóczy Ferenczet itt a „szövetkezett rendek" fejedelemnek választották, oldala mellé 24 tanácsost állítottak és a vallásszabadságot is minden megyére nézve külön-külön visszaállították és a szövetkezési oklevelet kiállították.1 A nemzet az egyszer megízlelt szabadságot meg is kedvelte, Rákóczy hatalmasabb volt mint valaha, Bécsből folyton folyt az alkudozás 2

és a császár szorultságában a rendek szövetkezését is ünnepélyesen elismerte: de jóllét Anglia és a németalföldi rendek is közbejártak és a magyar nemzet sérelmes előterjesztéseit pártolták, a Nagy-Szombatban folyt békeértekezlet mindkét fél makacsságán hajótörést szenvedett, a fegyverszünet lejárt, a hadjárat megindult és Rákóczy Ferencz több kisebb-nagyobb ütközet után a helyzet ura maradt. Miután a fejedelem 1707-ben Erdélyt őse Rákóczy György hitlevele mellett birtokba vette és a császár az osztrák, morva és stíriai tartományok 3

védelmére szorítkozott : megnyílt az onódi országgyűlés, melyen Túrócz vármegye követei pártütő fellépésök méltó jutalmát vették, az osztrák uralkodó-házat gr. Bercsényi Miklós indítványára 4

Magyarországra vonatkozó minden jogaitól megfosztották és az indítványozó a fejedelem helytartójának választatott. Stahremberg Guidó császári hadvezér ez alatt kiütött a Csallóközből, de valami sokra épen úgy nem mehetett, mint a felkelő hadak vezérei, kik Dunáninnen és Dunántúl száguldoztak. A nép már beléfáradt a hosszú küzdelembe, a háború 1703 óta úgyszólván szakadatlanul folyt és vége most is elláthatlan távolban volt. Míg Rákóczy az orosz czárral, a franczia királylyal és a németalföldi rendekkel alkudozott és nehogy a magyar ügyektől elvonassék a lengyel koronát is, melylyel meg-1 Ezen oklevelet azután minden megyében egy e czélra nyitott jegyzőkönyvbe igtatták, minden nemes ember aláírta és pecséttel erősítették meg. 2 A bécsi udvar még Rákóczy Ferencz Bécsben tisztességes fogságban tartott nejét és annak nővérét is a fölkelők táborába küldte, hogy a nők az ifjú fejedelmet engedékenységre hajlítsák. De hiába volt minden édesgetés, Rákóczy a nemzet jólétét a saját maga javáért fel nem áldozta. 3 Ezen tartományok igen sokat szenvedtek a fölkelők portyázásaitól. * kr

A „eb ura fakó" jelszóval elfogadott rendszabályra XIV. Lajos azon kijelentése kényszerítette a szövetkezett rendeket, hogy más államfő alattvalóival szerződésre nem léphet.