Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

n.-szokolyi papsághoz ; de egyben megindult ellenem az intrika, a följelentés, a pörösködés, a melynek részleteit mellőzve, hosszas hercze-hurcza után az lett a vége, hogy én nem lehettem n.-szokolyi pappá, hanem be kellett érnem a nagyon szegényes juthi parokhiával. Nem megtörve, de az ábrándok és nagyravágyás országából alább szállva, a kevéssel is megelégedni tudás csendes mezejére lépve jutottam Juthra; de azon erős elhatározással, hogy mindent és mindig a népért, mindent és mindenkor az igazság mellett, és mindenkor az igazság rovására egyezkedő opportunitás ellen ; hogy szemem és szám felnyitom, akár lesz haszna, akár nem. Juthi papságomat 1870 szeptember havában foglaltam el. Nem minden jóakarat nélkül, de kisded gyülekezet inücziálva a kor korhelységre hajló szelleme és divatkórsága által; jó élő, de a kevés lakoshoz is, az igényekhez is csekély földterülettel. Azon korban, a mikor a kicsinyeknél is feltünedezett, de a nagyoknál már erősen rombolt az a gazdasági válság, mely az uradalmi birtokokat egymásután bérlő (izr.) urak kezébe juttatta. Ez a helyzet a juthi népnek is, a juthi papnak azonban még inkább megnehezítette a megélhetést. A juthi népnek a feles széna, sarjú, a feles nád, s a halászat volt a megélhetés mellékforrása; melyet a földbérlők csakhamar harmadossá, negyedessé változtattak, sőt még mellókszolgálatokkal is (tojás, csibe) — terheltek. Az egyháznak pedig a részes aratás, kőhordás, a nádverés jutott. Mindegyik terhes, és nem papnak való foglalkozás, de mert életföltétel, a pap sem mellőzhette. Ennélfogva az aratást és nádverést gondoskodásom főtárgyául tekintettem s ez szép jövedelmet is adott, azonban az új viszonyok között ezek is mindinkább kétes jövedelmi forrás kezdtek lenni. Ezért jó eleve azon meggyőződésre jutottam, hogy az egyház fentarthatása végett fekvőségeket kellene szereznünk. Másként ez a csekély népességű gyülekezet nem lesz képes önmagát fentartani. Tervem azonban a népnél nem talált helyeslésre, valószínűleg azért, mert a közmunka szaporodásától félt a népem. Mintha az Isten átka feküdt volna azon gyülekezet presbitériumán, soha és semmit nem indítványozhattam olyat, akár az egyház, akár a nép vagy a lelkészi hivatal javára, a mit a presbitérium helyeselt, mindent úgy kellett keresztül hajtanom. Ha nincsen egy különben kemény és nyakas tagja az egyháznak, a ki mindamellett az okos szó és barátság által, minden szép és jóra (nehezen bár), de megnyerhető volt (Kiss S.); és ha nincs egy másik, bár béna kezű, de lelkileg annál épebb, szivére nézve nemes érzésű, szellemére nézve polgár emberben soha nem tapasztalt élestjszű, a kaputos osztályról elfogulatlanul gondolkozó, különösen a papi hivatalnoktól csak szépet jót váró ember (Sár Ferenez), ha ez a két ember nincs Juthon, semmi törekvésem sem sikerült volna, mert a többi csak olyan volt, hogyha tehette, rajtam is húzott. így történt a földvétellel is. Megvettem a földet, a magam nevére és felelősségére, s csak miután kedvező ár mellett ajánlhattam fel, s kissé erőltettem a dolgot, vette át az egyház. De hát végre is meg lett s azt hiszem nem lett kárára az egyháznak, sőt úgy hallom, hogy azóta az akkor visszamaradt másik fertályt is megvette az egyház. E föld vétellel a kicsiny juthi egyház anyagilag élhető helyzetbe jutott s én máig örülök azon, hogy a lelkipásztori gondozásnak ezt az oldalát oly erélyesen felkaroltam. Erős meggyőződésem, hogy a földbirtok s a közmunka és annak lelkiismeretes kezelése egyházaink fenmaradásának egyik fő ós biztos alapja. (Folyt, köv.) Puskás János. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A porosz urakházában a minap a vallás- és közoktatásügyi tárcza tárgyalása alkalmával a modern theológia is szóba került. Durant báró, egy konzervatív lutli. főúr intézett ellene támadást és Stöckerhez hasonlóan benne látta a német egyháziasság bajainak főforrását. A modern theológia — úgymond — forradalomra vezet, megingatja a trónt és az oltárt, aláássa a népélet hitét és a nagyszámú öngyilkosságra czélozva — megrendíti az ifjúság erkölcsi életét. Lutherrel végezte beszédét, hogy „az igét meg kell hagyniok!" — E laikus támadásra többen is válaszoltak. így mindenekelőtt maga a közoktatásügyi miniszter helyesen hangsúlyozta azt, hogy prot. theol. fakultásokon „szabad levegőt és tiszta világosságot kell biztosítanunk a különböző theol. tanirányoknak", a minthogy szájról szájra jár manapság Németországban a császár az a mondása, hogy neki ínyére van az a szabadelvű felfogás, a mely Delitzsch „Bíbel und Bábel" és Harnack „A keresztyénség lényege" czímű művében észlelhető. A miniszter mellett Dryander főpap azt hangoztatta, hogy a Durant által fölvetett kérdések „a tudományos theológiába és a főegyházi tanács elé valók". Ugyanazt vitatta a főegyházi tanács elnöke, Barkhausen is, a ki a prot. theol. tudományosság erejét látta abban, hogy az egyes theol. fakultások mindegyikén a pozitív és a liberális irány hívei vannak képviselve, s hogy a kinevezéseknél a közoktatásügyi kormány egyetértelműen jár el a főegyházi tanácscsal. így hát Németországban még mindig féltékenyen Őrzik a prot. theol. tudományosság szabadságát! A különben ingadozó jellegű porosz egyházpolitikának ez egyik igen örvendetes jelensége. Bizonyítja azt Loening tanár, Beyschlag nagyhírű hallei tanszéke örökösének felszólalása is, a melylyel különösen azt vitatta, hogy „az isteni kijelentéssel felruházott tante„kintély a római egyház speczialitása, míg az ev. egyházban úgy a laikusok, mint a theologusok részére a kutatás szabadságát kell hangsúlyoznunk, mely szabadságnak egyetlen normája és korlátja az írás s a theol. tanár lelkiismerete." 0 nem ismer — úgymond — oly theol. tanárt, a ki a materializmus híve volna, s nem ismer olyat sem, a ki nem állana a pozitív keresztyénség álláspontján." E német prot. egyértelműségnek és tudományos szabadelvűségnek egyik legszebb nyilvánulása Németországban az a lelkes felhívás, a melylyel e legkülönbözőbb irányú theologusok a nagy Schleiermachernek, az újabb theológia reformátorának Berlinben emléket emelni igyekeznek. Azt hiszszük. hogy ideje is volna már arra, hogy a különböző német theol. iskolák jobban értsék meg egymást, s ne ellenségeskedjenek egymással azon a hangon, a mely Ritschl és legnagyobb tanítványa Harnack esetéből eléggé ismeretes. „ Die Beformation" czím alatt új folyóiratot ád ki Stöcker, az ismert nevű berlini keresztyén szocziálista agitátor Seeberg berlini tanár közreműködésével. Ez új folyóirat nemes feladatokat tűzött maga elé. Az evangéliumnak mélyebb felfogása, népiesebb hirdetése, a modern világnézet követelményeivel való összeegyeztetése s az emberi élet összes viszonyaira és körülményeire való alkalmazása, s főleg a Rómával s a modern hitetlenséggel szemben való erélyes küzdelem képezi ez új folyóirat nyíltan bevallott és részletesen körvonalozott programmját. Hangsúlyozza továbbá „az írásban és a