Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-13 / 28. szám

szolgálatában a legfelségesebb tisztánlátás és felvilágosodás tényezőjeként akar az emberiség boldogítására közreműködni, nem félhet a tudomány vívmányaitól. Ellenben nagyon természetesnek találjuk, ha a róm. kath. egyház, mely a középkor sötétségével és maradiságával, ezer babonával ós csupán misztikus cselekvényeivel akar híveinek értelmi világán is uralkodni, csak ellenségének tekinti a tudományt. Ha az ú. n. világi tudomány istentelen akar lenni, helytelensége ós tarthatatlansága beigazolható nemcsak a bibliából, hanem rendszerint pálczát tör felette az utána következő még mélyebben járó gondolkozás. Fáj a főpásztor lelkének, hogy az államólet ós kormányzat rendje nem simul annyira a pápaegyház követelményeihez. Épen azt köszönjük az egyre terjedő felvilágosodásnak, hogy az állam a maga ténykedésében, a közérdekek szolgálatában, az egyéni ós intézményi jogok őrizetében nem helyezkedik egy az idő szerint még uralkodó felekezet keretébe, hogy annak világuralmi czéljait és törekvéseit szolgálja a többi felekezetek hátrányára, a melyeknek ugyanannyi létjoga van a fenmaradásra az államban, mint a róm. katholiczizmusnak. Ha nem kizárólagos felekezeti érdekből történnék a panasz a vallási szempontnak az állam életében elhanyagolása miatt, bizony sokkal rokonibb húrokat pendítene meg bennünk dr. Szamassa. A róm. kath. egyház, vagy ennek bármelyik tartományi feje ne igen panaszkodjék a jelen társadalmi rend fel forgatására törekvő elemek ellen. Ezt az elemet csak anyagi támogatással, a könyörülő, gondozó és mentőszeretet-munkásság gyakorlása által lehet a magyar társadalom hasznos rétegóvó tenni. »A felizgult népszenvedélytcc — ha ilyen csakugyan van — csendesítsék meg a krisztusi szeretet lelkével. A térítési düh ós politikai tévútra vezérlés helyett adjanak a népnek tiszta igaz tudományt. A róm. kath. egyház — bár mindenkor csak szegénységét emlegeti — annyira gazdag, hogy ha anyagi erejét a felekezeti érdeknek úgy a társadalom, mint a politika terén kiélesítóse helyett a nép körében ily önzetlen, nemes munkára fordítaná, bizony sok szolgálatot tehetne úgy a köznyomor, mint a jelen társadalmi rendel való elógületlenség megszüntetésére. A magyar róm. katholiczizmusnak oly panaszokra, a melyeket az egri érsek hangoztat, oka nincs. A róm. kath. egyház ma is nagyon hatalmas közéleti tényező ; vagyona óriási, főpapjai törvényhozók, s ezenkivül közjogi intézményeink még ma is át vannak hatva katholikus elemektől. S ha a vallásérzület hanyatlását panaszolja, csak önmagát ítéli el, mert magasztos hivatását, a nép valláserkölcsi nevelését, hiányosan teljesítette. Szerettük volna, ha az egri főpap nem anynyira általános, mint inkább magyar nemzeti szempontból írja meg főpásztori levelét. Óhajtanánk, hogy az általánosságok tetszetős összehalmozása helyett mélyebben tekintett volna bele társadalmi életünk gépezetébe ós az ultramontán érdekeket mellőzve, tárgyilagos kópett nyújtott volna a jelenkorról. Mi nem félünk sem a tudományos haladástól, sem a társadalmi újabb elméletek ós irányok hatásától. Azt tartjuk, hogy a mai kornak kell megoldani mindazon égető kórdóseket, a melyek a múltban annyi áldozatba kerültek. Az igazság a nagy eszmék küzdelmében kristályosodik. Állami életünk ezer fogyatékossága mellett is félszázad óta rohamosan fejlődött. Közoktatási ós nevelési rendszerünk egyre szélesebb arányokban nő és tökéletesedik. Csak azt ne felejtsük el a közművelődés, a társadalmi és politikai élet fejlesztésére irányított küzdelmekben, hogy az igazság ós szeretet törvényének átórzése, elfogadása ós gyakorlata nélkül nincs egészséges haladás. Igazság ós szeretet peclig tisztán, elegyítetlenül csak a Krisztusban és az ő evangéliumában vagyon. Ennek pedig nem kizárólagos letéteményese a róm. katholiczizmus, ha még annyi érseki pásztorlevól hirdeti is. Nem az egyházban, mint intézményben, hanem az evangéliumban van az igazság. S a keresztyén vallás tanításait és erkölcsi igazságait hirdetni, megvalósítani nemcsak a »papság«-ra vár, hanem mindazokra, a kik megkeresztelkedtek a názáreti nevére. M. J. TÁRCZA. Van-e személyes Isten? (Folytatás és vége.) A másik az, hogy mi erkölcsi egyének vagyunk. Mi mint ilyenek szemben állunk az egész világgal. A magas hegyvidékek látása igen könnyen lehangoló hatással lehetne ránk, ha fel nem emelne más oldalról a tudat, hogy mi szabad szellemi lények vagyunk. Bennünk olyan élet van, a mely független a világ folyásától. A lelki világban egész szabadon egy olyan formához, egy oly áthághatlan törvényhez vagyunk kötve, a melyet nem magunk adtunk magunknak, de lekötelezve érezzük magunkat azok elfogadására. Ha egyszer Istennek sejtelme megérintette lelkünket, nem tehetünk egyebet, mint azt, hogy azt az erkölcsi világrend megkezdőjének és fentartójának ismerjük. Ránk nézve ő nemcsak termé-