Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-29 / 26. szám

a tapasztalat mutatja, csak az iskolákban magyarosítani, mert, ha e téren történt és történik is némi haladás, de ezt sokszor és nagyon sok helyen lerontja a templomokban, a szószékekről hirdetett tanítás. Mert nemcsak a nemzetiségek templomaikban hangzik az idegen nyelv, hanem a legmagyarabb városok és községek templomaiban is. A róm. kath. egyház a latin nyelv használatával, a melyet senki sem ért, használ valamit a magyarság ügyének ? A német és tót nyelv használata múlhatatlanul szükséges még a fővárosban is, a mely milliókat áldoz a felekezetek templomainak, egyházi és iskolai szükségleteinek fedezésére ? Azért nemcsak az iskolákban, hanem a templomokban is arra kellene törekednünk, hogy a magyar nyelv használtassék, mert iskola és templom összeesnek, a mit az iskola kezd, azt a templomi tanítás fejezi be, vagy rontja le. A magyar nyelv elleni törekvés nemcsak az iskolákban nyilvánul, hanem, mint köztudomású, a templomokban is, s a magyar nyelv jogos [térfoglalását addig nem is remélhetjük, a míg minden felekezet törvénybe nem iktatja, hogy a magyar haza- és nyelvellenes tanítókat és papokat hivatalukban nem türi meg, mint a hogy cselekedett épen a napokban a gömöri ág. hitv. ev. esperesség, a mikor Kraft Nándor segédlelkészt ós Kardos János tanítót haza- és nemzetellenes üzelmeik miatt hivataluktól megfosztotta. Az ilyen eljárás zabolázhatja meg a féktelenkedőket, s szerez érvényt a törvénynek és miniszteri rendeleteknek. Keresztesi Samu. TÁRCZA. Van-e személyes Isten? Van-e személyes Isten ? Erre a kérdésre széles körben nemmel felelnek. Az Istenbe vetett hit a földmívesek és kis városi polgárok körében még szilárdan áll, de már a félmíveltek és gyári, ipar-vállalati munkások körében erősen meg van ingatva. Igaz, hogy mindig akadtak Istentagadók. Már a 14-ik zsoltár is így kezdődik: „a bolond így szól az ő szivében: nincs Isten". De minthogy már manapság az Istentagadás feltűnő mérveket ölt, a gondolkodó ember előtt önként merül fel a kérdés: honnan van ez? Egyesek hamarosan készen vannak a felelettel, hogy ezt az emberek gonoszsága okozza; minthogy nem szívesen hagyták fegyelineztetni magukat Isten lelke által, tagadják az Isten létezését. És ez a felelet kétségkívül sok esetben találó. De méltányos elismerni azt is, hogy sok ember szikesen hinne Istenben, de nem tud, mivel a jelenkor képzettségében a hitnek igen sok különös akadálya van. Azt az esztelen állítást, hogy az Isten nem létezését be lehet bizonyítani, lassankint el lehet ugyan hallgattatni és a ki ehhez még most is ragaszkodik, nem tarthat igényt arra, hogy komoly számba vegyék. Kétségtelen azonban, hogy a mi örökölt felfogásunk és az emberiség jelentékeny részének modern tudományos gondolkozása között felmerülő ellentótben a hitnek komolyan számbavehető hátránya van. Gondoljunk csak arra a világképre, a mit magunknak gyermekkorunkban vallottunk. A földet tekintettük mindennek, ez volt ránk nézve a világ; Isten ott trónol a világ felett és neki tulajdonképen csak mi ránk és néhány más emberre van gondja. Emberileg szólva, benne megvan a lehetőség, hogy keresményeit körül járja, végig tekintse. A mi gyermekes világképünk valami otthonos, kedélyes szögletecskéből állott. Azonban a modern világkép mind mélyebben nyomódott bele tudásunkba. A világűrben a mi földünknél sokkal nagyobb számtalan világtest forog. Végtelen távolság nyilik meg előttünk, végtelen sok világok látszanak fent pályájukon. Kezdetben megdöbbenve pillantunk bele a végtelenségbe. Ez a bepillantás szélesbíti a szemhatárt, de összeszorítja a szivet. Nehezünkre esik megbarátkozni a hittel, hogy volna egy személyes Isten, a ki képes legyen belátni az egész világ mindenségét és ideje legyen arra, hogy számon tartson bennünket. Sokan különösen veszedelmesnek tartják azt az összefüggést, mely a mi Istenhitünk és a Mózes világteremtési elbeszélése között van. Egyik tudomány, a másik után igyekezett ezt a világelőállási elméletet megdönteni. A csillagászat kezdett először: bizonyos tüzes ködgolyóról beszélni, a mely végtelen körforgás közben egy jövő világ csiráját dobta ki a végtelen térbe. A geologia bizonyítja, hogy földünknek hosszú-hosszú fejlődési folyamat áll a háta mögött és végtelen hosszú idő után nyerte jelenlegi felületét. A természettudomány nem bírt belenyugodni abba, hogy az ős-kezdetben szilárd, változhatatlan állat- és növényfajok lettek volna és Darwin a fajok keletkezéséről írt elméletével a világ előállásának egy oly képét rajzolta elénk, a mely teljesen elüt attól, a mit az iskolában tanultunk. így aztán az apró lelkek azt az olcsó gyönyörűséget szerezték meg maguknak, hogy a biblia teremtéstörténetét szentségtelenül összemorzsolják; minthogy az igazán nagy, állandóan becses, vallásos alapfogalmakat nem voltak képesek megérteni. Ok csak ezt érezték és ezt másokba is becsepegtették, minket hamisul tanítottak, a biblia világteremtési története nem igaz és ennélfogva az Istenbe vetett hij sem igaz. És most képzeljük magunkat az emberek ezreinek helyzetébe, a kik hallják a tudományos elméletek és hitbeli kijelentések közötti különbséget és képtelenek megítélni, hogy mi a tudomány és mi a hit és nem lehet csodálnunk, ha nagyfokú bizonytalanság vesz erőt rajtok. Az a nehézség, a melylyel mindnyájunknak meg kell birkóznunk, hogy a modern tudományt, a mennyiben az szilárd alapon áll, a meleg keresztyén hittel összeegyeztessük, már az egészen egyszerű embereknél is érvényesül. Abban fáradozunk, hogy lekiizdjük ezt a nehézséget. Azonban nem azzal győzzük le, ha egyiket vagy másikat, a tudományt vagy a hitet megfosztjuk a maga jogától. Lehetetlen elnyomni a tudományt. Ha ma elhallgattatjuk, holnap már ismét előáll ós azt mondja: „és mégis mozog a föld". Sőt még ha el lehetne is nyomni, mi protestánsok nem tehetnők azt, a tudománynak megvan a maga joga, még ha tévedni talál is. És ép így nem lehet aztán elnyomni a hitet sem. Hit nélkül a szív sivár ós üres. Az emberi lélek sohasem fog felhagyni