Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-22 / 25. szám

A mohácsi vész utáni rész ismertetésénél is az eddigi eljárást követem, vagyis felsorolom a reformáczió terjedésének megakadályozására vonatkozó okiratok rövid kivonatát. Zápolya János király 1527. január 25-én megparan­csolja Szeben város hatóságának, hogy Luther követőit, ha világiak, vessék börtönbe és összes javaikat foglalják le a kincstár részére, s más úton módon is, a mint jónak látják, birják rá őket az eretnekség elhagyására. Az egy­háziakra nézve felemlíti, hogy Várday Pál esztergomi érsek már külön rendeletben intézkedett, ő pedig megparan­csolja, hogy valahányszor az ezen ügyben kiküldött érseki biztos ós káptalani dékán őket megkeresik, támaszukra és segítségükre legyenek (301.. 1.). A lutheránus hírben álló Mária özvegy királyné, Ferdinánd királyhoz április 15-én írt levelében tisztázni akarja magát a gyanú alól. Köszöni Ferdinándnak iránta tanúsított szeretetét, melyet megbizonyított akkor, midőn a Luther által neki ajánlott művet (Luthernek 1526. decz. 1. kelt ajánlása a 294. 1. van közölve) testvéri figyelmeztetés kíséretében küldötte meg (ápr. 12-ről), s emlékeztette arra, a mi neki benne nem tetszik. Tudhatja Ferdinánd, hogy ő (Mária) nem tilthatja meg Luthernek, hogy azt ne írja, a mit akar, ha tudna erre módot, szívesen megtenné. Arról azon­ban biztosíthatja, hogy Luther az említett könyvet az ő tudta és beleegyezése nélkül irta, a mint az elő­szóból is látható. A mi figyelmeztetését illeti, Isten Őrizze, hogy olyasmit tegyen, a mi házuk jó hírnevének árt­hatna. Reményli, hogy Isten kegyelmével jó keresztyén nő fog maradni, mint eddig is volt, s ezen hitben szán­dékozik meghalni (318. 1.). Ferdinánd az özvegy király­néhoz ápr. 19. írt válaszában elismeri azon igazságot, miszerint Luthernek nem lehet megtiltani, hogy azt ne írja, a mi neki - tetszik, mindazonáltal reményli, hogy öt Luther sohasem fogja megdicsérni azért, hogy tudomá­nyát, melyet evangéliumnak nevez, elfogadta és oltalmazta. Egyébként nem kételkedik, hogy nővére, mint bölcs és keresztyén fejedelemnő, azt fogja tenni, a mi kötelessége. Csak arra kéri, hogy azon két pontra is, a melyekre levelében nem válaszolt, t. i. ne olvassa Luther kárhoz­tatott könyveit, és vigyázzon környezetére, nehogy ezen két ok miatt hírbe keveredjék, mintha jó lutheránus volna, a mint ezt csakugyan sokan kezdik beszélni (319. 1.). Az özvegy királyné április 29. kelt válaszában ismételte a mit előbbi levelében írt, hogy mint jó keresztyén kiván élni és halni. Luther iratait régóta nem olvasta, tudtával környezete sem vétett a hit ellen, ha pedig tudtán kívül tett ilyesmit, azért nem felelős. A mi azt illeti, hogy lutheránának mondják, kérdezze meg azoktól, a kik ettől oly nagyon félnek, miben vétett hát az egyház parancsai ellen. Igaz, hogy böjti időben húst evett, de környezete tanúsíthatja, hogy azt betegsége elkerülése végett kény­szerűségből tette. Rosz emberek meg akarják közöttük a jó viszonyt zavarni, de ez nem sikerült, mert Ferdinánd nem fog a rágalmazóknak könnyen hitelt adni (320.1.). Ferdinánd sem akarván Zápolyától elmaradni, aug. 20-án Luther, Carlstadt, Zwingli, Oecolampadius s bármely más hit­újítók, bármi szín alatt való követése ellen terjedelmes és kimerítő rendeletet adott ki, melyet a közelebbi tíz év alatt karácson és húsvét ünnepén a szószékből az egész nép előtt minden papnak fel kellett olvasni (333. 1.). Kálnay Imre erdélyi főesperes nov. 13-ról azt írja Oláh Miklós, ekkor szekésfehérvári őrkanonoknak, hogy nem mehet most Budára, mert fogadalma szerint előbb Csensz­tochowóba kell zarándokolni. Mindegy, ha kinevetik is a lutheránusok, nemsokára a Szentföldre is elmegy (345. 1.). Szerémi György, Zápolya udvari káplánja, emlékiratában decz. 27-ről azt jegyezte fel, hogy Kassáról Bodókőbe menekülve megismerkedett Dévai Bíró Mátyással, ki ott Tomory Istvánnál káplán volt és igen buzgó katholikus, most pedig, úgymond, főfő lutheránus (356. 1.) A kötetbe felvett időköz két utolsó esztendejéből felemlítek még néhány adatot. Miklós beszterczebányai parókhus 1528. január 14-én azt írja György tescheni hitszónoknak, hogy a városi tanács és egyebek kérésére beleegyezett, hogy Beszterczebányára hitszónoknak jö­hessen, de csak azon feltétel alatt, hogy Luther téve­lyétől magát távol tartsa (361. 1.). Kuriózumként legyen itt feljegyezve Ibrányi Péter és a tornai várnagy, Lőrincz­nek febr. 19-ről kelt azon levele, melyben felszólítják a szárdvári őrséget, hogy Ferdinándtól a lutheránizmus védelmezőjétől pártoljanak el (363. 1.). Henckel Jánosról igen sok adat van közölve, 1520-tól, lőcsei plebános­sága idejétől kezdve (4. 1.), s bármint vélekedjenek is ezen kiváló férfiúról, leghívebben jellemzi őt 1528. aug. 28-án kelt s Erdélyi Antal kassai prédikátorhoz írt le­vele, melyben értesíti, hogy Mária királyné az evangé­liumnak igen kedvez, de annál inkább ellenzi azt Fer­dinánd, . . . majd inti, hogy óvatosan terjeszsze az új hitet (397. 1.). Kell-e ennél több dokumentum a reformáczió ügyéhez való rokonszenvéről? Kőhalmi Péter segesvári domokosrendű perjel, 1529-ből való emlékiratában a lutheránizmus terjedéséről emlékezik meg (491. 1.); végül ezen óv november havában Lőcsén, a lutheránizmus miatt bebörtönzött 17 egyén névszerint fel van sorolva az 503. lapon. S ezzel a tárgyunkra vonatkozó okiratok kivonatos ismertetését be is zárhatjuk, mert ebből ki­tűnik, hogy hol terjedt a reformáczió és mily intézke­déseket tettek annak megakadályozására. Elismeréssel említem fel, hogy szerkesztők lehetőleg minden jelenté­kenyebb adatot felvettek munkájukba ; gyűjteményüket azonban maguk sem tartják teljesnek. Lehetetlen is, hogy minden levéltárt felkutassanak és minden, a refor­máczió korára vonatkozó okmányt összeszedjenek. A mi ismert, vagy még elrejtve levő okiratot nem vettek fel kiadványukba, az pótkötetekkel mindig kiegészíthető lesz. A „Függelék"-ben közlik szerkesztők a felvett időközből: I. az erdélyi dominikánusok névsorát (527— 533. 11.); II. a krakkói magyar tanulók háza 1519— 1529. lakóinak jegyzékét (534—543. 11.); III. magyar­országi tanulók a bécsi egyetemen 1520—1529. (544— 547. 11.); IV. a wittenbergi egyetemen tanult magyar és

Next

/
Oldalképek
Tartalom