Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-15 / 24. szám

az, hogy a magyar evangéliumi ifjúsági egyesületek e nemzeti szövetkezése alkalmas lehet, ós bizonyára lesz is, a magyar református és evangélikus egyháznak a külső ós belső egyházépítés közös szent munkájában való testvéri egyesítésére. Tudjuk ugyan, hogy épen ez a mozzanat ellenszenvessé teszi ezt a szövetkezést némely körök előtt; de azoknak a köröknek az ellenszenvével eleve le kell számolnunk. S le is számolhatunk, mivel az az unió, a melynek létrehozása tekintetében fontos faktornak tekintjük a magyar evangéliumi ifjúsági egyesületek e szövetkezését, egyáltalában nem kiván egyházkormányzati, vagy épen dogmatikai unió lenni, hanem csak a közös keresztyén czélok munkálására való testvéri kézfogás, a két egyház egyházkormányzati ós dogmatikai karakterének legcsekélyebb érintése, vagy változtatni akarása nélkül. Csak a krisztusi és az írási alap a közös, a czél pedig már ez egyes egyesületek felekezeti jellege szerint határozódik, a nélkül azonban, hogy ezzel a legfőbb és legvégső keresztyéni czél félretétetnék. Kimondja ugyanis a szervezet, hogy a nemzeti bizottság határozottan óhajtja, hogy az ifjak a saját egyházuk tanaihoz hívek és saját egyházuk buzgó fiai legyenek, az egyesülés pedig csak a közös evangéliumi alapon álló testvéri együttműködésre vonatkozik. A két testvér egyház teljes egybeolvadásában álló unióról tehát szó sincs, sőt a szervezet azt egyenesen ki is zárja. A közös szent czélok érdekében való testvéries közös munkálkodás pedig nem veszedelmet, hanem csak áldást hozhat a jövőben a két egyházra. Eddigelé ugyan még egyetlen evangélikus ifjúsági egyesület sem jelentette be a szövetségbe belépését ; hiszszük azonban, hogy megértvén a czélt rövid időn azok is csatlakozni fognak. Megindult tehát a nemes munka a magyarországi evangéliumi ifjúsági egyesületek szövetségének megteremtésére, a nemzeti bizottság felállítása szükségességének kimondásával. A legmelegebben üdvözöljük annak kezdeményezőit, munkásait és az elfogadott szervezet szerint megalakítandó bizottságot. Sok reményt fűzünk hozzá, sokat várunk tőle, s hiszszük, hogy Isten segítsége mellett folytatandó munkája meg is fogja teremni áldásos gyümölcsét. Megtermi, de az a gyümölcs csak egy esetben fogja táplálni és megelégíteni egész egyházunkat : ha tudniillik e nemzeti szövetségnek nem csupán tiz egyesület lesz a tagja, hanem összes gyülekezeteinknek minden ifjúsági egyesülete. A nemzeti bizottság munkálni fogja ugyan a gyülekezeti ifjúsági egyesületek szaporodását; de ez magában véve nem lehet teljesen eredményes. Segítő kezet kell ehhez nyújtani minden lelkésznek, minden tanárnak, minden tanítónak, és minden protestáns férfinak és nőnek, a ki egyházát ós Megváltóját szereti. Igen, mert a mint már igen sokszor mondtuk, magyar protestáns egyházunkat igazán csak úgy állíthatjuk lábra ós úgy erősíthetjük meg külsőleg és belsőleg, ha az ifjúságból, az ifjakból és a leányokból igazi evangéliumi keresztyén tagokat nevelünk számára. Erre pedig egyik leghatalmasabb eszköz az ifjúságnak evangéliumi egyesületekbe tömörítése és lelki gondozása. A római kath. egyház már felismerte az ifjúsági egyesületeknek óriási jelentőségét. Állítja is fel azokat óriási számban, s fel is lendült általok úgy, hogy büszkén mutathat reá egy az egész világra kiterjedő r. katholikus revivalra. De ha nem akarunk is az ellenségtől tanulni, pedig bölcsen tennénk, — tanuljunk legalább külföldi hitrokonainktól, a kiknek erejök s haladásuk titka az ifjúság lelki gondozásában rejlik. Ébredjünk elvégre öntudatára nemcsak nehéz helyzetünknek, hanem annak is, hogy mit kell legelső sorban tennünk megtartatásunkra, —s azután álljunk a munkába és nyujtsunk segítőkezet a szövetkezett ifjúsági egyesületeknek nemes ós szent czéljuk elérésére. LIa őket segítjük: ön egyházunkat ós az Isten országa ügyét segítjük ! Sursum corda ! Hamar István. ISKOLAÜGY. A nyíregyházi református leányinternátus. A mit Lapunk évek óta folytonosan sürget; a mi, Istennek hála, gondolkozó hitfeleink lelkében is mind szélesebb körökben kezd meggyökerezni: az egyházias nőnevelés fejlesztése ismét jelentékeny lépést tett. Nyíregyházán f. évi szeptemberben új otthona nyílik meg a református nőnevelésnek. Az új leánynevelő-intézetet a felsőszabolcsi egyházmegye vezetőinek, különösen Görömbey Péter esperes buzgóságának köszönhető, a ki Szabolcs vármegye közönsége s a szomszédos reformátusság körében addig zörgetett, sürgetett, kéregetett, míg végre sikerült az intézet felállítására szükséges anyagi erőt összegyűjtenie. Nagy segítségére volt a munka sikerének a f.-szabolcsi lelkészi kar buzgósága és a művelt női közönség, s különösen a gróf Dégenfeld-nővérek hathatós támogatása. Örömmel jelezzük azt az örvendetes eseményt, hogy református egyházunknak a női nem nevelésére hivatott intézményei egygyel ismét szaporodtak. Adja Isten, hogy a nyíregyházi új leányinternátus legyen igazi veteményes kertje a református egyház virágainak! Az alábbi értesítésre pedig bizalommal felhívjuk a prot. olvasó közönség figyelmét.