Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-08 / 23. szám

tapasztalás után meg kellett győződnünk arról is — mondja Runyitay, hogy nálunk a hitjavításról egykorú, részletes, teljesen megbízható s eddig még teljesen ismeretlen tudósítások nincsenek. Olyanokat az ismeretlenség homályából kiemelnünk, a mily kényelmes, ép oly örvendetes is lett volna! De levéltáraink nemcsak magára a hitjavításra, hanem még a XVI. század vallásügyeire vonatkozó adatokban is szegények, A misszilis levelek, melyekben az efféle adatoknak leginkább helye szokott lenni, elkallódtak; naplók, emlékiratok pedig igen kevés kivétellel már csak későbbi, 1550 utáni korból valók". Nem érthetek egyet szerkesztőknek ezen nyilatkozatával: „Mérlegelve ez anyag belértékét, tartozunk annak kijelentésével, hogy az első kötetnek, a mely tíz év (1520—1529) adatait öleli fel. a hitjavítást illetőleg inkáb nemleges haszna van. Arról győz meg ugyanis a leghatározottabban, hogy az említett időközben nálunk még nincs reformáczió, és így az az állítás, hogy nálunk a XVI. századnak már húszas éveiben egész községek „bevették a reformácziót", merőben alaptalan. Forrongnak ugyan erősen az elmék, de mikor nem forrongtak? Kaczérkodtak sokan a vallásújító eszmékkel, vagy mint akkoron mondták: „hitigazítás"-sal, sőt vannak, kik a vallás dolgában összeütközésbe jönnek egyházi hatóságaikkal, de azért nem szűnnek meg katholikusoknak lenni, böjtölnek, gyónnak, misére járnak, térdenállva imádkoznak, a templomokban a képek, az oltárok sértetlenül állanak" stb. Engem a kötet áttanulmányozása az ellenkezőről győzött meg. Nincs ugyan semmi szükség arra, hogy a magyarországi reformáczió kiindulási dátumát minél előbbre tegyük, sem arra, hogy egész községekről vitassuk, mintha már ekkor bevették volna azt; de mikor pozitív adatokkal tudjuk igazolni állításunkat: a tények parancsoló hatalma kényszerít arra, hogy a reformáczió első évtizedében kimutassuk annak hazánkban való elterjedését. Tagadhatatlan, hogy a róm. kath. egyházi szertartásokat még megtartják: gyónnak, misére is járnak, böjtölnek, térdepelnek ; de hiszen maga Luther is az egyházban maradva akarta reformáczióját, a templomokban a képeket, oltárokat sértetlenül meghagyta,1

tehát ezen külsőségekből nem lehet következtetést vonni a nemleges eredmény vitatására. Thury Etele. BELFÖLD Az 1900. évi házassági statisztika. Az 1900. év végén eszközölt általános népszámlálás nagy tanulságai még nem állanak minden részletben ez idő szerint előttünk, azokat majd csak a teljes feldolgozás és közrebocsátás után ez év folyamán fogjuk megismerni; de előttünk fekszik a magy. kir. kormány 1900. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv vaskos kötete, melyben a legutóbbi népszámlálás feldolgozott adatai is vonatkoztatva közöltetnek: ennek alapján adjuk itt az 1900. évre vonatkozó hitfelekezeti adatokat. Megtartva a sorrendet, szóljunk első sorban : I. A házassági ügyekről. A házasságkötések száma az előző évhez képest némi csökkenést mutat ugyan, azonban mégis jóval magasabban állott az előbbi évek eredményénél, s úgylátszik, folytatása azon emelkedő irányzatnak, mely az 1899. évvel kezdődött, az évtized folyamán tetemesen aláhanyatlott házasulási hajlandósággal szemben. Az 1900. évben Magyarországon, Horvát-Szlavonországok kivételével, házasság köttetett: 148,629; felbontatott halál által: 106,909; elválás által: 2094; összesen: 109,003. Kötött házasságok többlete: 39,626. Ezer lélekre esett 8'9 házasságkötés Ezer új házasságra esett 719 3 halál által 14'1 elválás által felbomlott házasság ; összesen: 733'4. Ezer lélekre esett felbomlott házasság 6'6, házassági többlet 2'4. Legtöbb házasság köttetett februárban: 33,406 és novemberben: 26,151; legkevesebb augusztusban : 5424 és márcziusban: 6084. A házasságkötések gyakorisága az ország egyes törvényhatóságaiban nagy eltéréseket mutat. Különösen kedvezően alakult a házasodási arányszám Békés és Trencsén vármegyékben, hol ezer lélekre 10'35 házasságkötés esett, továbbá Baranya m. 1031, Bács-Bodrog in. 10'28, Szilágy m. 9'98 és Hajdú 9'74 vármegyékben, valamint Pancsova 1121, Versecz 10*84 és Pozsony 1034 törvényhatósági jogú városokban. Leggyérebb volt a házasságkötések száma: Sopron 7'47, Moson 7*49, Bereg 753, Árva 7'61, Kis-Küküllő 770. Vas 7*72, Sáros 7'73, Krassó-Szörény m. 7*85, Csik m. 7'87 és Győr 7'91 vármegyékben, valamint Fiume 3*51, Marosvásárhely 6'13, Székes-Fejérvár 7'97 és Debreczen 7'98 törvényhatósági jogú városokban. A szélsőségeket tehát, Fiume állandóan csekély házassági arány számától eltekintve, Békés 1035 és Sopron 7"47 vármegyék képviselik. A házasulok életkora tekintetében állandóan kedvező a helyzet. Az 1900. évben kötött házasságoknál ugyanis Magyarországon 38'23% v

°lt olyan, melyben a vőlegény 30, a menyasszony 20 évnél fiatalabb volt. Nem nagy arányokban ugyan, de évről-évre emelkedik a torzházasságok, vagyis azon házasságkötések száma, melyekben 30 évesnél fiatalabb vőlegény 50 éven felüli, vagy 60 évesnél idősebb vőlegény 30 éven aluli menyasszonynyal kel egybe. A korábbi években csekély volt az ily házasságok száma, de már 1899-ben 173.1900-ban pedig 183 torz házasságot kötöt tek a birodalom egész területén, s ez utóbbi számból Magyarországra 154, Horvát-Szlavonországokra 29 esett, a mi a társországokra nézve némi csökkenést jelent. A házasságkötések túlnyomó nagy része — úgy Magyarországon, mint a társországokban —- protogam házasság volt, vagyis Magyarországon a házasságok 81*48, Horvát-Szlavonországokban pedig 79*86 %-ánál úgy a vőlegény mint a menyasszony első ízben lépett házasságra. Házasság köttetett vallás szerint Magyarországon: %-ban tiszta vegyes összesen vegy. házas. Római katholikus 67,107 6337 73,444 8'63 Görög kath. . . . 13,406 2670 16,076 16-61 Görög keleti. . . 17,512 1268 18,780 675 Ág. h. evang. . . 9,505 2042 11,547 17-68 Evang. ref. . . . 17,668 3848 21,516 17-88 Unitárius 300 226 526 4297 Izraelita 6,492 . 210 6,702 313 Egyéb vallású . . 2 1 3 33-33 Felekezeten kivüli 21 14 35 40 — Összesen: 132,013 16,616 148,629 11-18