Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-19 / 3. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII, Csepreghy-utcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk. Biztató jelek. Pokoly József. — Vallástanítás: konfirmáezió. Csűrös István. — Iskolaügy. Oktatásügyünk 1900-ban. H. I. — Belföld. Az énekeskönyv revíziójáról: Morvay Ferencz. — A budapesti egyházról. Siculus. — Lapszemle —r. —u. — Külföld. A Los von Rom Olaszországban. Sz . . . i. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az előfizetések megújítására és új előfizetők gyűjtésére tisztelettel és bizalommal kérem e Lap olvasóit. A 3-dik számot már csak azoknak küldjük meg, a kik az előfizetési díjat beküldötték. Az előfizetés ára egész évre 18, félévre 9 korona; 3. és 4. osztályú lelkészeknek és a tanítóknak 12, illetve 6 korona. Az előfizetési díjak a kiadóhivatal új czímére (VIII., Csepreghy-utcza 4.) küldendők. Biztató jelek. Midőn a mult évben néhány czikkben foglalkoztam e lap hasábjain azokkal a kérdésekkel, melyeket legközelebbi zsinatunk teendői közé tartozónak vélek, egyszerre csak abba hagytam az írást ós elhallgattam. Tettem pedig ezt azért, mert a zsinati teendők között egy olyan tárgyhoz érkeztem el, a melyet én, a magam részéről, a legfontosabbnak tartok ugyan, de a melyre nézve azt tartottam jobbnak, ha mások vetik fel és nem ón beszélek róla. Az »én« különben nem egy ember itt ebben a dologban. Alatta értendő maga ez az egyházi lap is, azzal az egész írói gárdával, mely ama bizonyos tárgy érdekében éveken keresztül izgat, lelkesít, fáradozik. Ennélfogva a »mások« alatt sem bárkit kell érteni, hanem olyanokat, kik eddig azzal a tárgygyal szemben közönyösen vagy épen ellenségesen viselkedtek. Az abban hagyott tárgy az egyháztársadalmi tevékenység ós ennek egyik ága, t. i. a belmisszió volt. Ma már ennek a lapnak a hasábjain is kijelenthetjük, hogy legközelebbi zsinatunknak legfontosabb teendője ezen munkásságnak a sürgetése, szentesítése. Örömmel jegyezhetjük fel, hogy e tekintetben nemcsak egyesek az ellen táborból, vagy a közönyösnek látszott szemlélőkből, hanem egyenesen az egyháznak alkotmányos autonom hatóságai foglaltak állást, sürgetvén, hogy a zsinat e tekintetben haladéktalanul intézkedjék. Az egyházi hatóságoknak, némely egyházmegyéknek és majdnem az összes egyházkerületeknek ez az állásfoglalása a lehető legbiztatóbb jel egyházunk jövőjére nézve. Biztató jel, mert nem egyesek magán vélekedéséről van már itten szó, hanem az egyház közmeggyőződésének megnyilatkozásáról. És ha netalán a zsinat e tárgyban épen semmit nem tenne is, — a mi különben teljesen kizártnak tekintendő — még akkor is fenmarad az egyházi hatóságok mostani állásfoglalásának jó eredménye, mely tettre fogja sarkalni az egyeseket, hogy buzgólkodjanak az egyháztársadalmi téren. Ha visszatekintünk az egyházpolitikai harczok óta a mi egyházunk kebelében lefolyt és épen ezen kérdés körül folyt küzdelmekre; ha látjuk az olykor szenvedélyesen felviharzó ellentétek mérkőzését: a figyelmes szemlélőnek be kell vallania, hogy a bennünket terhelő mulasztások egy részét ós pedig nagy részét a szenvedély ós mérséklet hiányának a terhére kell írnunk. A sürgetés ós ellenzés hevessége párhuzamosan növekedett, és a kölcsönös, illetőleg mindkét részről fennálló jó akarat, az eszmények magasra feltolása következtében oly távol jutott a megvalósulástól, a gyakorlati munkától, hogy némely időben szinte kétségbeejtőnek mutatta a jövőt. Istennek hála ! ma már ezeken a kedvezőtlen jelenségeken túl vagyunk. Hogy egyháztársadalmi tevékenységre szükségünk van; hogy a belmissziót fel kell vennünk hivatalos munkaprogrammunkba és minden lelkipásztornak, öntudatos egyháztagnak, a hely, idő s körülmények szabta módon, azaz a maga módja szerint ezen