Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-01 / 22. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csépreghy-ntcza 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk : Néhány észrevétel a konfirmáezióról. Csűrös István. — Tárcza: A programm szerint átdolgozott zsoltárokról. Benkö István. — Könyvismertetés: Barla Jenő: Skarieza Máté élete és zsoltárköltészete. Thury Etele. — Belföld: Az erdélyi ref. egyházkerület egyházi értekezlete. X. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. Alföldi. — Külföld. Chicagói levél. Harsányi Sándor. Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék — Pályázatok — Hirdetések. Néhány észrevétel a konfirmáezióról. Magyar református egyházaink legtöbb gyü­lekezetében az elmúlt hetekben folytak le a konfirmácziói vizsgák ós ünnepélyek, «jó ered­ménynyel)) vagy «szép sikerrel», mint a tudó­sítások írják. Örömmel olvassuk az ilyen értesítéseket, de mivel a koníirmáczió czélja tudomásom szerint nem az, hogy a növendékek a kevés igényű (talán hitetlen) szülők ítélete szerint jó eredményű vizsgát tegyenek le s szép sikerű ünnepélyt álljanak ki, ós kevés gyermek állja ki ez ünnepé­lyeket türelemmel, még kevesebb figyelemmel, — azt hiszem jó dolgot végzek, ha a konfir­mácziók felett magamban tartott szemlének né­mely tanulságait, bizonyára sok lelkipásztor néze­tét tolmácsolva, ajánlva azokat a gyülekezetek presbitereinek figyelmébe, elmondom. Különösen a nagyobb gyülekezetekről szólok. Először is a konfirmáczióra való felhívás ellen van kifogásom. Nincs kellőképen a közön­ség tudomására hozva az, hogy a konfirmácziói oktatás mikor kezdődik. Egyszer hirdettetik ki a szószékről. Tudomására jut tehát a gyülekezet kisebb részének. Elég szomorú dolog, hogy egy­egy vasárnap a gyülekezeteknek csak egy-egy töredéke van jelen a templomban, de így van. Nem fogadhatók el némely helyen tett ilyenfajta kifogások, hogy nincs elég templom, nincs elég prédikátor. Kinek a hibája? A gyülekezet kezé­ben van a hatalom, rajta áll orvosolni a bajokat. Mert nemcsak ítélkezésre, hanem építésre is ada­tott ez a hatalom. Egy szó mint száz, ha egy vasárnapi kihirdetést csak egy rész vesz tudo­másul, ki kell hirdetni a konfirmácziót három vasárnap egymásután. Azonkívül mindazokban az iskolákban, illetve osztályokban is, a hol a tanítók vagy lelkipásztorok nézete szerint kon­firmáczióra érett növendékek vannak. És ezzel elérkeztünk egy másik kérdéshez. Nálunk Budapesten s úgy tudom az egész Duna­melléken 12 éves korukban már felvétetnek a gyermekek a konfirmáczióra. Én megengedem, hogy régen, a mikor a vallásos élet a családokban és az iskolában is erős volt, ennek az intézkedésnek károsabb következményei nem voltak; de hogy most, a mai viszonyok között, a mikor az életküzdelem nehezebb lett, a kísértők száma megszaporodott, a védekezés pedig nem komoly, rettentő követ­kezményei vannak, az bizonyos. Hát ugyan mennyi vallásos ismeretet hoz magával a konfirmácziói órákra az a 12, 13 éves fiú vagy leány? Szomorú tapasztalatokat szerez­hettek effelől azok, kik konfirmálni szoktak. Én szereztem. A legnagyobb rész az egy pár évvel azelőtt jól vagy roszul megtanult bibliai törté­netnek el nem felejtett halvány töredékeit, azok­nak tanulságai és e tanúságok igazságának, hasz­nának hite nélkül. Arról nem is beszélek, hogy milyen keresztyén hittel állanak elő. Mert ha ismerjük a családoknak keresztyén vallásos és erkölcsi tartalmat nélkülöző életét, megismerjük azt a könnyelmű szokást, hogy a szülők és na­gyobb családtagok a legkisebb aggodalom nélkül tárgyalják a kicsinyek előtt a legkényesebb ügye­ket is, akkor következtetést vonhatunk arra, hogy mi van a gyermek lelkében. A gyermekek jelenlétében folynak le példaadás okáért a csa­ládi perpatvarok, a melyekből a gyermek min­dent megtanulhat, a mi a káromkodásra, az apa vagy anya felszínre hozott gyengéire, vagy bű­neire tartozik; sőt csupa nagyobb nyereség okáért tanítók és tanárok tanításai a szülők részéről, mint a gyermekek előtt a legfőbb köz­ponti bölcseség részéről, leczáfoltatnak, azoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom