Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

Isten igéjét hallgassa. Itt és más hasonló helyeken tehát egyenesen szükségesek az esti istentiszteletek. A lap ugyanezen számában Péchy Árpád ir, „Az evangélium ereje" czím alatt annak szükségességéről, hogy az evangélium hirdetését ki kell vinnünk a templomból az életbe is a belmissziói munka különféle ágai segítségével. E munka részletes meghatározását a zsinat egyik föladatául jelöli ki. Sok feladatot szeretnénk adni zsinatunknak, s igen örvendetes, hogy azoknak egy jó része az egyház belső, valláserkölcsi építését czélozza. Azt mutatja ez, hogy az egyházi közvélemény mind kevésbbé látja kimerítettnek gyűléseink feladatát a törvényalkotásban, vagy a törvényeknek az adminisztráczióban való alkalmazásában, hanem egyebet: az egyház belső építését is várja tőlük. Ez a várakozás azonban, sajnos, úgy látszik, hogy egy darabig csak várakozás marad, mivel hivatalos egyházi testületeink tagjaiban kevés érzék mutatkozik azok iránt a kérdések iránt, a melyek az alsóbb köröket, s azt mondhatjuk, az egész egyházi közvéleményt már évek óta a legélénkebben foglalkoztatják. A 15-dik számban Bartha Lajos ír arról, hogy az újabb idők nagy átalakulásaival és az ultramontán reakczióval szemben milyen tanácstalanul és szervezetlenül állanak protestáns egyházaink, s hogy mennyire szükség volna az egyöntetű eljárásra a közös czélok érdekében. Ez egyöntetű eljárást a zsinatnak kellene megállapítani, s hogy ez megtörténhessék, az utat elő kellene készíteni hozzá. íme ismét egy újabb feladat a zsinatnak. Megfogja-e oldani? Alig hiszszük. A lap ugyanezen száma kezdi meg és 19-dik száma fejezi be Menegoz Jenő párisi prot. egyetemi tanárnak „Elmélkedések az üdv evangéliumáról" cz. munkáját, itj. Bartók György fordításában. A munka a „párisi theológiának" nevezett és Sabatier és Menegoz által képviselt „symbolo-fideismus" egyik érett terméke, s igen érdemes az elolvasásra. A 16-dik szám Parádi Kálmán emlékezetének van szentelve ; azután pedig az orsz. ref. tanáregyesület debreczeni gyűléséről számol be. A 17-dik szám vezérczikke a kultusztárcza költségvetése tárgyalásának tanulságait vonja le ; tárczájában pedig Horváth Istvánnak „Pál apostol Rómában a XX. század elején" cz. és a nagyszebeni egyházmegye egyházi értekezletén felolvasott munkáját kezdi közölni. Á három számra terjedő dolgozat igen érdekesen mutatja ki, hogy bár 19. évszázad telt el azóta, hogy Pál Rómában járt, de azért a világnem változott, s mit a nagy apostol megírt római levelében a cselekedetek által üdvözölni akaró zsidóságról és a hitetlen pogány műveltségről, az ma is szín igazság, csakhogy ma a pápistaságra és a vallástalan, pozitivista tudományra és műveltségre illik reá. A 18-dik szám az egyházkerületi értekezlet programmját és a már fentebb emiitett czikkek folytatásait közli; a 19. számban pedig Péchy Árpád ír az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtása kérdéséről, azt hangoztatva, hogy a képviselőházi tágyalás eredménye s a kultuszminiszter ígérete nem elégíthet ki bennünket; azért tehát tovább kell folytatni a sürgetést, és a kerületeknek, konventnek, zsinatnak s a prot. egyházak egyetemének ki kell követelni az ígéretnek minél előbb valóra váltását. A Sárospataki Lapok 11. számában Tóth Károly a r. kath. autonomiai kongresszus tárgyalásairól szólván, általában jezsuitáskodássaí vádolja a konresszust és igen kívánatosnak tartja, hogy az autonomiai munkálatot minél többen alapos bírálat alá vegyék s felhívják a a kormány figyelmét azokra a pontokra, a melyek nem nyerhetnek szentesítést. Közli továbbá ez a szám a sárospataki jogakadémiának a jogi vizsgálati reformtervezetre vonatkozó véleményét; folytatja dr. Székely Györgynek Natorp Pál valláserkölcsi oktatási elveit ismertető dolgozatát ós bevégzi Radácsi Györgynek Warga Lajos felett írt nagy értékű emlékbeszédét. Á 12. számban dr. Tiidös István, a sárospataki főiskolai igazgatótanács ama véleményével szemben, hogy az egyenlőség elve szerint rekesztessék ki a theologia a budapesti egyetemről, az egyetemi prot. theol. fakultás felállítása érdekében szól. — A 13. számban Tisza Kálmánról emlékezik meg a szerkesztő; majd 'Jiszavidéki üdvözli melegen az orsz. ref. tanáregyesületet. Szinyey Gerzson hosszabb dolgozatot kezd meg a sárospataki főiskola alapításáról és XVI. századbeli első pártfogóiról; Justus pedig, szintén több számra terjedőleg, a próba-énekeskönyv dallamaira teszi meg szakszerű kritikai észrevételeit. A 14. szám vezérczikke az „Egyetértés" egy közleményével foglalkozik, a mely szerint báró Bánffy Dezsőnek, mint konventi elnöknek az volna a czélja, hogy az erdélyi kerület példájára a többi kerületekben is a központosított igazgatást léptesse életbe. A czikk a leghatározottabban tiltakozik az Egyetértés közleményének tartalma ellen, s ama véleményét fejezi ki, hogy a benne foglalt czélzat bajosan báró Bánffy Dezsőé, hanem csak magáé a közlemény írójáé. Valóban úgy is van; de épen azért nem is volt méltó arra a komoly figyelembe vételre, a melyben a Sárospataki Lapok szerkesztője részeltette. Az ilyen halvaszületett gondolatokra leghelyesebb csak a hallgatás szemfedelét borítani; mert különben megszülőik még azt hiszik, hogy azok tényleg valamelyes súlylyal is bírnak. A 15. számban az első helyen Vadászt/ Pál felső-borsodi esperes lelkész-értekezleti beszédét olvassuk, a mely első sorban annak a feltűnő jelenségnek igyekszik magyarázatát adni, hogy bár a világ folyton halad s ennek a haladásnak az ősforrása a protestantizmus, mégis világszerte, különösen pedig hazánkban a pápás reakezió bontogatja szárnyait és nem is eredménytelenül. Hazánkat tekintve ennek magyarázatát egyfelől anyagi szegénységünkben, másfelől pedig abban látja, hogy egyháztagjaink nevelése igen hiányos és még lelkészeinkben sincs meg az az igazi buzgóság, a rnelylyel a védekezés és az építés munkáját folytatnunk kellene. Az orvosság tehát, ennek megfelelőleg, külső és belső kellene hogy legyen. A külső lenne egyházunknak az 1848: XX. t.-cz. szellemében való felsegíttetése; a belső pedig a szorgalmas munkásság és önművelés. A 16. szám Meczner József abauji gondnok gyűlési megnyitó beszédét közli, a melyben sajnálattal látja a vallási küzdelmek és szenvedélyek lángjának felcsapását, egyházi belső életünkben pedig a lelkész- ós tanítóhiányt és híveink túlterhelt voltát. Ez utóbbi baj megszüntetése végett szükségesnek tartja az 1848: XX. t.-cz. olyan értelmű végrehajtását, hogy a nem viselhető terhek leszállítására egy állandó törvény által megállapított államsegély vétessék fel az állami költségvetésbe. A zsinat egyik legfőbb feladatának az egyházi adózás kérdésével való foglalkozást tartja. Belkörüleg hangoztatja a cura pastoralis erélyesebb és czélravezetőbb gyakorlását és nagy gyülekezeteinknek parókhiális körökre osztását. — Ugyanezen számban Zoványi Jenő sárospataki theologiai tanár sürgeti az egyetemes theol. tanári nyugdíjintézet felállítását, annak kimondása mellett, hogy a lelkészekből lett theol. tanároknál a lelkészi szolgálatban eltöltött évek a nyugdíj jogosultság megállapításánál teljes egészökben beszámíttassanak. — A 17. számban Wlassics Gyula ismert hivatkozásával szemben dr. Zsindely István mutatja ki, hogy Kossuthnak igen is a szekularizáczió