Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-12 / 2. szám

pélyen Péehy Árpád ref. lelkész tartott alkalmi beszédet. — Az új-fehértói ref. nőegylet, a mely csak a mult év deczemberének elején alakult meg, már deczember hó 16-án megkezdte keresztyéni szeretet-működését. E napon, szép ünnepély keretében 18 iskolás gyermeket ruházott fel és több szegény családot ajándékozott meg kenyérrel, húsneművel és pénzsegélylyel. Ezenkívül egy gazdag úri család karácsonyfát állított a jó magaviseletű iskolás gyermekek részére, s arról mintegy száz gyermek részesült különféle ajándékokban. — Az eperjesi ev. gyámintézeti nőegyesület deczember 21. és 24-én tartotta meg karácsonyi ünnepélyeit. Deczember 21-én a kollégium dísztermében folyt le az iskolás gyermekek ünnepélye, a melyen ifjú Draskóczy Lajos lelkész tartott szép beszédet. A szegény gyermekek ruhaneműeket és egyéb szükséges dolgokat kaptak ajándékul a testet öltött szeretet nevében. Deczember 24-én a szegények házában volt ünnepély, a melyen Liptai Lajos lelkész alkalmi beszéde mellett osztották ki a szegények számára az egyesület tagjai által varrt ruhaneműket. El és hat tehát a Krisztus szeretete és mind szélesebb köröket ölel magához. Oh! bárcsak magához ölelhetné magyar protestáns egyházunk minden tagját és minden gyülekezetét! A takácsii ref. nö-egyesület, a mint a Dunántúli Prot. Lap írja, elhatározta, hogy a vallásosság és a hitbuzgóság élesztésére, a lelkész felügyelete és vezetése mellett vallásos estélyeket rendez. A mult hónapban már meg is kezdte az estélyek tartását és pedig igen szép sikerrel, úgy hogy a hívek azt sürgetik, hogy minél gyakoribbak legyenek az összejövetelek. Az estélyeken vallásos költeményeket és építő olvasmányokat olvasnak fel. Csodálkozva olvassuk azonban a lelkész által írt tudósításból, hogy az estélyek nem kezdődnek s nem végződnek énekkel és imádsággal, „mivel ezek a templomi szertartás részei s hamar megtéved az elme az újítás miatt". S úgy látjuk, hogy a biblia olvasása is hiányzik az estélyekről. Vájjon mikor értjük már meg egyszer, hogy az éneklés, imádkozás és a biblia olvasása nem csupán a templomra korlátozott, helyhez és időhöz kötött rituális gyakorlatok, hanem olyan elemei az igaz keresztyéni életnek, a melyek nem hiányozhatnak sehonnan sem, a hol csak keresztyének gyűlnek össze a Krisztus nevében. S vájjon a Krisztus nevében való összejövetelek-e azok, a melyeken nem hangzik fel az ő nevének magasztalása, segítségül hívása és az ő tudományának hirdetése? Bizony nem az téveszti meg az elméket, hogy a templomon kiviil is énekelünk, imádkozunk és olvassuk az Isten igéjét, hanem épen ellenkezőleg az, hogy mindezeket nem cselekeszszük máshol, csupáncsak a templomban. Ez a, csupáncsak a templomhoz kötött vallásosság irtotta ki közülünk protestáns őseink házi istentiszteletét, bibliásságát, hithűségét és áldozatkészségét, a melyeknek hiánya miatt ma annyit panaszkodunk. Igen üdvös volna azért, ha ezeken a vallásos estélyeken, visszatekintve a múltba, kutatnák a vezetők és a hallgatók egyaránt, hogy hol s mikor énekeltek, imádkoztak s olvastak bibliát keresztyén és protestáns eleink? s akkor majd megtanulnák, hogy a templomon kivül való éneklés, imádkozás és biblia-olvasás nem „újítás", a mely megtéveszti, az elméket, hanem az ős-keresztyénség és az ős-protestantizmus állandó gyakorlata és az igaz keresztyéni életnek, buzgóságnak és áldozatkészségnek kiapadhatatlan forrása. GYÁSZROVAT. Szántlió János kosdi lelkész, a pesti egyházmegye esperese, f. hó 4-én, Kosdon, 70 éves korában, hosszas szenvedés után az Úrban csendesen elhunyt. Negyven évig pásztorkodott a kosdi gyülekezetben és közel tíz évig kormányozta a pesti református egyházmegyét. Jánosi szelídség és puritán egyszerűség volt egyéniségének alapvonása s ez volt jellemző zajtalan lelkipásztori és szelíd esperesi működésének is. Találóan alkalmazta rá az őt parentáló lelkésztársa Pál apostolnak eme szavait: Én egész jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek (Csel. 23 : 1.). E szelid és egyeneslelkűsége miatt átalában osztatlan szeretet, halálában általános részvét környezte. Temetése január 6-án ment végbe Kosdon, a hol az egyházmegye papsága testületileg, a tanítói kar népes képviseletben megjelent és alig volt a traktusban gyülekezet, a mely ne képviseltette volna magát. Megjelent a temetésen Baksay Sándor solti esperes, Petri Elek budapesti theol. tanár és dr. Freysinger Lajos egyházmegyei tanácsbiró is. A háznál Mády Lajos újpesti lelkész imádkozott, a templomban Benkő István rákospalotai lelkész prédikált fölötte, a sírnál Földváry László búcsúzott el tőle. Családja nem maradt, de testvérei és ezek gyermekei méltán gyászolják benne a szerető testvért és a jó nagybátyát. Béke hamvaira, áldás emlékére ! Id. Szilva István, a rásonyi ref. egyház lelkipásztora, élete 71-ik, lelkészkedése 40-ik évében f. hó 1-én, — Szenczy Ferenez ilki ref. lelkész 1901. deczember 21-én elhunyt. Nyugodjanak békével az Úr megfáradt szolgái! KÜLÖNFÉLÉK. * A pápistaság fogyása Németalföldön. Ötven évvel ezelőtt a római katholikusok 40 perczentjét tették az ország lakosságának, míg a legutóbbi népszámlálás adatai szerint mai százalékszámuk csak 33'66. A róm. kath. lapok e feltűnő fogyás okait a nagy városokban folyton terjedő vallástalanságban, a róm. kath. provincziák (Brabant, Limburg) szegénységében, végül pedig a czelibátusban élők feltűnő nagy számában mutatják ki. Németalföldön ugyanis van 11,500 világi pap, 16,500 barát ós apácza, s ezeken kivül még circa 300Ö czeli-