Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-11 / 19. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., Csepreghy-ntcsa 4. szám, a hová a kéziratok, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak stb. intézendok. Felelős szerkesztő és laptulajdonos ; SZŐTS FARKAS. Kiadja: SZŐTS FARKAS. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor., egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 40 fillér. TARTALOM. Vezérczikk. Nagy gyülekezeteink rendezése. Sz. F. — Jó-e, hogy elment? B. Pap István. — Iskolaügy. Az évvégi vizs­gákról. Barcsa János. — Tárcza. Összefoglalás és befejezés Kapi Béla. — Belföld. Reformátusok konventje. Tudósító. — Lapszemle. —r. —n. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. Nagy gyülekezeteink rendezése. II. A rendezés főbb elvei. Egyik előző czikkemben * kimutattam, hogy a nagy gyülekezetek rendezése azért szükséges, mert a túlnépes gyülekezetekben »szörnyen föl­burjánzik a hitközöny, megdöbbentő a templom­kerülés, aggasztó az elvallástalanodás; de annál inkább növekedik a kitérés, szaporodik a gyer­mekek eligérése és állandóvá lett a lélekszám apadása«. E mellett »a szocziálista és a szek­táskodó mozgalmak is legkönnyebben a nagy gyülekezetek elegybáziatlanult tagjai között ver­nek gyökeret®. Igen, mert a túlnépes gyüleke­zetekben a lelkész nem képes sem cura pasto­ralist gyakorolni, sem a belmissziói munkát szervezni és irányítani, sem a hitoktatást végezni. Ezért sürgettem Szeremlei Sámuel t. barátommal egy értelemben, hogy a túlnagy gyülekezeteket kisebb egyházakká kell alakítani. Csakis ilyen rendezés mellett remélhető, hogy belterjesebb lelki gon­dozás által a nagy egyházak ellankadt egyházi élete újra éledjen. A rendezést illetőleg Szeremlei t. barátom Hódmezővásárhelyre nézve a következő elveket állítja föl Javaslat czímű dolgozatában: »1. A (hódmezővásárhelyi) egyház a hívek sikeresebb lelki gondozás czéljából a lélekszám­nak megfelelően külön gyülekezetekre akkép osztatik fel, hogy mindenik gyülekezetnek teljes önállósága, és a mi ezzel együtt jár, külön pres­bitériuma, külön lelkésze, külön temploma és lehetőleg külön iskolája, külön vagyonkezelése és külön anyakönyve legyen ; mindenik templom­nak s gyülekezetnek csupán egy lelkésze legyen, s egy gyülekezetbe csupán annyi (nev. 3000) lélekszám foglaltassék, a mennyit egy lelkész kellően gondozhat. * Lásd e Lap f. évi 15-dik számát. Szerk. 2. A (hódmezővásárhelyi) önálló gyülekeze­tek a (békésbánáti) egyházmegye joghatósága alól kivétetnek s külön esperességben egyesül­nek, hogy ettől fogva Önállóan, egységesen és összhangban intézhessék a magok választott tanácsbiráik útján a magok ügyeit, s eddigi egyházmegyéjükkel csupán a lelkészi ós kántori nyugdíjintézet tartják fönn továbbra is a kö­zösséget. 3. Az egész rendezkedés úgy foganatosí­tandó, hogy annak költségei az egyházi adó emelése s lehetségig minden egyéb kötelező ki­rovások nélkül állíttassanak elő«. Szeremlei eme rendezési elvei, noha kizá­• 3 rólag a hódmezővásárhelyi viszonyok szem előtt tartásával készültek, egyes specziális rendelkezé­sektől eltekintve, főbb vonásaikban a három legnagyobb magyar református egyházra nézve a rendezés alapeszméjéül nyugodtan elfogadhatók. Elfogadhatók először azért, mert nem abszolúte új dolgot, hanem csak nálunk szokatlan dolgot inaugurálnak. A külföldi nagy városok református és általában porestáns egyházai tudomásom sze­rint mind a külön gyülekezet, külön lelkész, külön templom, külön presbitérium, külön vagyon­kezelés stb. elve szerint vannak szervezve. Elfo­gadhatók továbbá azért, mert a csak félúton járó külön parókhiális rendszer helyett (a mi legfölebb átmeneti és ideiglenes állapotként tűrhető meg) egyenesen az elvileg is következetesebb, tényleg is könnyebben megvalósítható külön gyülekezeti rendszert javasolják. Mert, előttem legalább, tel­jesen bizonyos, hogy több templomú, több lelkészű gyülekezet, ha parókhiái területileg el vannak is egymástól különítve, a valóságban mégis csak egy nagy nehézkes gyülekezet, a melynek közös presbitériumában és a közös vagyonkezelés mel­lett csak oly lomha a mozgás és lanyha a tevé­kenység, mintha nem is volnának külön parókhiák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom