Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-12 / 2. szám

tartotta, a melyen az államkormány, a főegyházi tanács és a városi polgármester is képviselve volt. Külföldiek is számosan voltak. Klug barmeni lelkész referált az egyesület eddigi 20 éves történetéről. Az egyesület ma már 1600 egyesületet és 90,000 tagot számlál. Husz évvel azelőtt legelőször a teutoburgi erdőben a Hermannemlék előtt ülésezett. Különösen hangsúlyozta Klug, hogy legújabban a hatóságok is komolyan foglalkoznak az ifjúsági egyesületek áldásos mozgalmával. Zedlitz gróf, mint kormány elnök igen elismerőleg szólott az ifjúsági egyesületek hitet, erkölcsöt és hűséget erősítő s az egyházi gyakorlati keresztyénséget fejlesztő hatásáról, s azt hangsúlyozta, hogy összhangzásba kell hoznunk az egyesek erkölcsi érzületét a keresztyén vallásos világnézettel. Majd Berkin lelkész előadást tartott „a közösség ápolásáról a mi egyesületeinkben" czímmel; Wurster heilbronni lelkész pedig másfél órán át „a német egyesületek adományairól és feladatairól" értekezett. Közelebbről ismertette a német népegyháznak pietizniusát az angol állami egyház methodizmusával szemben, s hangsúlyozta az ifjúsági egyesületeknek az egyházzal való szerves kapcsolatát, vagyis azok egyházias jellegét. Az egyház adja meg az ifjúsági egyesületeknek az ősi pietista örökséget s a népies egyházi jelleget. Ez a két becses adomány határozza meg helyes feladatukat is, mely abban áll, hogy ápolják a bibliaismeretet, a népdalokat, az éneket, a testi edzést s a szervezési kérdéseket. Az ifjúsági egyletek propagandájára is nagy súlyt kell fektetnünk a népélet összes ágaiban. A speieri diakonissza-intézet október 31-ikén tartotta szokásos évi ünnepélyét a szentháromság templomában. Az ünnepi beszédet Gal. 2. 20. v. alapján Schollmeier lelkész tartotta. Az évi jelentést Scherer lelkész, terjesztette elő, a melyből megtudjuk, hogy a nővérek száma jelenleg 250, köztük 70 próbanővér és 23 testvér; 188 nővér a diakonissza-házon kiviil van elfoglalva. A speieri diakonisszák az elmúlt évben 11,961 beteget ápoltak. Évi bevétele volt 226,000, kiadása 230,000 márka. Egy 30 ezer márkát tevő Hilgard-féle hagyományban is részesült. A gyermekkórházra az elmúlt évben 87 ezer márkát fordíthatott. Az ünnepélyen 16 új nővért avattak fel. Négy nővér 25 éves jubileumát tartotta. Valóban lélekemelő műve a német protestánsok belmissziói munkásságának. I. Vilmos császárnak szomorúan érdekes 2 levelét közli Luthardt lapja az 1877. évről, Bismarck herczeghez czímezve. Az egyik a hivatalától megfosztott Sydow és Hosbach lelkészről szól, ki egyik beszédében egyházközsége előtt kijelentette, hogy „az új theológia híve, ki mint ilyen, az apostoli hitet meg akarja tisztítani a mondáktól és találmányoktól, az Üdvözítőt istenemberségétől, a ki csak ember, nem pedig istenfia". Az egyházközség e definiczóra ott hagyta a templomot, s aztán mégis lelkészéül választotta. A másik levél arról a zsinatról szól, a melynek egyik javaslata így hangzik, hogy „az istentiszteletnél s a többi egyházi cselekvényeknél ezentúl a hitvallás elmondása egyszerűen elhagyassék". Fölhívja tehát a császár Bismarck, a kultuszminiszter és a főegyházi tanács figyelmét é szomorú körülményre, és Sydow esetéhez hasonlóan a legerélyesebb rendszabályok alkalmazását sürgeti. „Mert ha az így tovább megyen, — így fejezi be a császár szomorúan érdekes levelét — akkor a mindinkább terjedő mellőzése a keresztelés és esketés egyházi cselekvónyeinek s a vallástalanság el fog jutni, Franciaországhoz hasonlóan, Krisztus istenségének tagadásától az Isten detronizálásáig !".íme ilyen szomorú eredményei voltak a negatív jellegű protestantizmusnak Németországban a 60-as és 70-es években, a melyek csakugyan a levél által is említett „keserű és mérges gyümölcsök" valának Németország vallásos egyházi életének. Azóta azonban az evangélizáczió s a beimisszió lényegesen megjavította a vallásos egyházi állapotokat Németországban. Luther bibliafordításának kiküszöbölésére törekszik egy német prot. mozgalom, a melynek élén — mint a „Chr. d. Chr. W." hasábjain olvasom — Lohmann freienwaldei lelkész áll. A Luther-féle szövegnek az újabb biblia fiilol. és exegetikai kutatások alapján való revideálását czélozza e mozgalom, s úgy látszik, hogy a Kautzsch-Weizsacker és Elberfeld-féle fordításokkal s az ú. n. hallei biblia revideált szövegével sincs megelégedve. Füzetekben „Bucii" cz. alatt kívánja az új fordítást közrebocsátani, a melyhez aztán bő tárgyi magyarázatok és kifejtések fűződnének. Minden, a bibliához értő német theológus van fölhíva a vállalat anyagi és szellemi támogatására. Helyesen jegyzi meg az egész vállalatról egy előzetes bírálat, ismertetés, hogy „a német protestantizmus eddigi vallásos közösségi élete a német Luther-biblián épült föl, ép azért elégedjünk meg a Luther-biblia revideált szövegével". A mozgalom további stádiumára kíváncsiak vagyunk. Félő, hogy a pápás katholiczizmusnak újból anyagot szolgáltatunk a prot. bibliabuzgalom kigúnyolására! Németországban a felekezeti ellentétek s a tlieol. pártárnyalatok még mindig igen élesek. így a Stöckerféle „Év. K.-Ztg." ugyancsak erős hangon támadja a klerikális irányban haladó német „Adelsblattot", mely a r. kath. nagygyűlésekben a protestantizmus természetes szövetségesét" látja „azzal a hitetlenséggel szemben, mely szerinte ez idén is a német protestáns egylet 21-ik nagygyűlésén nyilvánult". Stöeker lapja ugyan elfogadja a protestáns egyleti nagygyűlés kritikáját, de azért mégis kijelenti, hogy az ev. egyháznak nem egy, hanem két ellensége van, és pedig a modern liberalizmus hitetlensége s a római egyházban megtestesült babona. Különösen hamisnak jelenti ki Stöeker azt a felfogást, mintha az ev. s a római egyház közös fundamentoma az apostoli hitvallás volna, a melyet ez utóbbi egyház a maga pogányos babonaságával régen elhagyott. Stöeker lapjának szerintünk még élesebb és következetesebb elutasításban kellett volna részesítenie az Adelsblattot. mely tudvalevőleg, míg Nippold jénai tanár le nem leplezte, az „Evang. Bund"-ot is támadta állítólagos negatív prot. tendencziájáért. A mai német nemességnek egy újabb Luther-féle reformátori röpiratra volna szüksége! Két német tudományos munka hagyta el a sajtót; az egyik Dreyer, volt góthai generálszuperintendens „Zur undogmatischen Glauhenslehre" (Berlini Schwetzschke vállalata) és Rein jénai tanár „ Grundriss der Ethik" (Zickfeldt vállalata Osterwickben) cz. műve. Az elsőben rendkívül mély vallásos-psychológiai fejtegetésekkel találkozunk „a vallásos ismeretről és gyakorlatról", élénk bonczolgatásával a Kaftan-féle „új dogmának" és kimutatja „a vallásos igazság egyetlen ismeretforrását az új szövetségi történeti kijelentésben". Irenikus alapon fejtegeti továbbá „a vallásos nyelvezetet", „a hitvallások érvényének kérdését" és „Krisztus személyiségének alapvető vallásos jelentőségét". „Az élő hit az egyházközségi tagokban" a fődolog, a mire nem a theológiai reflexiók, hanem csak a vallásos tapasztalatok útján juthatunk el. A vallásos tapasztalat benső békés útja az egyetlenét az élő keresztyénség elnyeréséhez. Hasonlítanak e fejtegetések Wimmer „lm Kampf um die Weltanschauung" czímű 4*