Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
Segélyezett a mult évben 152 özvegyet és 208 árvát 88,661 koronával. Az 1902. évben 178 özvegy és 228 árva fog segélyeztetni 107,380 koronával. A lelkészi gyámintézet ügyében a végrehajtó bizottság összegezi az egyházkerületek véleményét. A konvent Tisza István gróf felszólalására a lelkészi nyugdíjintézet felállítását elodázhatlan szükségnek nyilvánítja és az ügyet átteszi a zsinatelőkészítő bizottsághoz. Tisza kiemeli, hogy a nyugdíjintézet is azok közé az egyházi szükségletek közé tartozik, a melyeknek fedezését az 1848. évi XX. t -cz. alapján az államtól kérhetjük. A református ós ág. h. evangélikus egyház vegyes bizottsága által közösen készített ama javaslatot, hogy a kálvinista lelkész lutheránus neje és árvája a református gyámintézetből, a lutheránus lelkész kálvinista neje és árvája pedig a lutheránus egyház gyámintézetéből részesíttessék ellátásban, konvent Széli Kálmán előadásában elfogadja. Ez is egy újabb kapcsolat a testvér egyházak között. Ezzel az első napi ülés 1 /1 2 órakor berekesztetett. A második napi ülésen, a melyen a gyengélkedő Kun Bertalan helyett Kiss Áron püspök foglalta el a társelnöki széket, a tegnapi ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Molnár Béla jelentette be, hogy a közjogi bizottság letárgyalta a hozzá utasított ügyeket; majd pedig dr. Nagy Dezső tette le a birói esküt. Sass Béla jegyző megtevén előterjesztését a tegnapi ülés utasításából arra nézve, hogy mely bizottságok alakíttatnak választás útján s így melyekbe lehet póttagokat is választani, az elnökség felhívta az egyes kerületek képviselőit, hogy a póttagokra nézve tegyék meg ajánlataikat. Csak ezután tért rá az ülés a tulajdonképeni tárgysorozatra, a melynek rendjén legelső sorban l)ókus Ernő tett jelentést a káplántartási kongrua-bizottság eljárásáról. A jelentést tudomásul vették, és miután a káplántartási segélyek kiutalványozásának módozatait illetőleg még folyamatban van a tárgyalás a kultuszminiszterrel, a kérdés végleges rendezéséig újra megalakította a konvent a bizottságot, kiegészítve azt most már kerületenként egy-egy póttaggal is. Sass Béla referált ezután négy miniszteri választ, a melyeknek alapján tudomásul vették, hogy 1. a miniszter a kongrua-kiegészítő összegek után a lelkészekre kirótt adókat és egyéb közterheket nem hozhatja levonásba a jövedelem-felszámításnál; 2. hogy az erdélyi kerület állandó helyettes lelkészeinek nem adhat kongruakiegészítést; 3. hogy a lelkészek közalapi járulékait nem minősítheti leszámítható terheknek, és 4. hogy a kongruakiegészíto összeget mind ő, mind az igazságügyi miniszter bíróilag le nem foglalhatónak ítéli ugyan, de azért az igazságügyniiniszter e tekintetben nem adhat utasítást a bíróságoknak. Ha netalán foglalás történnék, akkor a kultuszminiszter szívesen segédkezet nyújt a feloldás kieszközléséhez. Ugyancsak Sass Béla referálása mellett, az erdélyi kerület felterjesztésére kimondotta a konvent, hogy a már esedékes félévi kongrua-segély az özvegyet vagy a kiskorú árvákat is megilleti, és a miatt, hogy a kifizetés alkalmával a lelkész maga már nincs életben, a kiutalványozás vissza nem vonható. Ilyen értelemben tesz felterjesztést a miniszterhez. Pokoly József referálta ezután a közigazgatási bizottság jelentéseit, a melyeknek kapcsán a dunamelléki kerületnek a gyülekezeti belmisszió ügyében hozott határozatát, figyelembevétel végett a zsinati előkészítő bizottsághoz tették át; az egyetemes névtár ügyében kimondták, hogy az nem szükséges, hanem a helyett a kerületektől bekérendő adatokból összeállítva a konventi jegyzőkönyv adjon évenkint egy egyházi statisztikai kimutatást ; az egyetemes halotti énekeskönyv kérdését véleményezés végett letették a kerületekhez; az erdélyi kerület által felterjesztett ama kérdést pedig, hogy a nyugalomba vonult lelkész, tanár vagy más egyházi hivatalnok az egyház fegyelmi hatósága alá tartozik-e vagy nem? — mint nem a konvent hatáskörébe tartozót, visszautasították Ezután következett a nap legfontosabb tárgya, a zsinati előkészítő bizottság jelentése, Zsigmond Sándor referálásában. Abból a hatalmas anyagból, a melyet a kerületek és egyházmegyék a bizottság rendelkezésére bocsátottak, a bizottság meglepően keveset tartott érdemesnek arra, hogy a zsinat elé terjesztessék. Valamivel többecske az, a mire a konvent figyelmét hívta fel; a legnagyobb rész azonban még a konvent zöld asztalára sem kerül. Alig hiszsziik, hogy ez a túlszigorú megrostálás az egyházi közvélemény helyeslésével találkozzék; sőt bizonyára újra felhangzik majd az elégedetlenség szava mindenfelől. A bizottság javaslatait, némi stiláris módosítások megtétele mellett, egész terjedelmében, egyhangúlag elfogadta a konvent; mindössze az 1848 : XX. t-cz. végrehajtása ügyében tett javaslatot módosította a Tisza István által indítványozott módon. A bizottság javaslata szerint ugyanis az állami dotáczió megállapítása nem lett volna kapcsolatba hozandó az egyházi adózás reformjával; Tisza István és mások pedig egészen helyesen kimutatták, hogy ez a két dolog szervesen együvé tartozik és hogy az állami dotácziónak legelső sorban is az egyházi adóterhek leszállítására kell fordítatnia, s e végből a legsürgősebb feladat egyházi terheink, szükségleteink és teherviselési képességünk pontos kimutatása, hogy kitűnjék: mi az, a mit a magunk erején meg nem bírunk s a mire állami dotáczió szükséges? A gyűlés azután ezt a pontot csakugyan Tisza István módosítása értelmében fogadta el. Ez a módosítás nagyfontosságú; félünk azonban, hogy azzal az általánossággal, a melyben a konventnek az adózási adatok összegyűjtésére vonatkozó határozata mozog, nem fogjuk elérhetni azt az eredményt, a mire törekednünk kellene. Ugyanis, bár szó esett a tanácskozás közben az egységes adózási rendszerről és az egyházi adózás minimális és maximális perczentjének megállapításáról: ezek a szavak csak elhangzottak, de meghallgattatásra nem találtak. Akár egységes adózási rendszer, akár pedig a minimalis és maximális perczent megállapítása nélkül ugyan és miként fogja megállapítani akárki is, hogy mekkora az a teher, a mit saját erőnkön elviselhetünk, s mekkora legyen az a segítség, a melyre állami dotáczió alakjában szükségünk van? Erre igen kíváncsiak vagyunk. Az elfogadott javaslat alapján azonnal meg is alakították a konvent tagjaiból álló szakbizottságokat. Az alkotmányi bizottság tagjai lettek : elnök gróf Degenfeld József, előadó Zsigmond Sándor; tagok: Simó Lajos, Sándor János, Bernáth Elemér, Horthy István, Kiss Áron és a dunántúli kerület megválasztandó főgondnoka. A lelkészválasztási bizottságban: Elnök Szabó János, előadó Sass Béla; tagok: Baksay Sándor, Bóné Géza, Szilády Áron, Meczner Béla, György Endre. Az egyházi adózási ós közalapi bizottságban: Elnök dr. Bartók György, előadó Kenessey Béla ; tagok: Kovács Albert, dr. Darányi Ignáez, Czike Lajos, Széli Kálmán és gróf Tisza István. Az egyházi törvénykezési bizottságban: Elnök Antal Gábor, előadó dr. Nagy Dezső ; tagok Szász Károly, dr. Vécsey Tamás, Molnár Béla, Mezey Albert
